Olasz út címszavakban, sok képpel

A szerző megjegyzése:

Alábbi post inkább kedvcsináló, mintsem részletes beszámoló. Hasznos információk a linkekre kattintva érhetők el. Az összes szállás tökéletes volt, elsősorban az elhelyezkedésük és a parkolási lehetőségek miatt, de egyéb tekintetben is elégedettek voltunk. Vizuális gyönyörért ide lépjetek!

Végre eljött az augusztus, mikor Gergő is szabadságra ment! Se suli, se edzés, se verseny, se Milestone! Pontosabban utóbbi még egy kicsit igen, de csak elküldendő esszék formájában.

Hétfő reggel levittük Marcit a mamához, ahol ő is megkezdte rendes, évi pihenését. Az ovi után még táborokba járt, ami ugyebár komoly, megterhelő munka. Ha már lendületben voltunk, meg sem álltunk Lentiig, ahol az első éjszakát töltöttük. Az eredeti tervek szerint délután az ottani fürdőben lubickoltunk volna, mintegy felkészítve tagjainkat a sűrű programra, de végül a kényelmes apartmanban lustálkodtunk, majd egy kellemes séta végeztével kikötöttünk vacsoránk színhelyén, amit mindenkinek csak ajánlani tudok!

Másnap, a bőséges reggeli után irány Velence! Meglepően gyorsan odaértünk, és hála a navigációs programnak, a lefoglalt parkolót is megtaláltuk. Onnan bebuszoztunk a városba, és indult a móka!

Szállásul stílszerűen egy palazzo-t választottunk. A csomagok lepakolása után elsétáltunk a Szt Márk térre, majd visszafelé a Grand Canale-on vaporettóra szálltunk. A két hely, kb. pont a csatorna ellentétes végein van, így mondhatni az egész délutánt, estébe nyúlóan városnézéssel töltöttük. Másnap reggel visszatértünk a Dózse palotához, amit belülről is megnéztünk, átkeltünk a Sóhajok hídján a börtönhöz, majd szerencsésen ki is jutottunk onnan.

A finom ebéd után Veronába indultunk, ahol egy modern hotelben foglaltunk szobát. A fiúknak ez volt a kedvenc szállása, és nekem se volt ellenemre, hogy este a szobában lévő jacuzzi masszírozta fáradt lábaim. Érkezésünk után nyakunkba vettük a várost és vacsoráig szinte minden említésre méltót láttunk a San Zeno Maggiore templomtól kezdve, az Arénán át, Júlia házáig. A Piazza Erbe-n vacsoráztunk, gyönyörködve a teret körülvevő házakban.

Következő nap San Gimignano, tornyok, középkori hangulat várt ránk. Pici, imádnivaló és a fagyizója is világbajnok (de tényleg!).

Este érkeztünk Pisa-ba, ahol konkrétan a Ferde torony mellett laktunk. Még este elsétáltunk a Campo dei Miracoli-ra, azaz a Csodák mezejére, ahol a tornyon kívül egy hatalmas dóm, keresztelőkápolna és egy temető is helyet kapott. Érdemes elővételben megvenni a jegyet ezek meglátogatásához, mert nem biztos, hogy a helyszínen van aznapra szóló. Ez volt az egyetlen hely, ahol az idő kevésbé volt kedvező, konkrétan zuhogott, míg másnap a toronynál vártunk a bebocsájtásra. Azért nem volt olyan szörnyű, mert mire leértünk, már elállt, és ebédre meg is száradtunk. Szállásadónk, Luca javaslatára egy nagyon közeli, pici, házias étterembe mentünk, ahol az előző estével ellentétben most volt hely (nyitás előtt már odaértünk :-) ). Egész utunkon ez volt a legszuperebb hely az összes meglátogatott műintézmény közül, pedig naponta kettőt teszteltünk! A szakács félig magyar, és bár 15 éve nem volt itthon, még mindig jól beszél magyarul. Nagyon finomakat készített nekünk, de a szomszéd asztalokra pillantva a többiek is jól jártak. :-) A kenyérféléket ő süti (a diós isteni volt), a szalámit is ő tölti, a tészta természetesen szintén az ő keze munkája. Sajnálom, hogy nem csináltam képeket, de egyrészt gyorsan nekiestünk, másrészt a fiúknak már így is gyanús voltam, hogy esetleg összecseréltek egy ázsiaival.

Következő állomásunk Firenze volt, ahol két éjszakát töltöttünk, itt. Nekem ez a város tetszett leginkább. Hihetetlen hangulatos, élhető, az ember folyamatosan kapkodja a fejét, mert minden épület tartogat valami szépséget, érdekességet. A történelmi rész viszonylag kis helyen van, így sétával minden ismert látnivaló könnyen elérhető.  A dóm lenyűgöző, bár a torony megmászása közben majdnem meghaltam. :-) A keresztelőkápolna belseje volt a legszebb, amit utunk során láttam. A Pitti palota, ami a Medicik lakhelye is volt, kicsit csalódást okozott. Kívül nagyon egyszerű, belül viszont túlcsordul a díszítéstől. Ráadásul éppen egy Karl Lagerfeld fotókiállítás is futott, amit nagyon nehezen tudtam abban a környezetben befogadni.

Utunk végén Triesztben szálltunk meg, ahol a közeli Miramare kastélyba látogattunk. A környezet, a kert, a tenger, fantasztikus hátteret adnak, az illatok, hmmmm! Maga az épület is tökéletes, anno Habsburg Miksa főherceg építtette nyári rezidenciának, de nem sok időt tölthetett itt. A korabeli bútorokkal berendezett szobákban rövid, de nagyon informatív táblák segítségével adnak tájékoztatást az akkori mindennapokról, politikáról. Annyira belemerültem, hogy itt sajnos nem csináltam képeket, de ezzel is motiválok mindenkit, hogy menjen és nézze meg maga!

Hát ennyi fért egy bő hétbe. Szerintem visszatérünk!

Éves jelentés

Huss, elrepült egy év, és én a blogom felé se néztem...

A tavalyi nyár a házunk rendbetételével telt. Szerintem jól sikerült, bár Marci sokáig mondogatta, hogy nyamvadt ház. Kicsi is (hát tényleg nem 300 nm, mint Jakartában) és még medence sincs.

Szeptembertől mindenki kezdett az új munkahelyén. Én egyik ámulatból a másikba estem, hol pozitív, hol negatív értelemben.

Az ovi, bár sima önkormányzati, mégis fényévekre van a nagyok régi ovijától. Sokkal lazább, de gondolom ez a vezetőn és az óvónőkön múlik elsősorban.

Bálint iskolája elég nagy csalódás. A tanárok kedvesek, rendesek (no persze van kivétel), de rendszer szinten egész más, mint amit megszoktunk. Nem érzem, hogy a gyerekek lennének a középpontban, sőt! Persze tudom, sok dolog tőlük független, mégis... A srácok itt sokkal éretlenebbek. Hihetetlen magatartási gondok vannak, amit mégis szinte természetesként kezelnek.

A tananyagról csak annyit, hogy a fiúk azt mondták, hogy 6 év alatt nem magoltak annyit, mint itt az első félévben. Aggódtam kicsit, hogy pont az eltérő tanterv miatt lemaradásuk lesz, de nem. Így két élő példával is be tudom mutatni, hogy sokkal többet ér, ha a gyerekeket gondolkodni tanítják meg, ahelyett, hogy tölcsérrel töltik a fejükbe az információkat.

Gergő gimijén nagyon látszik, hogy nem állami. Az igazgatónőről, a tanárok 90%-ról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Látszik, hogy többségük külföldön tanult, dolgozott, mielőtt ide került volna. A gyerekanyag nagyon vegyes. Sajnos állítólag kifogtuk minden idők legrosszabb osztályát, de szerencsére a vezetés nem ült ölbe tett kézzel, és szeptembertől néhányan már máshol folytatják a tanulmányaikat.

Gergő ezerrel folytatja a futást, szép sikerekkel, májusban pedig elkezdte a Milestone-t is.

Én egyelőre főállású anya vagyok, de gondolatban már tervezem az aktívabb jövőt. :-)

A szünetekben barangoltunk kicsit az országban és azon kívül is. Voltunk Pécsett, ami számomra egy újra fellobbanó szerelem. Ha valahova költözni kellene a határainkon belül, akkor odamennék! Sümegen és környékén is jártunk, ami rengeteget fejlődött a legutóbbi, kb. 10 évvel ezelőtti látogatásunk óta. Székesfehérváron az atlétika pályán és a szállodai medencén kívül nem láttunk sokat, mert olyan jó idő volt, hogy főleg az utóbbiban töltöttük időnk nagy részét.

Tavasszal elrepültünk Rómába, mert ez volt Gergő régi vágya. Annyira jól sikerült a "Marci mentes" városnézés, hogy elhatároztuk, nyáron visszatérünk.

Kajla kamasz

Anya kicsi kincse, az első számú, fut. Gyorsan. Eddig is tudtuk, örültünk, élvezi, ez a lényeg.

Mióta haza jöttünk elkezdett rendesen edzésre járni a kerületi egyesületbe. Szombat délelőttönként is vannak edzések, busz viszont nem nagyon, így vagy gyalog megy, vagy kocsival elvisszük. Egyik hétvégén jelezte, hogy az edzés délután lesz, és majd gyalogol. Kicsit gyanús volt, hogy a negyven fokban így melegít be, de legyen, gondoltam nő van a dologban, vagy már annyira cikik vagyunk, hogy nem is akar velünk mutatkozni.

A délután csendjében egyszer csak zenélni kezd a telefonom. Az edző.

- Hol van már Gergő? Kellene kezdeni a bemelegítést a futamára.

- Öööö, tessék?

- Budapest Bajnokság, ő 100 méteren fog rajthoz állni.

 Aha, szóval akkor ezért kellett bennünket távol tartani a pályától. Utálja, ha ott vagyunk versenykor. (máskor is :-) ) Apa kocsiba be, utoléri, kidobja a pályánál, majd lelkére köti, hogy hívjon ha végzett. Kis család lerágja itthon a tíz körmét, mi van már, miért nem hív? Végre, csörög a telefon!

- Végeztem, jöhettek értem.

- Ééééés? Hogy ment a futás?

- Ja, megnyertem.

Az országos bajnokságot már nem tudta elsumákolni, arról tudtunk. A verseny hetében, kedden belázasodott, gyenge volt, mint az őszi légy. Szokás szerint már halva látta magát, de legalábbis úgy érezte, hogy a versenynek lőttek. Ehhez képest 100-on második lett, még ha kicsit rosszabb idővel is, mint amit a Budapest Bajnokságon futott. Itt indították 300-on is, ami számára teljesen idegen volt. Eddig 200 és 400 volt a táv, itthon viszont, az ő korosztályának a köztes 300-at találták ki. Nem tudták idővel nevezni, így egy gyenge futamba került. Sajnos csak egyet szaladtak, nem volt előfutam, így hiába nyerte a saját menetét, nem tudta kihozni magából a legjobbat. Csalódott volt, mert maradt még benne. Lógó orral telefonált, hogy "szar lett, mehetünk haza". Ehhez képest negyedik lett, úgy, hogy az őt megelőzők mind a legerősebb futamból kerültek ki.

Büszkék vagyunk!

Az érem két oldala

Avagy újra itthon

Fej:

Első sokkoló élmény a landolás után rögtön a reptéren ért. Még az útlevélvizsgálat előtt állt két egyenruhás ember, folyamatosan mondták, hogy "passport-passport". Nem igazán értettem, hogy minek kell előbányásznom az útlevelet 20 méterre a hivatalos vizsgálattól, de legyen. Mire odaértünk hozzájuk, pont kihalásztam a táskám aljáról őket, de mondták, hogy menjünk tovább. Nem így az ázsiai útitársainknak, akiktől minősíthetetlen hangnemben, magyarul kérdezték, hogy miért jöttek, hol a pecsét, stb... Nagyon szégyelltem magam. :-(

Az első hetek ügyintézéssel teltek. A legkiborítóbb egy levél volt Budapest Főváros Kormányhivatalától. 

Nagy merészen GYET-ért folyamodtam. (Közkeletű nevén főállású anyaság, melyet 3 gyerektől lehet igényelni, a legkisebb 8, a legnagyobb 18 éves koráig. Emellett 4 órában lehet munkát vállalni vagy otthonról korlátlanul dolgozni. Az összege jelenleg kb. havi 25 ezer Ft.)

A "végzésben" hiánypótlásra köteleztek 15 napon belül. Egy másik mondatban viszont azt írják, hogy 15 napon belül, de legkésőbb augusztus 10-ig.

A visszaküldési cím illetve call center számai még véletlenül sem kiemelve, hanem az első oldal láblécében, halványabban szedve találhatók. Még jó, hogy szemem, mint a sasé!

"Irodánkon a gyermekek adataival nincs előzmény". :-O És akkor mi van az indonéziai utunk előtti idővel? Az már elévült? Törölték az akkor már bőven meglévő két gyereket a nyilvántartásból? 

Most kell nyilatkoznom, hogy ki és honnan részesült családi pótlékban, stb. 

A háromoldalas visszaküldendő nyomtatványnak amúgy már a címe is hívogató: 

"A szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló közösségi rendeletek hatálya alá tartozó személyek családtámogatási ellátására való jogosultságának megállapításához"

Nagy segítség, hogy minden kérdés alatt apró betűvel van magyarázat! Ennek ellenére persze van kérdésem! :-) 

Az ügyintéző elérhetősége még véletlenül sincs megadva, így marad a call center. A vonal másik végén levő hölgy már nyilván fáradt volt péntek déltájt, és a kérdéseimre csak annyit tudott mondani, hogy írjak levelet, mert válaszolnom kell. Írok én, akár regényt is, de ennél kicsit pontosabban szeretném tudni, hogy mit is írjak. Végül megígérte, hogy az ügyem intézője hétfőn visszahív. 

Most nem tudom, hogy az indoklásnak, miszerint "az eljáró hatóság saját adatbázisában, illetve más hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásában nem fellelhető" a gyermekeim létezése, az mennyire jó hír, tekintve, hogy mindannyiuknak van magyar születési anyakönyvi kivonata, lakcímkártyája, tb kártyája.

Az iskola kardinális kérdés. Sokan azért hagyják el az országot, mert a gyerekeiknek jobb jövőt akarnak. Mi azért (is) mentünk, hogy a fiúk (is) világot lássanak, nyelvet tanuljanak. Nem volt kérdés azonban, hogy valamikor visszajövünk. Számomra fontos, hogy a srácok ne felejtsenek el magyarul, ismerjék a kultúránkat. A magyar suliba való visszatérés nehézsége viszont mellbe vágott. 

G. volt osztálytársai szeptemberben kezdik a középiskolát. A bekerüléshez januárban felvételit kellett tenni. Neki, 10 ezer kilométerre nem volt erre lehetősége. Ennek hiányában az állami oktatásba csak úgy lehet bejutni, hogy megvárod a tavasz végét, hol maradtak üres helyek. Ha csak a Bivalybürgözdi Szakmunkásképzőben, akkor így jártál. Nyilván a jobb sulikba, ahol amúgy is többszörös a túljelentkezés, esély sincs.

Én több helyen próbálkoztam.
Az egyik, lakóhelyünk jó hírű gimnáziuma. No ne a Fazekasra vagy Apáczaira gondoljatok, de itt a kertvárosban ez a legjobb. Mint megtudtam, nemcsak a kerületiek, hanem az agglomerációban  lakók is kedvelik, így aztán háromszoros a túljelentkezés. Az igazgatóval való személyes beszélgetésen (tavaly nyáron) ígéretet kaptam arra, hogy megkérdezi a tankerületi vezetőt, hogy elképzelhető-e G. felvétele pusztán a bizonyítványai alapján (most 4,6 lett az év végi átlaga), azonban úgy tűnik, hogy a KLIKK vagy egyéb kisebb isten malmai lassan őrölnek, mert most, egy hónappal a szeptemberi kezdés előtt kaptam egy hívást tőlük, hogy akkor aktuális-e még a kérésünk, Gergő megy-e különbözeti vizsgát tenni? Hát köszi, már nem...
A másik egy kéttannyelvű gimi, ahol gondoltam, hogy kihagyhatná a nulladik, nyelvtanuló évet, így amúgy sem kellene felvételiznie. Itt viszont azt mondták, hogy csak augusztus végén tudják megmondani, hogy lesz-e helyük. No erre inkább nem építettünk...
A harmadik próbálkozás egy alapítványi gimnáziumnál volt, ahol az email-re még csak nem is válaszoltak.
Így aztán körbe néztünk, és találtunk egy olyan helyet, ami minden szempontból tetszett és fel is vették a gyermeket. Apró szépséghiba: az éves tandíj több, mint anyukám éves nyugdíja.

Írás:

Első pozitív élmény a landolás után rögtön a reptéren ért. 3 gyerekkel, na jó, abból kettő már felnőtt méret, 4 hatalmas és 5 kisebb bőröndre várva, bénáztam a csomagkocsi megszerzésével. Az egyik alkalmazott nagyon kedvesen és segítőkészen elmondta, hogy hogyan jutok a szerkezethez, és ténylegesen segített is. A cuccaink gyorsan megérkeztek, és pillanatokon belül a taxiban ültünk. Semmiféle hiéna nem próbált meg elragadni bennünket és a sofőr az autóval együtt teljesen kulturált volt.

Az első hetek ügyintézéssel teltek. Egyik utam a NAV-hoz vezetett, ahol 3 hölggyel is kapcsolatba kerültem. Mindannyian csillagos ötöst érdemelnek minden szempontból. Nemcsak az aktuális ügyemben segítettek, de tanáccsal láttak el más, későbbi ügymenettel kapcsolatban is.

Voltunk kormányablakban és az önkormányzat okmányirodájában is, ahol szintén flottul ment minden, ráadásul nagyon kedves volt mindenki.
Főállású anyaság kérelmem ügyében az ígéret szerint visszahívást kaptam, és a hölgy türelmesen és részletesen elmagyarázta, hogy mit és hogyan írjak. Arra is felhívta a figyelmem, hogy egyúttal a családi pótlékot is igényeljem meg, mert már nincs lehetőség munkahelyen keresztül intézni. Kb. két héten belül meg is jelent a számlámon az első havi összeg, majd pár napra rá a végzés is megérkezett, mellékelve a kedvezményes utazáshoz szükséges igazolás, amivel harmad annyiért tudok bérletet venni.

Az iskola kardinális kérdés. Persze, hogy a legjobbat szeretnénk!
G. számára a BME Gimnáziumot találtuk legmegfelelőbbnek. A tanítás nyelve angol, kivéve természetesen a magyar irodalom és nyelvtan tantárgyat. Érettségi terén lehet választani a magyar illetve az IB (nemzetközi érettségi) között. A suli nemzetközi, azaz külföldi gyerekek is vannak. A tanárok többségének külföldi tapasztalata van, az igazgatónő nemcsak dolgozott kint, de gyermeket is nevelt, majd haza tértek, azaz tökéletesen érti a kihívásokat, amivel egy visszajövő küzdhet. Emellett a kommunikáció az első pillanattól kifogástalan volt velük. Mindig gyorsan és készségesen válaszoltak a kérdéseinkre, a személyes találkozó pedig még inkább meggyőzött a választásunk helyességéről. Az már csak hab a tortán, hogy a tandíj kb. a fele egy másik nemzetközi iskola tandíjának ahova barátnőm fia jár, nem beszélve a brit és amerikai iskoláról, ahol majdnem ötször annyit kell fizetni. Ja, és nagyon jó helyen is van! Tömegközlekedéssel max. 40 perc háztól házig.

A fenti nézőpontokat a végtelenségig tudnám folytatni. Mindig, mindenhol lesznek fáradt, morcos, stresszes emberek. Az viszont, hogy melyiket látom meg, hogy melyiket engedem, hogy hasson rám, csak tőlem függ! A mosoly, a kedvesség még sosem maradt viszonzatlan!

Fej vagy írás?

Te döntessz!

Még néhány óra...

Bő hat évvel ezelőtt indult indonéz kalandunk. Szép volt, jó volt, elég volt! :-) A fiúkkal szombat délben landolunk Pesten és kezdődik egy új kihívás. A legjobb, hogy mindannyian pozitívan, várakozásokkal teli állunk elébe. Sokan riogatnak, mások féltenek, hogy mi lesz velünk, hogy fogunk visszaszokni. Én úgy fogom fel, hogy egy újabb fejezet következik, aminek mi írjuk a lapjait.

Köszönöm mindenkinek aki olvasott! Nem búcsúzom, mert ki tudja, lehet, hogy otthon lesz időm folytatni vagy éppen visszaemlékezni a jakartai életünkre. Szép nyarat mindenkinek! Eszter

A per

A takarítók pere véget ért.
A férfiak, akik az elején beismerő vallomást tettek, majd az első tárgyalási napon visszavonták, nyolc évet kaptak. Az egyetlen nő, aki végig tagadott, hét évet. Ezen felül 100 M Rp büntetést kell fizetniük fejenként. Ez közel három évi keresetük...
Hogy mi alapján ítélték el őket? Egy hatéves gyerek szava és saját beismerésük alapján.
Hogy mi volt a bizonyíték? Semmi, puszta szavak.
Fellebbeznek!

A tanárok pere most folyik. Állítólag kb. április közepéig fog tartani.
Újabb orvosszakértő tanúskodott, ráadásul a vád tanújaként, hogy a gyerekkel nem történt semmi.
Jelent ez valamit? Csak remélni tudjuk!
Bizonyítékok? Egy turmixgép, amiben a kábító italt csinálták. Egy láthatósági mellény, amit minden szünetben felügyelő tanár hord az udvaron.-ezzel kötözték le a gyerekeket.
Potyognak a könnyeim, és sajnos nem a nevetéstől!
A tárgyalás eddig is zárt ajtók mögött zajlott, de legalább a résztvevők nyilatkozataiból tudni lehetett a részleteket. A bíró ezt is túlzásnak tartotta, így elrendelte, hogy ezentúl senki sem nyilatkozhat, senki sem hozhat nyilvánosságra semmit a tárgyalóteremben folyó cirkuszról.

"Ha az igazságot a hallgatás helyettesíti, akkor a hallgatás hazugság." (Jevtusenko)

Itt a vége, fuss!

Már papírunk is van róla, hogy június 30-al véget ér az indonéz kaland.
Sajnálom, mert a fiúk nagyon szeretik az iskolát, nem sajnálom, mert lassan semmi szeretni való nem maradt itt.
Mindenki elmegy...
Karácsonykor volt egy szűkebb baráti találkozó. Már ezen sem volt ott mindenki, aki a szívemhez közel állt, és a jelenlévők közül a többség már tudta, hogy merre tovább.
Mi még nem.
Elképzelések, vágyak vannak, de még semmi konkrétum.
Ez persze engem ismét az őrületbe kerget.
Most haza készülök. Ez látszik a legjobb lépésnek. Aztán majd meglátjuk!