Kedves írországi blogtársam fogalmazta meg jól: "A blog élet miatt szünetel"
Az elmúlt 3,5 hónapban rengeteg minden történt velünk. Ezek közül sok említésre méltó, mások kevésbé, viszont általában semmi közük Jakartához, az itteni élethez, inkább csak személyes jelentőségük van. Ezért aztán nem igyekeztem billentyűt ragadni, de főleg időm sem volt rá.
Júniusban véget ért a suli, amiről mindenképpen szeretnék majd egy bejegyzést, egyszer... A fiúk pár hétig mindenféle táborokba jártak, barátokkal találkoztak, majd elutaztunk pihenni.
Egy hetet Amszterdamban töltöttünk. Kezdem kapisgálni, hogy ott miért legálisak a könnyű drogok. Aki azt az időjárást józanul bírja... Aztán egy holland ismerősöm jól felvilágosított, hogy nem júliusban kellett volna menni, mert akkor mindig ilyen kiszámíthatatlan (értsd: napokig képes esni, de vízszintesen, széllel megspékelve, és még hideg is van). Azért volt néhány napsütéses óránk is. :-) A város szerintem gyönyörű, de lakni nem szeretnék ott. Az életemet állandó fenyegetettségben éreztem a vad biciklisták miatt, illetve babakocsival nem túl kellemes a belvárosi séta.
Két hetet töltöttünk otthon, a szokásos vágtában. Ismét nem sikerült mindenkivel találkozni akivel szerettünk volna, és intézni valók is maradtak. De! Anyukámat kihoztuk, és ehhez feldarabolni és bőröndbe rejteni sem kellett, jött magától!
Visszaérkezésünk után pár nappal már kezdődött is a suli, és a dolgos hétköznapok. A fiúk délutánonként rengeteget sportolnak, sokat számítógépeznek és néha tanulnak. :-/ A nagyi arra számított, hogy majd jókat játszik Marcival, én meg mehetek széllel versenyt. A gyermek ellenben úgy gondolta, hogy jópofa a nagyszülői felvigyázás, de csak messziről, lehetőleg anya öléből. Így aztán remek programokat csinálunk hármasban. Bevezettük a reggeli sétákat, a közös medencézéseket és Márk már kezdi elsajátítani a főzés alapjait is.
A legnagyobb hír, hogy heteken belül költözünk új házba, mert a jelenleginek lejárt a bérlete, és inkább nem asszisztálnánk végig egy festést, felújítást. Sikerült találnunk egy olyat, aminek a konyha-nappali része tökéletes, és szerintem a többi is rendben van, csak J. húzza a száját a sok lépcső miatt. Remélem pár hónap múlva, mikor majd konstatálja, hogy milyen izmos lett a hátsóm a sok fel-le mászkálástól, majd megbékél.
Hétvégente sem unatkozunk, mert a szokásos focimeccsek mellé, sikerült találni bébi úszást is, így legalább három helyre mehetünk minden szombaton, de élvezzük!
A legfrissebb örömhírünk képes beszámolója itt található. Gergő indult a sulijukban rendezett, iskolák közötti atlétikai versenyen, és minden futó számot megnyert, amiben szerepelt: 100m, 800m, 4*100-as váltó, medley váltó (a két váltóban utolsónak futott). Aznap reggel az iskolagyűlésen, az edző fel is szólította az emelvényre, és példaként állította a többiek elé. Délután pedig be is váltotta a hozzá fűzött reményeket.
Most ismét rohanok, de próbálok kicsit sűrűbben jelentkezni.
