Дубай

Aki az én korosztályomat képviseli, vagy érettebb néhány évvel, annak nem fog gondot okozni a cím elolvasása.  A fiatalabbak kedvéért elárulom, Dubai a megfejtés. A téli szünet keretében itt töltöttünk egy hetet.

Miért az orosz cím? Mert arab szót alig hallottunk, ellenben bárhova mentünk, bármit csináltunk, a ruszkik mindenhol ott voltak. Ha esetleg mégsem, akkor cirill betűs feliratok vigyorogtak ránk.

Az idő kellemes volt, bár nekünk inkább hideg, így sajnos az egyik napra betervezett vízi parkot ki is hagytuk. Elugrottunk Abu Dhabi-ba, a Ferrari World-be is. Az volt a szerencsénk, hogy fedett, mert majd egész nap esett az eső. A vezetőnk nem győzte hangsúlyozni, hogy milyen szerencsések vagyunk, mert itt a csapadék nagyon ritka. Hát, nézőpont kérdése. Azért szerencsére a fiúk fel tudtak ülni a világ leggyorsabb hullámvasútjára két zuhé között. Két napot sivatagi kirándulással töltöttek, ezalatt verőfény volt szerencsére. Ezalatt én Marcival felfedeztem a szállásunk környékét, játszóterestül. Mondanom sem kell, ott is két csoport képviseltette magát. A helyi baby sitterek, és a nagyobbik, az orosz anyák és nagyanyák.

A városról annyit, hogy nekem kicsit csalódás volt. Amit pénzen meg lehet venni, építeni, az mind megtalálható. Szuper plázák, a világ egyetlen 7 csillagos szállodája, a világ legmagasabb épülete, stb. Ha viszont lepillantunk a magasból, akkor látszik, hogy a sivatagban vagyunk, hiába a csillogó díszletek.

Alant egy kis ízelítő, a többi kép itt.

BUÉK!

Még január van, így talán annyira nem késtem el az új évi jókívánságokkal! Szóval mindenkinek nagyon boldogot!

Nekünk jól indult! Karácsonykor otthon voltunk, de másodikán már indultunk is tovább " nyaralni".

Indulás előtt, feltehetően az ovis karácsonyozáskor, Marci benyelt egy ronda bacit, egészen pontosan amőbát, minek következtében megkapta élete első antibiotikumos kezelését. Hááát... A gyermek eddig is biztosított bennünket arról, hogy igen erős akarattal rendelkezik, és ezúttal sem mulasztotta el bizonyítani, hogy ha ő valamit nem akar, akkor az nem lesz. Napi háromszor kellett közelharcot vívni vele, újabb és újabb praktikákat kieszelni, hogy lenyelje az orvosságot. Szerencsére meggyógyult!

A haza út kalandos volt. Emirates-sel mentünk, Dubai-on keresztül, Bécsig, onnan autóval haza. Egyedül arra nem számítottunk, hogy az ünnepek előtt tömve lesz az autópálya hazafelé, így 4 órát zötykölődtünk. Otthon az időjárás lepett meg bennünket, mert nemhogy hó nem volt, de hideg sem. Az emberek hangulata viszont annál borúsabb volt. Ez volt az első alkalom, hogy nem találkoztunk senkivel, aki ne kérdőjelezte volna meg elmebeli állapotunkat, mikor felmerült, hogy lehet, hogy haza költözünk. Mondanom sem kell, hogy a döntés nem pusztán rajtunk múlik. Hónapok óta azzal hitegetnek, hogy januárban (azaz most) megtudjuk, hogy hogyan tovább. No eddig semmi. De ez akár jó is lehet! Leszámítva azt, hogy a bizonytalanságba szépen lassan beleőrülök. Mert persze, "Carpe Diem", meg ne aggódj a jövő miatt, de gyerekekkel ez egy kicsit komplikáltabb. Ezzel be is fejezem a rinyálást, és inkább arra koncentrálok, hogy kitaláljam, hogy mikor bulizzunk annak örömére, hogy maradhatunk még egy tanévet! :-)