Megfejtés

1. Az út szélén üldögélő néni, mint azon a részen többen is, az arra utazók számára árusít csemegét: bambuszba töltött, valamilyen babbal megbolondított rizst. Éhhalál ellen biztos jó, de mi nem lettünk rajongók. Ezen süti meg:

2. A tábla lényegében politikai reklám. Az egyik pártot népszerűsíti, melynek jelképe a gyertya. 

Idegenvezetőnk nagyon lelkesen mondta, hogy ez milyen mély jelentésű, mert egyrészt a láng melegít mindenkit, ugyanakkor az égés során a gyertya elfogy, mintegy feláldozza magát. Hát ja, a szegfű meg a narancs valahogy kevésbé altruista. :-) Úton útfélen több hasonlót is láttunk, sőt, egyes házakon is voltak feliratok, melyek a különböző pártokat propagálták. Kiderült, hogy a tulajok ezért havi apanázst kapnak.

Mivel kedves olvasóim nem nagyon erőltették meg a billentyűzetet a megfejtések bepötyögésével, így Beát nyilvánítom nyertesnek, aki a képek kommentjeivel megnevettetett.

Kambodzsa 2.

Harmadnapon megpihentünk. Főleg a medencében lubickoltunk, aztán délután tettünk egy rövid sétát a városban, de olyan por volt, hogy inkább visszatértünk a szállodába.

Negyedik nap Beng Mealea-t néztük meg. Mondhatni ez volt az egész kambodzsai kiruccanás fénypontja. A fiúk is imádták! Nem olyan turistás, mert egy órányi autókázásra van az ismertebb látnivalóktól. Ha valaki az Indiana Jones filmekben látott őserdei templomtúrára vágyik, akkor ez az ő helye!

Rejtvény I.:

Az odaúton több helyen volt ilyen árus. Mi a portéka?

Rejtvény II.:

Szintén az út szélén lehetett látni ezt a gyertyát ábrázoló táblát. Mire való?

Ezzel véget is ért az őszi szünet, haza tértünk a költözködésre. A folytatást már tudjátok.

 

Kambodzsa

Az őszi szünetben Kambodzsában, egészen pontosan Siem Reap-ban jártunk. Az út, a reptéri átszállás miatt Kuala Lumpur-on keresztül vezetett, így két napra ott is megálltunk.

Marci a reptéren:

Szerencsénk volt, mert nem elég, hogy a város egyik legjobb helyén laktunk, de kérésünkre egymás melletti szobákat kaptunk, amiket egy mini előszoba kötött össze, és onnan lehetett a folyosóra kimenni. Ez azért volt jó, mert így nyugodtan lehetett akár bugyiban szaladgálni a két szoba között. Ráadásul a miénk lakosztály volt (a kedves recepciós jóvoltából), nappali és dolgozó résszel, fantasztikus káddal. Először oda mentünk be, és a fiúk már örültek, hogy milyen jó lesz nekik, mikor aztán lelohasztottuk őket, hogy nekik "csak" egy szoba jutott.

KL-ben már többször voltunk, így a fiúkat nem fenyegette a városnézés veszélye. Azért az egyik nap csak elmentünk a közeli Batu Caves-hez, útba ejtve némi kis kirándulást egy vízeséshez. Aki rákattint a linkre, az olvashat a helyről többet. Hindu szent hely, egy csinos hegyecske, amiben barlangok, barlangtemplomok vannak, sok majommal. Engem kicsit a Gellért-hegyre emlékeztetett.

Második nap a városban vásároltunk és kóboroltunk, szó szerint, mert a haza felé vezető úton kicsit eltévedtünk, és mentünk egy plusz, kb. egyórás kört. Kiengesztelésül beültünk a T.G.I. Friday's-ba vacsizni, mert már annyi jót olvastam róla egy számomra kedves blogban. Hááát, azt hiszem legközelebb Amerikában fogjuk kipróbálni, valószínűleg ott az igazi.

Hétfőn hajnalok hajnalán indultunk Kambodzsába. Érkezéskor kicsit kómásak voltunk, de némi pihenés után belevetettük magunkat az ismeretlenbe. Kalandvágyók vagyunk, de annyira azért nem, így egy helyi idegenvezető kíséretében mentünk. Először egy úszó falut látogattunk meg, hajóval:

Igen, ezzel. :-)  Az út során némi kétely merült fel bennem, hogy épségben partot érünk-e, főleg mikor a visszaúton felvettünk három "túlméretes" amerikait, akiknek lerobbant a hajója.
Október ott már az esős évszak vége, olyankor jó magas a vízállás. A száraz évszakban nem kell csónakba ülni egy kis szomszédoláshoz, vagy bevásárláshoz.

Elhajóztunk egészen a Tonlé Sap tóig, ami Délkelet-Ázsia legnagyobb tava. Nagyon csendes, nyugodt volt, tiszta Balaton feelingem volt.

Este egy vacsorával egybekötött Apsara tánc showra voltunk hivatalosak. Lehet, hogy szentségtörésnek hangzik, de az első szám után haza mentünk. Egyrészt totál hasonló, mint amit Balin is láttunk már, másrészt nem akartuk a fiúkat kínozni. :-)

A következő napot az Angkor-ban lévő templomok megtekintésére szántuk.

Délkelet-Ázsia egyik leglátogatottabb helye, a Világörökség része, a világ legnagyobb vallási célú épülete, a XII.század első felében épült Angkor Wat, engem nem nyűgözött le annyira. Sokkal jobban megragadott a későbbi fővárosban, Angkor Thom-ban emelt kolostor, Ta Prohm, melyet a király, anyja emlékére építtetett. Ezt nem renoválták, a régészek meghagyták úgy, a buja őserdei fákkal összenőve, ahogyan találták.

Úgy tűnik, már akkor is tudtak a dínók létezéséről, melynek itt a bizonyítéka:

Folyt.köv. de a blogspot annyira döglődik, hogy ezt inkább gyorsan megpróbálom elküldeni.
(Aki szeretne több képet látni, az ide kattintson.)

Őszi történések

Lassan végére érek mind a 198 doboz kipakolásának! Azt ne kérdezzétek, hogy a 7 köbméter cuccból, amit három és fél éve magunkkal hoztunk, hogyan lett 35, mert én sem értem. Mondjuk ez sem rettentett el bennünket, és gyorsan vettünk két kanapét a nappaliba. :-) Ebből az egyik kb. 20 ezer Ft volt, kényelmes, és gyönyörű, szóval azért nagy költségekbe nem vertük magunkat.

Takarítónő hiányában még kevesebb időm van, viszont a ház határozottan tisztább, én pedig sokkal nyugodtabb vagyok. Állandóan azon bosszankodtam, hogy én fele annyi idő alatt, legalább kétszer olyan jól megcsinálom, ha nem jobban. Néha erőt vettem ugyan magamon, és megmutattam, megkértem, hogy hogyan is szeretném, de a hatás elég rövid ideig tartott. A pohár egyébként akkor telt be, mikor megkértem, hogy vigyázzon az alvó Marcira, miközben én takarítottam, illetve a mesteremberekkel foglalkoztam, és ahelyett, hogy ott lett volna a gyerekkel, akit a babakocsijába tettem, mert akkor még nem volt más lehetőség, a konyhában kvaterkázott. Mikor felsírt (nem a takarítónő), akkor is én rohantam, és csak a mázlinak volt köszönhető, hogy Márk nem esett ki. Mikor felmondtam neki, el is mondtam, hogy az egyetlen indok, hogy nem előbb váltam meg tőle, az az volt, hogy eddig legalább a gyereket rá mertem bízni, mert tök jól elvoltak. Hát így lettem ismét teljes értékű háztartásbeli. :-)

Az új konyhát imádom! A sütő mondjuk annyira nem tuti, de legalább nagy, így egyszerre elég sok kekszet tudok benne sütni. Kakaós csigát és darázsfészket is csináltam, és szuper lett!

Marci imád a fiókokban matatni, már csak az ikeás kinyitásgátlókat hiányolom (gonosz anya :-) ), de mikor otthon voltunk, akkor pont nem lehetett kapni. Egyre értelmesebb is. Imád pld. a szemetesbe dobni dolgokat. Néha résen kell lenni, de ha megkérem, akkor örömmel visz oda olyat is, amit oda szánok én is. Nagy kedvence a ventilátor. Tegnap volt egy kis áramszünet, és kimentünk hintázni a teraszra. Ott is van egy. Mutogatott, hogy kapcsoljam fel, mert a melegben jó lenne, és úgy szoktuk. Én meg mondtam, hogy nem tudom, mert nincs áram. Erre megmutatta a kapcsolót, hogy hát ott kell.

Utolsó bejegyzésem óta az árammal sincsenek gondok (legalábbis házon belül), a héten jönnek a függönyök, és állítólag a wc alkatrészek is. Utóbbi azért kell, hogy a wc papír is lemenjen rendesen, mert most kissé ázsiai jelleggel, néha csak leöntéssel működik.

Fiúk jól vannak!

Az új Diary of a Wimpy Kid (azt hiszem magyarul Egy Ropi Naplója) megjelenése alkalmából Baliéknál volt egy kvíz az eddig megjelent könyvekből. A helyesen válaszolók között 5 db új naplót sorsolnak ki. 10 kérdés volt, és Bálintnak sikerült 100 %-osan kitölteni, így nagyon lelkesen várja a jövő hetet, hogy a szerencsések között legyen.

Kiderült, hogy Gergő az atlétika versenyen, a futásaival megdöntötte az eddigi suli rekordokat. Ebből leginkább a 100 méter a nagy szó, mert az egy 7 éves rekord volt, és aki tartotta, az ma már 10 mp alatt futja állítólag. Szóval minden egyetemi reményünk a sportösztöndíjban van. :-)

Múlt héten véget ért az első fociszezon, de nem pihenünk, mert már elkezdődött a válogató a következőre. Biztos azért, hogy szokják a szülők a hétvégi elfoglaltságot, most szombatokra is tettek be edzéseket a liga kezdetéig.

Vasárnap volt egy futóverseny sorozat első állomása, ezúttal a suliban. A táv 5 km. Mikor én említettem G-nek, akkor csak legyintett, bezzeg mikor a tornatanára mondta, hogy indulhatna, akkor rögtön fontos volt. A dolog szépségén az rontott egy kicsit, hogy reggel 5.45-re kellett menni rajtszámot átvenni. Várom már a téli szünetet! Három hétig csak akkor és oda megyünk amikor és ahova akarunk.

Marci szépen cseperedik. Járni ugyan még nem tud önállóan, viszont már naponta bringázik. Hét közben én vezetek, de 20 percnél többet nem tudunk menni, mert bealszik. Ja kérem, a sport fárasztó.

Falat mászik:

És néha menekülni próbál:

Szusszanás

Úgy döntöttem, hogy leülök fél órára, és írok végre kicsit. Az elmúlt egy hónap kb. hárommal ért fel a történések tekintetében. No de lássuk sorban.

Anyukám hazament, lejárt a két hónap. :-(

A sofőrünk elment egy másik céghez, ahol jobbak a juttatások. Helyette kaptunk egy butát...

Volt őszi szünet, aminek keretében elmentünk Kambodzsába. Erről majd lesz egy képes poszt, nagyon jó volt.

Amint visszajöttünk a pihenésből, másnap jöttek a költöztetők, és házat cseréltünk. Persze, hogy ne legyen túl egyszerű, beköltözni csak 5 nap múlva tudtunk. A tulaj ugyanis úgy döntött, hogy rendes lesz, és szép, a nyílászárók színéhez illő bútorokat csináltat. Igen ám, csak a szerződés aláírása csúszott, így a berendezés készíttetése is. Így aztán annyira bűzlöttek a lakktól, hogy a Cég is belátta, hogy ha életben akar hagyni bennünket, akkor inkább fizetnek pár nap szállodai tartózkodást.

 

És akkor itt kitérnék egy kicsit az itteni összefonódásokra és korrupcióra. A Cég mind a sofőrök és autók lízingelésére illetve a házak bérlésére és műszaki karbantartására szerződésben áll 1-1 helyi vállalkozással. Biztos teljesen véletlenül, ezek tulajai maguk is a Cégnél dolgoznak, vezető beosztásban. Azt mondom, ha még jól működnének, és nem lenne rájuk panasz, akkor akár el is tudnám fogadni, hogy támogassuk a mi fiúnk vállalkozását, de!

A ház szerződésének aláírását azért húzták, mert feltehetőleg valaki tartotta a tulajnak a markát a bérleti díj 1 %-ért. Holott nem is ők ajánlották ezt a házat...

Nyomorult autóvezetők nincsenek túlfizetve, illetve se nyugdíj, se egészségbiztosításuk nincs. Nem véletlen, hogy Darmawan is lelépett, és szépen sorban az összes jó munkaerő. Maradtak az olyanok, mint S., jelenlegi alkalmazottunk, akinél még én is jobban ismerem a környéket... 

A műszaki karbantartók általában nem túl képzettek. Ugye a cég expatjai  90%-ban mérnökök, azaz van némi rálátásuk pld. a villanyszerelési munkákra. Nem egyszer volt már olyan, hogy agylobot kaptak a helyi erők megoldásaitól. Én sem vagyok egy nagy ász, de az biztos, hogy még egy polcot se rakatok fel velük, így szegény J-é a megtiszteltetés. Lényegében ők a helyi Mekk Elekek.

Az új házban is akadnak izgalmas megoldások. Pld. a wc-nél fordítva szerelték fel a zárat, azaz kívülről lehet bezárni, nem belülről. Az emeleti ablakoknál, amik kívülről a teraszra nyílnak, belül viszont a semmibe visznek, azaz lezuhansz a földszintre, a nappaliba, ha belépsz rajta, a kilincseik befelé néznek, azaz enyhén szólva életveszélyes mutatvánnyal lehet csak becsukni őket. Arról már ne is beszéljünk, hogy az áramot felbővítették három fázisra, viszont mindent egy fázison hagytak működni. Szóval egyelőre nem unatkozom. Naponta jönnek különböző mesterek, próbálják javítani a dolgokat. Ugyanakkor nagyon tetszik az új ház, élvezem a hatalmas konyhát, a nagy étkezőt, és a sok-sok fényt. Ja, és ismét visszacsöppentem a háztartásba, mert mikor máskor váljak meg a takarítónőtől, mint a költözés másnapján?! :-)

És megjöttek a nagyfiúk, szólít a kötelesség.

Nem tűntem el, csak átalakultam :-)

Kedves írországi blogtársam fogalmazta meg jól: "A blog élet miatt szünetel"

Az elmúlt 3,5 hónapban rengeteg minden történt velünk. Ezek közül sok említésre méltó, mások kevésbé, viszont általában semmi közük Jakartához, az itteni élethez, inkább csak személyes jelentőségük van. Ezért aztán nem igyekeztem billentyűt ragadni, de főleg időm sem volt rá.

Júniusban véget ért a suli, amiről mindenképpen szeretnék majd egy bejegyzést, egyszer... A fiúk pár hétig mindenféle táborokba jártak, barátokkal találkoztak, majd elutaztunk pihenni. 

Egy hetet Amszterdamban töltöttünk. Kezdem kapisgálni, hogy ott miért legálisak a könnyű drogok. Aki azt az időjárást józanul bírja... Aztán egy holland ismerősöm jól felvilágosított, hogy nem júliusban kellett volna menni, mert akkor mindig ilyen kiszámíthatatlan (értsd: napokig képes esni, de vízszintesen, széllel megspékelve, és még hideg is van). Azért volt néhány napsütéses óránk is. :-) A város szerintem gyönyörű, de lakni nem szeretnék ott. Az életemet állandó fenyegetettségben éreztem a vad biciklisták miatt, illetve babakocsival nem túl kellemes a belvárosi séta.

Két hetet töltöttünk otthon, a szokásos vágtában. Ismét nem sikerült mindenkivel találkozni akivel szerettünk volna, és intézni valók is maradtak. De! Anyukámat kihoztuk, és ehhez feldarabolni és bőröndbe rejteni sem kellett, jött magától!

Visszaérkezésünk után pár nappal már kezdődött is a suli, és a dolgos hétköznapok. A fiúk délutánonként rengeteget sportolnak, sokat számítógépeznek és néha tanulnak. :-/ A nagyi arra számított, hogy majd jókat játszik Marcival, én meg mehetek széllel versenyt. A gyermek ellenben úgy gondolta, hogy jópofa a nagyszülői felvigyázás, de csak messziről, lehetőleg anya öléből. Így aztán remek programokat csinálunk hármasban. Bevezettük a reggeli sétákat, a közös medencézéseket és Márk már kezdi elsajátítani a főzés alapjait is.

A legnagyobb hír, hogy heteken belül költözünk új házba, mert a jelenleginek lejárt a bérlete, és inkább nem asszisztálnánk végig egy festést, felújítást. Sikerült találnunk egy olyat, aminek a konyha-nappali része tökéletes, és szerintem a többi is rendben van, csak J. húzza a száját a sok lépcső miatt. Remélem pár hónap múlva, mikor majd konstatálja, hogy milyen izmos lett a hátsóm a sok fel-le mászkálástól, majd megbékél.

Hétvégente sem unatkozunk, mert a szokásos focimeccsek mellé, sikerült találni bébi úszást is, így legalább három helyre mehetünk minden szombaton, de élvezzük! 

A legfrissebb örömhírünk képes beszámolója itt található. Gergő indult a sulijukban rendezett, iskolák közötti atlétikai versenyen, és minden futó számot megnyert, amiben szerepelt: 100m, 800m, 4*100-as váltó, medley váltó (a két váltóban utolsónak futott). Aznap reggel az iskolagyűlésen, az edző fel is szólította az emelvényre, és példaként állította a többiek elé. Délután pedig be is váltotta a hozzá fűzött reményeket.

Most ismét rohanok, de próbálok kicsit sűrűbben jelentkezni.

Sárga zászló

Tegnap araszoltunk a forgalomban, mikor nagy szirénázás közepette közeledett egy mentőautó. Nyomában sárga zászlót lobogtató motorosok és autók. Sofőrünk, mint a többiek, lassított, szinte félre állt, elengedve a menetet. Csodálkoztam, mert általában nem nagyon adnak helyet senkinek. Láttam már mentőt beragadva. Kiderült, hogy a titok nyitja a sárga zászló. Halottat vittek a temetőbe. Neki jár a tisztelet, lassítás, a beteg várhat.

Életjel

Olyan rég jelentkeztem, hogy közben átalakították a blogspot felületét is, és csak tátottam a számat, hogy mit és hogyan is kellene csinálnom egy bejegyzéshez, a képek beszúrásáról nem is beszélve.  (Nem, akkor sem olvasom el a használati utasítást!:-) )

A tanév lassan a végéhez közeledik, ez az utolsó hét. Utána tábor hegyek jönnek a fiúknak, majd irány Európa. Először pihenünk egy hetet Amszterdamban, majd megkezdjük szokásos kéthetes otthoni vesszőfutásunkat. Már előre borsódzik a hátam a hivataloktól...

Az előző posztban említett hosszú hétvégét valóban a Krakataunál töltöttük, de a vulkánt csak messziről láttuk. Már aki. A fiúk esküsznek, hogy ott, a távolban, határozottan látták.
Nevezett ugyanis egy szigeten van, ahova mi nem jutottunk el, tekintettel arra, hogy indulás előtt egy rossz mozdulatnak köszönhetően kissé lerokkantam. Szerencsére a hotelben isteni masszázs volt, így minden nap élvezkedtem egy sort. A végére már egész kecsesen tudtam járni. A fiúk  a vizicsúszdákat koptatták. Az egész hotelben mi voltunk egyedüli fehérek, és az éttermet is leginkább mi használtuk. Kiderült, hogy nemcsak a mi apartmanunkban volt ugyanis konyha, hanem mindenhol, és a helyiek ennek megfelelően készültek. Láttunk olyan érkező családot, akik a hatalmas tele fazekat hozták. :-) Még mindenképpen visszatérünk, hogy a vulkánt is megmásszuk, de egyelőre halványodnia kell az oda és visszaút emlékének. A 92 km-t 6 óra alatt tettük meg, ebből kb. hármat gyakorlatilag álltunk az útépítések miatt. Vissza egy másik utat választott a sofőrünk, ami csak 4 óra volt, viszont a hullámvasút ahhoz képest nudli.
Aki a képen megtalálja a vulkánt, az vendégem egy kávéra!

 

A fiúknak véget ért minden sport. Gergőék a második helyen végeztek a Coca-Cola Ligában, flag futbalban pedig végig veretlenek voltak, csak a gála napján kaptak ki az utolsó meccsükön, lényegében az utolsó percekben. Ő, és Bali is kaptak MVP érmet 1-1 játék során. (MVP-Most Valuable Player)

A focibolond:

 

A sokrétű:

 

 

A legkisebb:

 

...éppen varázsol:

 

 ...pihenés egy kemény meccs után:

 

J. egyik otthoni kollégája jön a családjával Indonéziába, és megkértek, hogy vegyünk nekik vonatjegyet, mert interneten nem lehet. Kis naivak, azt hittük, hogy milyen egyszerű lesz... Az állomás elég messze van tőlünk, így először a szomszédos utazási irodában próbálkoztunk. Onnan elküldtek egy olyanba, ahol árulnak is. Némi várakozás után, azt mondták, hogy majd hívnak, ha meglesz. Végül küldtek egy sms-t, hogy bocs, de nincs jegy. :-O Így aztán egy vasárnapi délelőttön felkerekedtünk, hogy személyesen intézzük a dolgot az állomáson. (Azért vasárnap, mert akkor jobb a forgalom.) Olyan istenien választottuk ki az időpontot, hogy a fél belváros le volt zárva a biciklisták részére, így keringtünk egy darabig. A jegykiadónál nem volt szinte senki, viszont jegyet se adtak, mert az elővételt máshol intézik. No problem, mentünk a másikhoz. Még szerencse, hogy nálam volt a kolléga kinyomtatott email-e, amin a részletek rajta voltak pontosan, így nem tartott soká, míg kitöltöttem a jegyigénylő nyomtatványt. Igen, nem ám csak úgy vásárolgatunk 1-2 vonatjegyet. A jegyüzérek miatt névre szólnak. Szerencsére egy családhoz elég egy név is, így aztán nem bukott el a küldetésünk.

Marci szépen cseperedik. A mozgást nem kapkodja el. Leginkább üldögél. Ha valami felizgatja a fantáziáját, akkor a fenekét vonszolva kúszik oda. Kedvenc helye a wc. A keféért expressz gyorsasággal teper, illetve a lefolyó fedelét is imádja piszkálni. A wc peremébe kapaszkodva húzogatja magát állásba. Egyelőre arra tippelek, hogy előbb fog felállni, mintsem mászna. A fogai szépen jönnek, most az 5-6. áttörése várható. Ennek ellenére nem hajlandó rágni, csak a pépes kaját eszi, de leginkább még az anyatej a kedvence.

 

Zajlik...

Ismét rengett a föld, és mi ismét nem éreztünk semmit. (hála...) Épp egy itteni barátnőmmel beszéltem telefonon, mikor mondta, hogy most látják a tévében, hogy mi történt. Gyorsan megnéztem a neten, és tényleg, jó nagy rengés volt. Aztán pittyeg a telefonom, jött egy új komment a blogba. Csodálkoztam, mert régen nem írtam. Az Mtv híradójától kerestek. Kiábrándítottam őket, hogy nem én vagyok az ő emberük, így nem lettem riport alany.

Bezzeg Marci modell karrierje beindult. :-) Ma vásárlás közben többen is lefényképezték, ahogy peckesen ült a bevásárlókocsiban. Tényleg édes volt. Ezen felül pedig felkérése érkezett innen.

Legutóbb, mintha panaszkodtam volna Bálintra. A helyzet nem sokat változott, még mindig lusta, ráadásul iszonyat önfejű. A jó hír viszont, hogy megjött az idei MAP tesztje, ami szerint olvasásból és matekból is a suli átlag felett van. Olvasásból éppen csak, viszont matekból jóval, sőt, szeptemberhez képest fejlődött is. Szóval a helyzet nem reménytelen! Ne tudjátok milyen csörténk volt a tanárnőjével... Bali pár hete hibázott egy villámdolgozatban, ahol többjegyűt kellett többjegyűvel szorozni. Erre a tannéni azt mondta, hogy oké, akkor mostantól az amerikai módi szerint kell csinálnia a szorzást, mert másként ő nem tud neki segíteni. Az viszont olyan bonyolult, vagy legalábbis nekünk szokatlan, hogy mondtuk neki, hogy bocs, de nem. Egy hiba miatt nehogy már változtatnia kelljen a begyakorolt példamegoldáson!

A következő időszak a vulkánoké lesz, úgy tűnik. Két hét múlva Baliék osztálykirándulásra, a már általunk is megcsodált Tangkuban Parahu-hoz mennek. Májusban pedig lesz egy hosszú hétvége, amikorra leszerveztünk magunknak egy látogatást a Krakatau-hoz. Remélhetőleg egyik sem tervez mostanában kitörni. :-)

A tavaszi szünetben Szingapúrban voltunk. Irtó jó volt! Ezúttal Sentosa szigetén szálltunk meg, ami egy óriási szórakoztató központ. Egy hétig mást sem csináltunk, csak sétáltunk a tengerparton (ezt főleg én és Marci), mentünk az egyik mókától a másikig (ezt főleg a maradék három fiú). Az Universal Studióban ismét eltöltöttünk egy napot, a fiúk kipróbálták a repülést, így, jókat ettünk, és J. allergiás lett. Lehet, hogy nem kellett volna egy olyan Eco hotelbe menni, aminek a kertje olyan, mint egy dzsungel, de az is lehet, hogy a szigeten amúgy is sok volt neki a pollen.

Én annyira nem vagyok oda a technikai újításokért, mint a fiúk, de úgy tűnik engem is megérintett a XXI. század szele. :-) Az eddig használt telefonom (uraságoktól levetett), már igencsak döglődött, így hála a cégnek, és J-nek, aki magának nem akart új készüléket, szerencsés tulajdonosa lettem egy Sony Ericsson Xperia Arc csodának. Iszonyat pink, így rögtön megtalálom a teli asztalon is, és baromi okos. Imádom!

És van cékla!

Felhívták a figyelmemet, hogy de bizony, lehet kapni céklát Jakartában is. És tényleg. Ma láttam is! Kisebb, mint otthon, viszont annál drágább. Az előrecsomagolt tálcás kiszerelésű, 40 dkg,  kb. 1000 Ft-ba kerül. Azt hiszem maradunk a bébiételes verziónál. :-) Amúgy konzerv formában is van, az hasonlít az otthoni savanyúságként elkészítetthez, Bálint nagyon szereti.

Hakapeszi

Ezt muszáj megmutatnom, hátha leszerződtetik a gyereket a bébiétel gyártók:

Azt hozzá kell tennem, hogy az "olcsó" 500 Ft-os kaja nem nagyon megy, bezzeg az 1000 Ft-os, organikus ausztrál így végzi. Anya is főz persze, és a banánpürém felülmúlhatatlan, de céklát itt pld. nem lehet kapni, így abból csak gyári van.

Evés után édes a pihenés:

Tavaszi hírek

Otthon megjött a tavasz, itt meg vége(?) az esős évszaknak. Hétvégente ismét roppant sportosak vagyunk, legalábbis a fiúk. Gergőék hasítanak a fociban. A ligában valószínűleg második helyen végeznek, bár még van egy halvány esély az első helyre is! A kupában már a legjobb négyben vannak, de itt csoda kell a tovább jutáshoz, mert ők "B" szintű csapat, a többi pedig "A". Mondjuk múlt vasárnap pont egy ilyet vertek, szóval remény azért van. Bálint kosarazik. Még vége sem lesz a két fenti tevékenységnek, és vasárnaponként kezdődik a "flag football" bajnokság mindkettejüknek. 

Tanulás terén is egész jól állnak. Gergő megemberelte magát. Már nem kell (annyit) könyörögni, hogy készüljön másnapra, a dolgozatokra. Meg is van az eredménye, jobb jegyeket hoz. Ezzel szemben Bali nagyon kanászodik. A minimumnál nem hajlandó több energiát fordítani semmire. Csütörtökön lesz negyedévzáró értékelés, meglátjuk, hogy a tanára mit gondol. 

Amúgy Bálinték iszonyat jó dolgokat csinálnak a suliban. Volt családfa projekt, egy szabadon választott könyv feldolgozása poszteren (ő egy vulkánokról szólót csinált), most jön egy híres ember bemutatása, amihez legalább 3 könyvet el kell olvasni, és a végén beöltözve előadást fog tartani, kérdésekre válaszolva. A mai nap ért véget a "Kivándorlás" program. Mindenkinek ki kellett találnia, hogy kit fog megszemélyesíteni. Név-kor-foglalkozás-nemzetiség-családi háttér, kivándorlás oka, stb.  Adott volt a kor, azaz a XIX.sz. vége, XX.század eleje. Természetesen (mivel ugye a suli amerikai) Amerikába vándoroltak be. Két hétig naplót írtak, ami az indulás előtt kezdődött, majd a hajóúton folytatódott, végül a bevándorlással ért véget. Csináltak útlevelet, kitöltöttek egészségügyi kérdőívet, megtanultak pár dolgot ami az állampolgársági vizsgához kell. Lezárásként, ma eljátszották az egész bevándorlási procedúrát. Mindenki igyekezett korhű ruhába öltözni, mutatva ezzel foglalkozását, társadalmi státuszát. Vittek bőröndöt is, amibe szintén voltak kellékek. A tanárok és segítő szülők voltak a hivatalos személyek. Minden állomáson volt egy kis feladat. Hol be kellett mutatkozni, hol a "Pledge allegiance"-t kellett elmondani, másutt orvosi vizsgálaton estek át. A legvégén közös ebédet fogyasztottak, ahova mindenki valamilyen nemzeti eledelét vitte. Bálint a Monarchiából vándorolt ki, sváb kovácslegényként és krumplistésztát vitt.

Múltkor jól elkiabáltam, hogy J-nek eddig lazább az év, nem kell utaznia. Rögtön megnyert két hét Manilát,  ma meg Medánból jön haza. No de sebaj, pénteken ünnep, Nyepi, majd egy hét szünet. Jól kihasználjuk, és elutazunk Szingapúrba feltöltődni. A fiúk "beköltöznek" az Universal Stúdióba, én pedig a medence illetve tengerparton süttetem magam Marcival. Már edzünk a pancsolásra:

Matek tanítás

Gergőéknek  ilyen segédanyagokkal tanítják a matekot. Én nagyon élvezem! Klikk a linkre!
Bálinték a törteket tanulják. Mrs.G., a tanáruk, sütött egy tortát, majd azon magyarázta az egész részekre osztását.A szemléltető eszközt végül megették. :-)

Az első falatok

Kipróbáltuk az almalevet:

1.

2.

3.

 

4.

 

Hát nem volt zajos siker...

Dr.J. kihúzta a gyufát (megint)

Ma voltunk 6 hónapos oltáson. Mivel Marci még mindig nem forog, már előre tudtam, hogy ezen az orvos megint kattogni fog. Tök jól tartja a fejét, az etetőszékben szépen ül, megragad dolgokat, és játszik velük, állandóan mosolyog és gagyarászik, szóval korához képest minden oké, kivéve a rohadt forgást. Szerintem egyszerűen lusta, és a hurkás testét nagy meló mozgatni, így inkább szemlélődik. Naponta tornázunk, már épp csak elő nem forgok neki, hogy lássa mit kell csinálni. Meg is kaptuk a magunkét ismét, persze csak light-osan. Az egyetlen haszna a dolognak az volt, hogy a doktor ajánlott egy babaúszást, ahol instruktor is van, azaz nem nekem kell kitalálnom, hogy hogyan nem fog a gyerek vízbe fulladni, hanem még élvezni is fogja.

No de amin kiakadtam! Megkérdezte, hogy van-e a családban olyan hosszúkás fejű, mint Marci, mert általában a babáknak kerek a feje, de neki nem. Még a növekedési görbén is lecsekkolta, hogy megfelelő-e a fejátmérője. (Igen, az, bár kicsit átlag alatti.) Mondtam, hogy nézzen rám, igen, mi már csak ilyen uborka fejűek vagyunk, az apja is, meg a nagyobbik bátyja is.

És akkor egy fotó uborkáékról:

Fogas kérdés

Marcinak két héttel ezelőtt kellett volna megkapnia az aktuális oltást, de előtte éjszaka hőemelkedése volt. Másnap azért elmentünk az orvoshoz, megmutattuk a gyereket. Ő nem talált semmit. Mi mondtuk, hogy szerintünk a fogzás a hibás. Áááááááááááá, még nem jön a foga.-mondta Dr.Johnny. Gyereknek azóta sincs kutya baja. Holnap újra megpróbáljuk az oltatást. Remélem Marci már készül, és jól megharapja majd a dokit, az azóta kibújt fogával. :-)

(El)Átkozott vasaló

Úgy kezdődött, hogy a klassz kis Philips vasalónk betegeskedni kezdett. Szegény, amúgy is igencsak leharcolódott az elmúlt években, így gondoltuk veszünk egy újat.

A közeli boltokban nem sikerült szerelembe esni egy példánnyal sem, viszont az interneten, az egyik helyi online boltban találtunk egy mind minőségben, mind árban megfelelőt. Megrendeltük, kifizettük, majd pár napra rá jött az értesítés, hogy hát ilyen termék sajnos jelenleg nincs, válasszunk másikat. Grrrrrrrrr! 

No nem baj, gondoltuk akkor majd otthonról hozunk egyet. A nagy karácsonyi bevásárlás alkalmával így is tettünk, majd szépen becsomagolva, bőröndbe betettük.

Na melyik csomagunk nem érkezett meg velünk együtt Jakartába, na melyik? Igeeeeeen! A vasalós.

Az érkezésnél bőröndjeink eleve lassabban szivárogtak kifele, mint szoktak, és végül mikor már szinte mindenki elment, még mindig hiányzott kettő. Egy reptéri pasi végül odajött hozzánk, és az egyik táska nála volt, viszont a másikkal kapcsolatban csak egy papírja volt, amit Amszterdamból küldtek. Az utolsó bőröndünk valahogy ott maradt, és másnapi szállítást ígértek, egy reggel érkező Garuda géppel. Mondták, hogy majd házhoz hozzák délelőtt. Kaptunk 3 telefonszámot is, ahol érdeklődhetünk. Másnap délután háromkor végre valaki fel is vette a telefont. Csomag megvolt. A kiszállítást viszont nem kértük, inkább a sofőrünk ment érte, biztos amit biztos. Boldogan telefonált, mikor indult vele vissza.

És, hogy mi volt még a csomagban? Kolbászkészleteink fele, illetve apósoméktól kölcsön kapott családi fényképek egy iskolai projekthez, melyek pótolhatatlanok. Azt hiszem, ha a bőrönd elveszett volna, mi többet nem mertünk volna haza menni.

Import vírus

Gyorsan lekopogom, szerencsére a helyi bacik és vírusok kerülnek bennünket. A lassan 3 év alatt nem nagyon voltunk betegek. Ez látszott megtörni.

Visszaérkezésünk utáni hétfőn, Bálint eléggé leamortizálódva érkezett haza a suliból. Fájt a torka, nem tudott nyelni, a torka vörös volt. Nohát, szerda délelőtt meg is látogattuk az orvost, hátha többet tud tenni a gyógyulásért, mint én. Nem nagyon tudott, de megnyugtatott, hogy ha nincs láza a gyereknek, akkor akár suliba is mehet. No erre csütörtök estére bepirosodott az arca, ami péntekre is megmaradt, sőt a combja is kiütéses lett. Először allergiára gyanakodtunk. Vissza az orvoshoz, aki megmondta a tutit: slapped cheek syndrome, pedig nem is verjük a gyereket. Magyarul pillangó vírus. Tekintve a lappangási időt, ezt bizony karácsonyra kaptuk valakitől. Szerencsére csak Bali fertőződött meg, senki más, és már ő sem tudja tovább adni.

Repülés csecsemővel

Marci utál autózni. Nagyon! Ennek fényében lelkiekben felkészültünk, hogy a két átszállásos, majd egynapos repülőút nem lesz egyszerű. Szerencsére a gyerek meglepett bennünket! Totál jól bírta a le és felszállásokat, a hosszú részen annak ellenére aludt, hogy visszafele a turbulencia miatt állandóan ki kellett venni a mózesból. (Próbáltunk sumákolni, de a stewardessek kérlelhetetlenek voltak, pedig a mögöttünk tomboló,  két három-négyéves miatt jobban rázkódott a székünk, mint a légköri viszonyok miatt.) A gépen utazó 1-2 évesek szüleinek viszont sokkal nehezebb dolguk volt. Őket ölben kell(?) szállítani, legalábbis a körülöttünk ülőknek nem volt saját ülése. Így lenyomni 13-14 órát, mindenkinek fárasztó.

Indonéz vízum

Egy kis kvíz! Az alábbi mondat szerintetek mit jelent?

"The Embassy of the Republic of Indonesia no longer accept the regular application form submitted by applicant other than online application since the fasicility has been applied on 22nd of February 2011."

Ha ti is arra juttok, hogy az indonéz vízumkérelmeteket csak online küldhetitek el, akkor gyorsan olvassatok tovább.

Azt a tájékoztatást kaptuk, hogy Marci ideiglenes útlevelét a határon elveszik, és nem is adják vissza, így mielőtt haza mentünk volna, hivatalosan érvényteleníttetni kellett a benne lévő vízumát, hogy majd Pesten, az új útlevelébe újat igényelhessünk.

Megérkezvén, a kutyát nem érdekelte a passport, azóta is megvan, főleg, hogy Amszterdamnál léptünk be Schengenbe. Ennek ellenére már muszáj volt friss vízumot kérnünk.

Megnéztük a követség honlapján, hogy jelenleg hogy megy a dolog. A fent idézett mondat alapján mindent online küldtünk el, automatikus visszaigazolást is kaptunk, majd vártunk. Aztán írtunk emailt. Aztán telefonáltunk, de sose vették fel. Végül kb. 10 nap múlva sikerült kapcsolatba lépnünk velük. Kiderült, hogy az online ügyintézés, majd valamikor a távoli jövőben fog megvalósulni. Egyébként se kaptak tőlünk semmit. Személyesen vigyük be a kérelmet, egyéb papírokat, fotókat, retúr repjegyet! 2 órán belül ott voltunk. (Innen is köszönet az otthoni cég utaztatóinak, akik csináltak nekünk gyorsan egy Bp-Jakarta-Bp foglalást.) 

J. bement, leadott mindent, majd elmesélte az eddigi kálváriánkat. Nagyon rendesek voltak, mert aznap délutánra bepecsételték a vízumot!

Szóval csak személyesen tessék befáradni!

Kis esti horror

Szombat este a fiúkat hosszas könyörgés után sikerült a szobájukba evakuálni, elvileg lefeküdtek aludni. Marcit megfürdettük, apja vállán várta a vacsit. Én végre beálltam a zuhany alá, hogy kiélvezzem a napi 5 perc magányomat, mikor hangos kiabálás hallatszott a szoba felől. Tigrisugrással bevetődtem a hálóba, miközben magam köré csavartam az első, kezembe kerülő törülközőt. 

A következő látvány fogadott: Marci üvölt az apja kezében, amúgy mindenki más is üvölt. Gergő felhúzott pizsifelsővel áll a szoba közepén, a hasából csorog a vér. Totál, mint Jézusnak, miután mellkason döfték a dárdával. Elég rémült arcot vág mindenki, és egyszerre beszélnek. Én is kiabálni kezdek, egyrészt az ijedtségtől, másrészt, hogy hallgassanak el, és mondja el valaki, hogy mi történt.

Drága fiaim nem bírtak magukkal, és lefekvés helyett inkább csatáztak. A paplannal sikerült lerántani a falról Gergő lámpaburáját, ami darabokra tört, és egy nagyobb szilánk a pizsin keresztül felsértette a bőrét.

Szerencsére a kedvenc éjjeli fény megsemmisülése nagyobb sokk volt a gyerek számára, mint a vérző has, így egy gyors fertőtlenítés és tapaszolás után nyugovóra térhettünk.