Nagyon jól esik, hogy többen érdeklődtetek, hogy hogyan áll a tanárok ügye.
Tegnap volt a 100. nap, hogy Neil és Ferdi, a kanadai és indonéz tanár a rendőrség vendégszeretetét élvezi. Az öt takarító a 200, napnál tart. Míg utóbbiaknak már elkezdődött a pere, zárt ajtók mögött, a nyilvánosság kizárásával, addig előbbieket még meg sem vádolták!
Helyi szokás szerint a cellájukért is fizetni kell. No ne ám valami V.I.P. részlegre gondoljatok! Rajtuk kívül még ugyanabban a zárkában van kb. 5 ember. Étkezésükről az iskolai közösség gondoskodik, naponta más család küld nekik csomagot, amelyhez mellékelni kell 5 doboz cigarettát is, hogy az őrök oda is adják nekik! Látogatás hétfőtől csütörtökig van, napi pár óra.
Amellett, hogy a két tanárt minden alap nélkül tartják fogva, Ferdi feleségének egyéb nehézségekkel is szembe kell nézni. Két kislányukat ki kellett venni a helyi iskolából, mert a többi gyerek nem kímélte őket. A takarítók családjai is elvesztették a pénzkeresőket. Az iskolai közösség összetartását mutatja, hogy az indonéz alkalmazottak már az első pillanatban gyűjtést rendeztek, és folyamatosan támogatják a lecsukott takarítók feleségeit, gyerekeit. Ők egy percig sem hittek a vádaknak. A per előrehaladtával a köz véleménye is változik.
Az első meghallgatáson mind az öten ártatlannak vallották magukat a bírók előtt, és elmondták, hogy kényszer hatására tettek beismerő vallomást. Ezt az iskola biztonsági főnöke is megerősítette vallomásában, aki találkozott a gyanúsítottakkal a börtönben, és nyilvánvaló volt, hogy alaposan megverték, kínozták őket. A hatodik, a fogvatartás alatt elhunyt takarító exhumálását már engedélyezték, utólag próbálják kideríteni, hogy tényleg vegyszert ivott, és úgy lett öngyilkos, vagy egyszerűen nem bírta a kínzást. Kérdés, hogy a család hozzájárul-e.
Két különböző kórház orvosa is vallomást tett már, akikhez anyuka elvitte az állítólagosan molesztált gyereket. Mindketten azt mondták, hogy az általuk végzett vizsgálatok nem támasztották alá az erőszakot.
A pszichológus szakértő azt mondta, hogy a gyermek nyilvánvalóan valamilyen traumán ment keresztül, de hogy hol, mikor és mi történt vele pontosan, azt nem tudja 4 beszélgetés után megmondani.
Itt tartunk most.
Nem tudom, hogy a takarítók pere meddig fog húzódni, de nyilvánvaló, hogy ellenük sincs lényegében semmilyen bizonyíték a gyerek, illetve anyuka szavain kívül. Az itteni ügyekben tapasztaltak viszont azt mondják, hogy ettől még simán elítélhetik őket... A tanárokat elvileg max. 120 napig tarthatják így bent. Az ügyész eddig kétszer küldte vissza a rendőrség által összeállított anyagukat, mondván, hogy ez nem elégséges a vádemeléshez. Meglátjuk, hogy 20 nap múlva mi történik.
Mindeközben végre az indonéz médiában is elkezdtek objektívebb cikkeket közölni, megszólaltatták például a takarítók hozzátartozóit is, illetve egy amerikai tényfeltáró újságíró is vizsgálódni kezdett. Neki sikerült betekinteni a kisfiú vallomásába is, ami újabb "szórakoztató" elemekkel bővült. Nevezetesen földalatti és láthatatlan szobával, a semmiből, parancsszóra elővarázsolt pirulával...
Félelmetes, hogy fél év alatt hova fejlődött a történet, milyen hatása van emberi életekre, és sajnos az igazságot, hogy a kisfiúval mi is történt igazából, feltehetőleg sose fogjuk megtudni.
