A per

A takarítók pere véget ért.
A férfiak, akik az elején beismerő vallomást tettek, majd az első tárgyalási napon visszavonták, nyolc évet kaptak. Az egyetlen nő, aki végig tagadott, hét évet. Ezen felül 100 M Rp büntetést kell fizetniük fejenként. Ez közel három évi keresetük...
Hogy mi alapján ítélték el őket? Egy hatéves gyerek szava és saját beismerésük alapján.
Hogy mi volt a bizonyíték? Semmi, puszta szavak.
Fellebbeznek!

A tanárok pere most folyik. Állítólag kb. április közepéig fog tartani.
Újabb orvosszakértő tanúskodott, ráadásul a vád tanújaként, hogy a gyerekkel nem történt semmi.
Jelent ez valamit? Csak remélni tudjuk!
Bizonyítékok? Egy turmixgép, amiben a kábító italt csinálták. Egy láthatósági mellény, amit minden szünetben felügyelő tanár hord az udvaron.-ezzel kötözték le a gyerekeket.
Potyognak a könnyeim, és sajnos nem a nevetéstől!
A tárgyalás eddig is zárt ajtók mögött zajlott, de legalább a résztvevők nyilatkozataiból tudni lehetett a részleteket. A bíró ezt is túlzásnak tartotta, így elrendelte, hogy ezentúl senki sem nyilatkozhat, senki sem hozhat nyilvánosságra semmit a tárgyalóteremben folyó cirkuszról.

"Ha az igazságot a hallgatás helyettesíti, akkor a hallgatás hazugság." (Jevtusenko)

Itt a vége, fuss!

Már papírunk is van róla, hogy június 30-al véget ér az indonéz kaland.
Sajnálom, mert a fiúk nagyon szeretik az iskolát, nem sajnálom, mert lassan semmi szeretni való nem maradt itt.
Mindenki elmegy...
Karácsonykor volt egy szűkebb baráti találkozó. Már ezen sem volt ott mindenki, aki a szívemhez közel állt, és a jelenlévők közül a többség már tudta, hogy merre tovább.
Mi még nem.
Elképzelések, vágyak vannak, de még semmi konkrétum.
Ez persze engem ismét az őrületbe kerget.
Most haza készülök. Ez látszik a legjobb lépésnek. Aztán majd meglátjuk!