Karácsony Balin

Véget ért a szünet, hétfő óta rázódunk vissza a dolgos hétköznapokba.

Míg Balin voltunk, ismét rengett a föld, és érintette Jakartát is. J. kollégája mesélte, hogy az iroda 6. emeletén 30-40 cm-es kilengést lehetett érezni. Annyira rémisztő volt, hogy utána még vagy fél órát remegett a lába.
Balin nem volt semmi, pontosabban akkor volt, amikor még Szingapúrban időztünk. Én szerencsére sosem éltem át semmilyen természeti katasztrófát. Talán ezért, talán az amúgy is vészhelyzetben higgadt természetem miatt, meglepő számomra, hogy itt (persze lehet, hogy máshol is) mennyire kétségbe tudnak esni az emberek, ha megijednek. Balin egyik este éttermet kerestünk egy nyitott bevásárlóközpontban, és egymás után két alkalommal is, 1-2 percre elment az áram. Olyan riadalom, sikoltozás támadt, hogy attól tartottam néhány embernek pont emiatt lesz baja, nem is az esetlegesen bekövetkező katasztrófától.

A cím nem vicc, de nem is a decemberi ünnep előrevetítése.
A balinéz karácsony, pontosabban a sziget legfontosabb ünnepe a Galungan, éppen nyaralásunk idejére esett. Évente két alkalommal tartják, 210 naponta, és mindig szerdával kezdődik. A fesztivál a jó (Dharma) győzelmének szimbóluma a gonosz (Adharma) felett.
Itt is nagy sütés-főzéssel, rokonlátogatással jár. Hitük szerint elhunyt szeretteik ilyenkor térnek vissza látogatóba, így méltó képen kell készülni a fogadásukra. Nemcsak a családi templomba (ami ott van minden udvarban), hanem a falu templomába is visznek ajándékot. Több, gyönyörű ünneplőbe öltözött menetet láttunk, ahol a nők a fejükön egyensúlyozva vitték a virággal, étellel teli kosarakat.
Az ünnep előtti nap a férfiak disznót ölnek, és az ő feladatuk a mi karácsonyfánknak megfelelő "penjor" elkészítése is. Ez egy hosszú bambuszrúd, amit gyümölccsel, kókuszlevéllel, virágokkal díszítenek, és a ház bejáratánál állítanak fel.

A gyerekek Barong jelmezben (mítikus állat) körbe járják a falut, táncot lejtenek a házaknál, ezzel jelképesen helyreállítják a jó és rossz egyensúlyát. A performanszért némi pénzt kapnak, ami a közösség gyerekszervezetének kasszájába megy.
Van "beigli" is, csak jaja néven és természetesen rizsből készítik.
Az ünnep utáni másnap indul a népvándorlás a barátokhoz, illetve kirándulnak a közeli forrásokhoz, ki a természetbe. De ez a nap a legjobb az esküvőkhöz és temetésekhez is.
Nekünk sajnos kicsit szerencsétlen lett, mert pont ekkorra sikerült betervezni egy egész napos kirándulást, fel északra, a Gitgit vízeséshez. Hát... az utakon lévő dugó jakartai méretű volt.

Tíz nappal Galungan után, az ünnep lezárásaként következik Kuningan. Ezen a napon térnek vissza szeretteik szellemei a Mennybe. Ekkor speciális, sárga rizsből készült ajándékot tesznek ki az égieknek.

Hívjátok a GYIVIT!

A suliban 3-án kitört a kéthetes őszi szünet. Még augusztusban megvettük a repjegyeket, és lefoglaltuk a szállásainkat erre az időszakra.

Azért, hogy az izgalmak is meglegyenek, J. KL-ből úgy jött haza, hogy volt egy kisebb seb a lábán. Két nap alatt azonban olyan méretűvé hízott, hogy a vádliját bármelyik focista megirigyelte volna. Mindehhez olyan fájdalom is társult, hogy éppen csak vonszolni tudta magát. Orvoshoz mindenképpen mennie kellett, mert aktuálissá vált az egyik oltás ismétlése, így ha már ott volt, megmutatta a sebét is. A doki adott antibiotikumot, és haza bocsájtotta. A lába nem különösebben hatódott meg a kezeléstől, mert tovább dagadt és vörösödött. Két nap múlva újra rendelő, ezúttal másik orvos. Intravénás antibigyó 3 napig, másik tabletta, és némi fenyegetés, hogy ha nem javul, akkor lőttek az utazásnak. Végül azért sikerült elutaznunk, és már az amputáció réme is halványul.

Szegény, hátrányos helyzetű gyermekeink szenvedései ekkor kezdődtek. Mi, gaz szülők, ahelyett, hogy hagynánk őket egész nap a tv és a számítógép szentsége előtt ülni, válogatott kínzásokat találunk ki számukra. Nem elégszünk meg a leckék behajtásával, még Indonézia szépségeihez is elcipeljük őket. Azért az aggódók kedvéért megjegyzem, hogy 1-2 templom és palota között néha mártózhatnak a szállodai medencékben.

Utunk első állomása hétfőn Yogyakarta volt. A város Jáva közepén fekszik, Jakartától 1 órányira repülővel. A turisták elsődleges célpontja Borobodur, Prambanan, és a szultán palotái. Az egyéb kulturális érdeklődésűek tobzódhatnak a batikolt termékekben, nézhetnek wayang bábelőadást, vagy hallgathatnak tradícionális gamelán zenét.

Borobodur a Világörökség része. A világ legnagyobb budhista építménye. A VIII. század táján emelték, de később ismeretlen okból elhagyatottá vált, majd a közeli Merapi vulkán kitörésekor a hamu annyira beborította, majd a növényzet úgy körbe vette, hogy szinte láthatatlanná vált. Újrafelfedése ahhoz a Thomas Stamford Raffleshez kötődik, akit Szingapúr alapítójaként tisztelnek. Napjainkban ez Indonézia leglátogatottabb turista látványossága.

Prambanan igazából egy temlomegyüttes. A legenda szerint 1000 templom állt ezen a helyen. Szokás szerint egy nőszemély szabta feltételül az őt elvenni akaró férfinek, hogy akkor lesz az övé, ha egy éjszaka alatt ennyi templomot épít. Az ipse neki is állt, persze mindenféle szellemek segítségével. A csalárd leány, látva, hogy milyen jól halad, a szolgálóinak megparancsolta, hogy gyújtsanak tüzeket és kezdjenek rizst főzni, mintha már reggel lenne. A kakasok a nagy fényességre azt hitték, hogy hajnalodik, és kötelességtudóan kukorékolni kezdtek. Erre a szellemek abba hagyták az építést és elvonultak, pedig már a 999-nél tartottak. Az átvert főhős, erre kővé változtatta a lányt. Így lett meg az 1000. templom.

A Yogja-ban lévő szultáni palotát jelenleg is lakják, ennek ellenére látogatható, persze nem minden része. Szultánnak lenni nem rossz dolog. Több, mint 1000 szolgálója van, ráadaásul tuti foglalkozása is. Indonéziában egyedül itt nem tartanak helyi választásokat, mert a kormányzó automatikusan a regnáló szultán lesz. A jelenleginek mindössze négy lánya van, akik viszont nem követhetik a trónon. A politikai ambíciókat tápláló szerencsevadászokat azonban el kell keserítsem, beházasodás útján nem lehet uralkodóvá válni.

Az útikönyv beharangozása ellenére, vagy talán pont amiatt, nem voltunk elájulva a palotától, de a szintén promotált fürdőtől sem. A legizgibb az oda-vissza utunk volt, mert azt a helyi taxival, azaz becakkal vagy másnéven trishaw-val tettük meg.

Jó tanács az ide tévedőknek:
Ne hidd el, hogy már csak ma van az utolsó nap, amikor láthatod.
Ne hidd el, hogy csak itt és most veheted meg ennyiért.
Ne hidd el, hogy csak egy kiálltást akarnak mutatni, mert az bizony egy bolt.

Rövid látogatásunk 4 nap után ért véget, majd egyéjszakás jakartai kitérő után Balira tértünk vissza.

Rejtvény

Ezt már régóta szeretném megmutatni!

Mi ez? És nem a nagy szürke követ kérdezem! :-)

Tanamera

Mielőtt kiköltöztünk, vettem néhány könyvet. Számomra az igazi olvasás papíralapú, és magyar. Az érdekes történeteket képtelen vagyok letenni, így csak akkor kezdek valami újba, ha nagyon ráérek. A elmúlt pár napban ugye szalma voltam, így a legvaskosabb kötetet emeltem le a polcról.

Noel Barber: Tanamera

A cím egy maláj szóösszetétel, tana merah, vörös földet jelent. 1921-48 között játszódik Szingapúrban és kicsit Malajziában. Élmény volt olvasni! Remek képet fest a gyarmati életről, szokásokról, politikáról. Főleg azért érintett meg, hiszen éppen csak visszatértünk Szingapúrból, így ismerősek voltak a nevek, helyszínek.

Mikor Sentosán végignéztük a II.Világháborúról szóló kiállítást, nagyon ledöbbentem. Eddig valahogy a háborút elsősorban Európa, esetleg az Észak-Afrikai hadszíntér jelentette. Dél-Kelet Ázsiáról, a gyarmatokról, talán mert tőlünk nagyon távoli, nem tanultunk részletesebben, vagy legalábbis nekem, teljesen kimaradt. Na most pótolom!