Havazik!

Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok!

:-P

Visszaszámlálás

Már csak hatot alszunk és megyünk haza!
Már csak hármat alszunk és visszajön J.!

Az utolsó postban kissé elhamarkodott kijelentést tettem. J. ugyan akkor valóban csak 10 napra ment el, de még haza se jött, mikor már mondták, hogy vissza kell térnie. Így esett, hogy két nap együtt töltött idő után, ismét felkerekedett Manilába, ezúttal majdnem két hétre. Már alig várom, hogy Magyarországon legyünk, mert akkor 3 hétig tuti nem kell utaznia sehova, csak velünk!

A vezető hír, hogy Gergő bekerült a focicsapatba. Az U12-ben két gárdát is indít a suli, így eleve nagyobb volt az esélye. A reményt igazából viszont az adta, hogy a korosztályában ő a legjobb futó. Szegény, majdnem nem ment a válogatásra, mert előző nap evett valamit, amitől nagyon rosszul lett, majd három részletben vissza is adta, így nagyon gyenge volt. Én viszont nem hagytam, hogy sajnálja magát, és később megbánja, így szinte elrugdostam az edzésre. Hazafele már nagyon boldog volt, mert ugyan még döntés akkor nem született, de úgy érezte, hogy van esélye. És lőn!

Érdekes momentum, hogy a csapatban játszik valami főmufti gyereke is, akire gépfegyveres őr vigyáz. Edzéseken ott áll a pálya szélén. Vicces lesz a meccsen! Lehet, hogy elég lesz őt megmutatni az ellenfélnek, és nyert ügyünk van. :-)

Gergő másik büszkesége, hogy a spanyol dolgozata "A" lett, és letette a nagy esküt, hogy angolból is brillírozott. A matek eredményeket inkább fedje jótékony homály. :-)

Bali ellenben hasít matekból. A magyar anyagot már nem tanulom vele, csak néha előveszem a könyvet, és adok neki néhány példát, hogy lássam érti-e, és igeeeeeeeeeeeen, tök jól tudja. Remélem nem növi ki! Új hobbija a waveboard-ozás. Ez lényegében egy kétkerekű gördeszka.  Egyensúlyfejlesztésre kiváló, és inkább ezzel közlekedjen a nappaliban, mintsem a focilabdát rugdossa. Tekintve, hogy a fal 3/4 része üvegtábla, így az idegeim is egészen kisimultak.

Holnap izgi napja lesz, mert az osztályban karácsony alkalmával több anyuka is mesél, hogy a különböző országokban hogyan ünnepelnek, Magyarországról viszont Bali fog beszámolni, egy prezentáció segítségével, amit együtt csináltunk. Visz be mindenkinek finomabbnál finomabb szaloncukrokat és mákos bejglit is.

Marci egyelőre még nem olyan mozgékony, mint a bátyjai. Ismét egy kilót hízott, így több, mint 7 kg. Nem forog, nem nyúl direkt a dolgokért, inkább csak nagy szemekkel szemlélődik, rúgkapál, ha valami a kezébe akad akkor azt betömi a szájába, amúgy meg dumál és vigyorog.

Megint szalma

Ismét egyedül vagyok a fiúkkal. Ezúttal csak 10 napra.

A problémák rendkívül jó érzékkel időzítik magukat a kisebb-nagyobb iskolai szünetek idejére. Jövő héten 4 napos hosszú hétvége lesz, így természetesen J-nek Manilába kellett mennie, nehogy véletlenül el tudjon utazni a két naggyal a régóta ígért "apa-fia" kikapcsolódásra. De! Azért nem hagytuk magunkat, így rábeszéltük a családfőt egy röpke pesti kiruccanásra is. Így az otthoni, családi karácsonyozásra már be tudunk majd melegíteni némi szaloncukorral. :-)

Bali korcsoportjában a héten volt a válogató a foci csapatba. A legjobb 25-be még bekerült, de a végső 13-ba sajnos nem. :-( Így viszont úgy néz ki, hogy a kosár ligában indul majd, ami számomra sokkal izgalmasabb! :-) Gergőt jövő héten tesztelik az U12-ben (foci), meglátjuk.

Marci 3 hónaposan 6kg 40 dkg és 60,5 cm. Hétvégén találtunk neki egy remek baby sittert. Kedves, remekül ért a gyerekekhez, nyelveket beszél, Márkkal is rögtön összebarátkozott. Egy hibája van: a főállása miatt elég elfoglalt. Nagykövet. :-)

Kukucs!

 

D-vitamin bevitel

Hinta-palinta

Soha ne mond, hogy soha

Eddig magabiztosan állítottam, hogy nem létezik olyan helyzet, hogy a gyerekemet  egy indonéz pótanyára bízzam. Tegnap ez is bekövetkezett, sőt, lényegében a héten folyamatosan tréningeztünk rá, mármint Marci, Tuti és én.

Szerencsére a háztartási segítőnk, Tuti, fiatalabb korában elsősorban baby-sitterként dolgozott (ajánlásainak legalább a fele erről szól), és neki magának is van gyereke. Már alig várta, hogy megszülessen Márk, sőt a sofőrnek még azt is mondta, hogy ha felveszünk valaki mást a bébi mellé, akkor ő felmond. :-O Én nem biztattam semmivel, de ő rendületlenül érdeklődött a baba felől, ha máshogy nem is, de köszönt neki, mosolygott rá ezerrel.

Tegnap volt Gergőnek a szülő-gyerek konferenciája, ahol a tanulók négyszemközt bemutatják a negyedéves munkáikat, elmondják, hogy mit tanultak, miben szeretnének javulni, hogyan tervezik ezt. No ez az az alkalom, ahova semmiképpen nem lehet mást is vinni, főleg nem egy tesót, aki amúgy sem népszerű bátyjai körében. Így aztán Marci itthon maradt Tutival. Minden rendben ment.

Egy gond van csak ezzel a párossal. Nem biztos, hogy jó ötlet sokat kettesben hagyni őket, mert ilyenkor a fiatalúr hordozó kendőbe kerül és sétálgatnak vele. Semmi babakocsi, vagy hintaszék, vagy ágy. Folyamatos popsicipelés. Nem lenne jó, ha ezután ez lenne az elvárása, mert nekem van őkelme mellett két marha féltékeny nagyom. Ők is vágynak a szeretgetésre. Fel tudok én venni egy 163 cm-es, 40 kg-os "bébit" a vállamra?

Pokoli torony

Mielőtt Marci született, nem terveztük monitorozni a súlyát. A 2700 gr viszont kevésnek tűnt, gondoltuk, hogy mégiscsak figyelni kellene, hogy kellőképpen hízik-e. Így aztán megépítettük az ehhez szükséges eszközt:

Alul a konyhai mérleg, mely 5 kg-ig jó, rajta a pattogatott kukorica evésre használt tál, majd a nagytálca, végül pedig egy puha türcsi. A héten azonban a torony leépítésre került, tekintve, hogy Márk elérte az 5 kg-ot.

Trombitás Frédi

 

A képek telefonnal készültek, így bocs a minőségért!
További képek itt.

Örömködünk ezerrel :-)

Gergő spanyolból 88%-os tesztet írt, így a negyedéves jegye is B lesz. Ez szuper! Félévre megcélozta az A-t! Pláne remek! Angolból az íráskészséget mérték fel az elmúlt negyedévben. A 6 kritériumból 3-nál elérte a "gyakorlott" szintet, a másik háromból pedig csak egy lépésnyire van tőle. Október 20-án tudok majd beszélni a tanárával, de szerintem ahhoz képest, hogy két éve még egyáltalán nem tudott angolul, ez nagyon jó! Megvolt az énekkari és zenekari koncert is. Ha minden jól megy, akkor videót is teszek fel hamarosan.

Baliéknál ma volt a negyedéves értékelés. Az osztályfőnöke és az angoltanár is nagyon meg van vele elégedve. Csak dicsérni tudták, nekünk meg hízott a májunk. Azért persze kicsit szomorú vagyok, hogy már nem kap külön nyelvi fejlesztést, de ez azért van, mert már túl jó, vannak nála rászorultabbak. :-)

Marci képtárát frissítettem, egy kép ízelítőnek:

"Upsz, hova lett a kezem?"

Október

Túléltük a hétvégét!

A matekdolgozat eredménye péntek délután megjelent a neten. A tanár biztosra akart menni, hogy egy szülő sem marad le róla, így külön e-mailt is küldött, amely így kezdődött: "Greetings from the 6th grade math class! I hope this last week of September finds you happy, healthy, and above the norm in everything you do." Hát nem aranyos?

A lényeg, hogy a teszt 75%-os lett. Ez sajnos csak "C", így egy hónapra ugrott a hétfői foci, helyette bizony tanulás lesz. (Nem kell aggódni, még így is marad heti két labdarúgás, és két futó edzés.) Ismét bejátszott jó pár figyelmetlenség, illetve egy feladat komplett elszúrása, amit itthon, illetve előzőleg tökéletesre tudott. :-O

A javítás és értékelés nagyon tetszik. Mindenki kapott egy javító feladatlapot, amin egyenként újra meg kell csinálni az elrontott feladatokat, illetve be kell rajta jelölni, hogy miért volt hibás eredetileg. Az osztályzásnál nem egyszerűen egy jegyet kap a gyerek, hanem minden jegyhez tartozik 4 mondat szöveges értékelés. Pld. Gergő, a 75%-ra "C"-t kapott ugyan, de a szöveges értékelésből a tananyag elsajátítására a "B" értékét jelölte be a tanár, azaz ő is látja, hogy jobban tudja a dolgokat, csak figyelmetlen. Majd beszkennelem, mert szerintem érdekes.

A science dolgozata "A" lett. Ez kb. az otthoni kémia-fizika-biológia tárgyakat fedi le. Első kőrben tanultak a labor felszereléseiről, a biztonságos használatukról. A gyakorlatban egy bűnügyi helyszínt alakított ki a tanár, és ott kellett nyomozni. Tisztára, mint a CSI sorozatokban.  Körbe volt kerítve, a földön feküdt egy "áldozat", stb. A következő lépésként kísérleteket fognak végezni.

Holnap délután lesz két koncertjük is. Az egyik a fúvószenekarral. Mivel kezdők, így állítólag annyi lesz az egész, hogy mindenki belefúj egyet a hangszerébe. Gergő trombitás. Utána az énekkarral fognak dalolni, az feltehetőleg izgalmasabb lesz.

A hétvégi meccsen Gergőék most először kaptak ki. Baliék ismét nyertek, és ő megint rúgott gólt.

Jövő héten szünet! Aztán negyedéves biziosztás. J. pedig elmegy 3 hétre Sri Lankára. :-(

A, B, C ...

A suliban nem jegyekkel, hanem betűkkel honorálják a munkát. A-tól F-ig terjed a skála. Gergő szerint az A jelentése nekünk awesome (nagyszerű), a koreai családokban average (átlagos). A D (kb. kettes), nekünk dumb (buta), nekik death (halál). Való igaz, az ázsiaiak sokkal többet várnak a gyerekeiktől.

Gergő ellenőrzőjében is megjelentek az első jegyek. Hát... első gondolatom az volt, hogy jé, van ilyen betű is az ABC-ben? :-) Nem tudom, hogy otthon mennyire szigorúak, de itt valahogy így osztályoznak:

100-90% A

  89-80% B

  79-70% C

  69-60% D

  59-50% E

  49-       F

Én egy kicsit szigorúnak gondolom, hogy 60 % alatt lényegében egyes a teljesítmény, de hát ez van.

Jelenleg ötpercenként kattintok a virtuális ellenőrzőre, és nézem, hogy megjelent-e G. első matekdolgozatának eredménye. Lehet, hogy csak hétfőn teszik fel, hogy még legyen egy jó hétvégéjük? :-) A tanár amúgy tök rendes, mert a fejezetből két 5 kérdéses röpdolit is íratott, illetve a felmérés előtt egy próba tesztet is, és ezek nem számítanak be a félévi jegybe, csak tájékoztató jellegűek. Mikor megláttam az utóbbit, akkor majdnem infarktust kaptam. D lett. No nem ez a gond, mert ha nem matekzseni a gyerek, hát istenem, nem tragédia, de nálunk másról van szó. Ok., a zsenitől távol áll, de az összes feladatot jól oldotta meg. Akkor miért lett D? A következőkkel veszített pontot: nem ellenőrizte az eredményeket, lefelejtette a mértékegységet, jól kiszámolta a részeredményt, majd rosszul másolta le, így rossz végeredményt kapott, átsiklott a B. feladaton, csak az A-t csinálta meg. Fentiek mentő körülménynek számítanak, ha mégiscsak agyon ütöm?

Jockey, de nem a Ewing

A jakartai forgalom katasztrofális és évről-évre csak rosszabb lesz. Állítólag naponta 236 új autó, illetve 891 új motor tűnik fel az utakon, ezzel évente 9,5 %-al növelve a járművek számát. A város egyik eszköze a forgalom csökkentésére, hogy reggel 7-10 között, illetve délután 4-7 között (vagy valahogy így), a belváros felé vezető utakon csak olyan autók közlekedhetnek, amiben legalább hárman ülnek.

Fenti intézkedés hatására, bő 10 éve, kialakult egy új szakma, a hivatásos utas. Őket hívják jockey-nak. Az érintett időszakban az út szélén álldogálnak fuvarra várva. Egyes üzletembereknek, akiket naponta a belvárosba szólít a munka, állandó "alkalmazottaik" vannak. A paletta nagyon széles. Sok gyerek suli után ezzel keres pénzt, de van anyuka kisgyerekkel, fiatal nő, férfi. A tarifa 2-300 Ft egy útra.

Hétvége

Az elmúlt napok ismét sportosan teltek.

Gergő, az atlétika szezon lezárásaként pénteken részt vett egy iskolák közötti versenyben, ahol a 100 méteres síkfutásban első lett a futamában. Ez azért különösen szép eredmény, mert régebben kifejezetten utált futni, illetve a többi induló legalább egy évvel idősebb volt nála. Mondjuk ez külsőre nem látszott, mert iszonyat langaléta lett. Olyan jól áll neki a mez, hogy majd teszek be fényképet. Nemcsak nyúlánk, de már látszanak rajta az izomkezdemények is. :-)

Ma délután választják ki a kosárcsapat tagjait. Gergő is jelentkezett... Nagyon kíváncsi vagyok, mert a csapat U13-as, azaz ő az egyik legfiatalabb, ráadásul ha itthon Balival játszottunk, akkor ő sosem állt be, mondván nem érdekli.

A szombat délutánt ismét a focipályán töltöttük. Mindkét fiú csapata nyert, Bálinték meccse különösen izgalmas volt, 3-2 lett a vége. Az utolsó gólt ismét kisebbik sarjunk rúgta. Íme egy rövid idézet a játék összefoglalójából:

"With Gonzalo and Noel stretching the defence, Balint was left unmarked and he had time to shift the ball to his favourite left foot, to slot the ball home and extend the lead again."

Ezzel lett 3-1, és végül az utolsó percben az ellenfél bevágott egy szépítőt, de olyat, hogy az akár kettőt is érhetett volna. :-)

Marci is kitesz magáért. Ha a hízást sportteljesítményként nézzük, akkor simán olimpiai aranyra esélyes, mert már 4 kg felett van.

A hétvége kevésbé kellemes része tanulással telt. Elsősorban Gergő nyúzás volt. Szívemnek kedves megjegyzése: "Anya, neked kellene tanítanod a spanyolt." Mindezt úgy, hogy nem is tudok spanyolul, de ha így haladunk, akkor tuti megtanulok. Kb. ezerszer átkoztam el magam, hogy nem a francia felé terelgettem anno, de valljuk be, a spanyol talán hasznosabb lehet.

Szomorú, csalódott, dühös

Gergő erősen a kamaszodás, én pedig ezzel egyenesen arányosan az öregedés jeleit mutatom. Olyan laza, mint a riga lánc. Mindent kimagyaráz. Nem érzi semminek a súlyát. :-( 

Azzal nyugtatom magam, hogy ha türelmes vagyok és nem ütöm agyon, akkor lehet, hogy idővel változik. Ugye? És akkor most lehet elárasztani a biztató levelekkel! :-)

Marci cipőt kap

Múlt héten hivatalos voltam a szezon első, céges feleség kávézására. Vittem Marcit is, mert egyrészt nélküle nem megyek sehova, másrészt illendő ugye bemutatni a társaságnak. Természetesen mindenki olvadozott, ráadásul kapott némi ajándékot is, vásárlási utalvány formában, mondván én jobban tudom, hogy mire van szüksége a gyereknek.

Úgy döntöttem, hogy cipőt kap.

No nem őrültem meg, tudom, hogy 6 hetesen messze van még a járástól. Én viszont cipelem eleget a kis popsiját, így tulajdonképpen ha magamnak veszek egy cipőt, akkor az majdnem olyan, mintha neki venném, nem? :-) Amúgy is szülinapom volt.

Ideiglenes útlevél juhééééééé!

Marci mától kezdve nyugodtan aludhat, nem fogják az indonézek kitoloncolni. Hála  D-nek, a követség 3.titkárának, ma megkaptuk az ideiglenes útlevelet, amibe bepecsételik a vízumot, így Márk legálisan fog itt tartózkodni, illetve nyugodtan vehetünk decemberre repjegyet, tuti haza tudunk menni együtt. A dolog akkor lenne tökéletes, ha a rendes útlevél is megérkezne dec. 17-ig, merthogy végül megigényeltük. D. megígérte, hogy követni fogja a papírok útján, és ha nincs esély arra, hogy időben itt legyen, akkor átirányíttatja a központi okmányirodába, és majd ott felvehetjük. (Ezzel megspóroljuk az otthoni ügyintézést.) A probléma ugyanis az, hogy az ideiglenest a határon elveszik, tehát visszahozni már nem tudjuk vele a gyermeket. Még azon kell valahogy túllendülni, hogy az indonézek viszont húzzák a szájukat, mondván miért nem tudjuk megtartani azt az útlevelet, amibe most adják a vízumot. Én meg azt nem értem, hogy mi van ha valaki elveszti a passportot, érvényes vízummal? Akkor többet nem is jöhet ide, vagy mi?

Marci megismerkedett a nagykövettel is (velem együtt), sőt, az a megtiszteltetés is érte, hogy hazánk képviselője még a vállára is vette egy kicsit, mondhatni megszeretgette. A fiatalember nem zavartatta magát, végigaludta az eseményt.

Fényképek

Akinek ellenállhatatlan késztetése van Marci fotókat nézegetni (igen Anyukám, rád gondoltam :-) ), az jobb oldalon, a Fényképeim között, a Marci mappában keresgélhet.

Családomnak

Jelentés Marciról:

- 5 hetesen 3.6 kg, 54 cm
- végre nem lógnak rajta a legkisebb ruhái sem
- naponta kb. tízszer eszik, jó hosszan
- reggelente 30 percet napozik, forgatom, mint a grillcsirkét, 15-15 perc elölről, hátulról
- most fordult elő harmadszorra, hogy csak egyszer kelt fel éjszaka
- tegnap olyan nyűgös volt, hogy felmerült a cumi beszerzésének gondolata
- ma ismét angyal (cumi vásárlás elnapolva)
- esténként imád fürdeni
- tegnap a kádba tétel előtt, mikor pucéran J. vállán volt, arra biztattam, hogy most lehet jót pisilni
J. mondta, hogy csak nyugodtan, de ezt a poént a bátyók már ellőtték. Erre jól lekakilta. :-)

Toka, pocak:

Foci életre-halálra

Mondtam én, hogy jó csapata van mindkét gyereknek, de azt azért nem gondolom, hogy ilyen véresen komolyan kell venni a játékot ezen a szinten. Baliék edzője egy hölgy, kb. 150 cm magas, vékony, de izmos, olyan futó alkat, hatalmas hanggal és lelkesedéssel. Úgy instruálja a fiúkat, hogy csak lesek, tényleg ért a focihoz.

A múlt heti találkozón is nyertünk, 4-1-re, pedig az elején kiegyenlítettebbnek látszott a küzdelem. Ennek eredményeként a keményebb csoportba sorolták a csapatot.

Meglepődésem oka, hogy holnap reggel 9-kor lesz meccsük, a fenti okokból egy erős csapattal. Ezért az edző kvázi letiltotta a ma esti Bingo játékról a fiúkat, amit a suliban szerveznek. Elhiszem, hogy fontos a pihenés, de a buli 5-7-ig tart, azaz Bali 8-kor már simán aludhat. Így aztán renitens szülőként én megengedem, hogy elmenjen. Tésztát azért nem adok neki! :-)

Amúgy meg a három sportból kettőre felvették, így hétfőnként tollas, szerdánként pedig kosár edzése lesz a heti két foci mellett.

Gergőék is nyertek szombaton, ezúttal valami 7-1-re. A labda kergetés mellett ő ugye atletizál heti háromszor, és jövő pénteken lesz egy iskolák közötti verseny is. Tök kíváncsi lennék, hogy hogy szerepel, de Marci miatt letiltott minden nyilvános megjelenéstől, értsd, egyedül mehetek, de bébivel nem. :-(

Útlevél

Gergő és Bálint többek között azért nem Prágában született, mert már akkor tudtam, hogy az ilyetén hivatalos ügyintézés elvesz pár évet az ember életéből. Jakarta viszont nem csak egy ugrásra van Pesttől, így csak a remény maradt...

Már februárban jeleztük a konzulnak, hogy szeptemberben gyarapodik a család, így majd segítség kell a magyar anyakönyvi kivonat és útlevél ügyintézéshez. Nyáron, mielőtt haza mentünk, ismét jelentkeztem, kérdezve, hogy esetleg otthonról kell-e valami papírt hoznunk, mondván itt a lehetőség. Kiderült, hogy minden szükséges irat nálunk van, majd csak az indonéz anyakönyvi kell, az viszont hitelesítve.

Marci születésekor ezt megkaptuk a kórháztól, majd némi pénz ellenében intéztek egy hivatalos, pecsétes, angol verziót is. Ezt beszkenneltem, követségnek elküldtem, hogy ugye ez kell? Igen. Időpont egyeztetés, mikor vihetjük be a papírokat? Szerencsénk volt, mert a konzul éppen készült haza, így ő ajánlotta, hogy futárként elviszi a dolgainkat, ezzel is gyorsítva az ügymenetet.

Gyerekkel be a bevásárlóközpontba útlevél képet csináltatni. Kellett egy kicsit bolyongani, mire felébredt, csukott szemű kép ugyanis nem jó.

Követségen családilag megjelentünk, mindent leadtunk, reménykedés indult.

Két nap múlva jött a mail, hogy hiba csúszott a gépezetbe. Az anyakönyvi jó, de nincs hitelesítve. Az az aláírás és pecsét, amit mi elegendőnek véltünk, az nem az. Az igazi hitelesítést két minisztérium végzi. Egyébként meg még ki kell töltenünk egy útlevélkérőt is, amit az aktuális futár hoz otthonról. Így aztán lecsúsztunk a konzul szállítási segítségéről.

Szerencsére a cég elintézte a szükséges pecsétek beszerzését, kitöltöttük az útlevélkérőt (amit egyébként mi is hozhattunk volna otthonról), majd J. bevitte új kontakt emberünknek.

Közben kiderült, hogy ne örüljünk annyira, az indonézeknek max. 3 hónapon belül kell a gyerek útlevele. Nohát erre nincs sok esély, egyáltalán hálásak lehetünk, ha december közepére meglesz, mikor haza szeretnénk utazni.

Megoldás? Ideglenes útlevél. Azt már akkor ki tudja állítani a követség, ha a magyar anyakönyvi kivonat intézése elkezdődött, azaz szinte azonnal. Hurrá! De! Azt a határon majd jól elveszik tőlünk, így első dolgunk az okmányirodába fog vezetni, és Marci karácsonyi ajándékba útlevelet kap. A magyar anyakönyvit anyósomékhoz kértük postázni. Reméljük nem fog elveszni a karácsonyi levéldömpingben! Aztán ha jövünk vissza, akkor meg kell állnunk Szingapúrban, ott két nap alatt intéznek neki vízumot is, és már be is hozhatjuk hivatalosan, nem kell a bőröndbe dugni.

Így visszaolvasva, nem is bonyolult, de mire az egész körvonalazódott, addig futottunk pár kört, és begyűjtöttünk néhány ősz hajszálat, mert senki az ég világon nem tudott semmi konkrétumot mondani előre.

Még mindig a kórház

A kellemes kórházi körülményeket taglaló írásomban csak pont a lényeget nem említettem, a szakszerű orvosi ellátást és a szuper felszereltséget.

A klinikán ahova járunk, és a kórházban is, a legmodernebb berendezések állnak rendelkezésre. Rossz nyelvek szerint persze, ez így van, csak éppen a személyzet idióta általában és nem tudja kezelni. Szerencsére esetünkben nem így volt! Az orvosi hozzáértést nyilván csak a saját tapasztalataim alapján tudom megítélni, és azt is csak úgy, hogy vészhelyzet volt, az orvos felismerte, cselekedett és mindenki egészségesen jött ki a dologból, ergo jók. A nőgyógyászom egy fiatal, kínai származású nő, szerintem nagyon profi. Mondjuk mindig siet, viszont alapos, és ha kérdésem van, akkor szán időt a magyarázatra. Azon túl, hogy sikeresen világra segítette Marcit, a vágásom is gyönyörű és fájdalommentes. A gyerekorvos szintén körültekintő, és ami különösen tetszik nekem, hogy nem akar rögtön gyógyszert felírni, mint itt általában. Nemcsak ők, hanem a nővérek is mind kedvesek, és  többé-kevésbé beszélnek angolul is, emellett rendesen tudtak vért venni, meg infúziót bekötni, stb. Üdítő volt, hogy műszakváltásnál mindig bejött a főnéni az új gárdát bemutatni. A legnagyobb meglepetést viszont az altató orvos okozta, akit első blikkre beteghordó fiúnak néztem. Totál fiatal, iszonyat jóképű (no ilyet se mondtam még indonézre :-) ), tökéletesen beszélt angolul és az epidurált is remekül szúrta a hátamba.

Valaki kérdezte az árakat. Ez bizony nagyon szórt. A sofőrünk barátjának felesége, azaz a kevéssé tehetős, mondhatni szegényebb rétegből való lány az állami kórházban 6 M Rp-át fizetett egy császáros szülésért. Ez a havi fizetésének háromszorosa. A követségen dolgozó indonéz hölgy szülése 17 M-ba került. Ő mondjuk a középosztályhoz sorolható. Egy itteni mérnök fizuja 25 M-nál kezdődik, azaz nekik kb. egy havi keresetük. Az én biztosítómnak 45 M-ról szólt a kiállított számla.

Érdekességek

1. Az egyik dolog, amivel már terhességem alatt állandóan megleptek, hogy, mikor kiderült, hogy a 3. gyerek is fiú lesz, akkor rögtön mondták, hogy de legalább így én maradok a legszebb a családban. ??? Nyilván nem látták még a fiúkat...

2. Szülés után azzal sokkoltak bennünket, hogy hoztak egy szép cserépedényt, hogy tessék, ez a miénk. No mi volt benne? Hát a méhlepény. Látnotok kellett volna az arcunkat! Én mondtam J-nek, hogy hallottam már arról, hogy van aki megeszi, mert állítólag jótékony hatása van, de ezt inkább elvetettük. Kiderült, hogy itt az a szokás, hogy haza viszik, és elássák a szülőfalujukban. 

Ezt találtam erről a cotcot.hu-n: "Ennél azért jóval elterjedtebb a méhlepény egyéb felhasználási módja, ami a nálunk is gyakori faültetési szokást veszi alapul, csak a baba érkezésének tiszteletére ültetett csemete alá a placentát is elhelyezik. Széles körben gyakorolják ezt Ausztráliában, Új-Zélandon, Hawaiion vagy éppen Malajziában, sokszor a kórház maga teszi fel a kérdést a nőnek, óhajtja-e hazaszállítmányozni a funkcióját vesztett szervet. Maori nyelven egy ember otthonát ugyanaz a szó jelöli, mint magát a méhlepényt, ezzel is jelezvén, az ember ott van otthon, ahol az egykor őt tápláló szervből egy másik élőlény hajtott ki."

3. Az LLL (La Leche Liga) aktivistáknak Indonézia maga a Kánaán. Nyilván egészségügyi okokból, de baromira favorizálják a szoptatást. Az összes terhes anyáknak szóló kiadványban kiemelten foglalkoznak vele, a nők szinte első kérdése a kisgyerek láttán, hogy szoptatod-e. Úgy tűnik, hogy a nyugati nőkről az a sztereotípia, hogy ők inkább tápszereznek, mert amint válaszolok, hogy persze, anyatejes a gyerek, akkor olyan elismerő megjegyzéseket kapok, mintha valami nagy dolgot tennék.

4. A babakocsi nem annyira divat, főleg, hogy ugye sétálgatni nem igazán lehet. A többség kendőben hordoz. Többség alatt értsétek a szegényebbeket, illetve a gazdagok dadusait. A kendőt általában félvállra veszik, ami szerintem baromi kényelmetlen lehet, főleg egy nagyobb gyerek esetében. Én baromi béna vagyok a hordozókendők megkötésében, így maradtam egy jó kis kengurunál. Sikerült egy olyan modellt  találni, amibe nem izzadunk bele a gyerekkel, és totál kényelmes. Már kétszer teszteltem, és Marcinak is tetszett, annyira, hogy pillanatokon belül elaludt benne.

Reggeli rendelés

A gyerekosztályon ugyanúgy választani kellett a menük közül, mint a szülészeten. Itt viszont Márk volt a páciens, így ő rendelhetett. Nagylelkűen persze átengedte nekem a reggeliét, ő beérte tejjel.

Íme élete első rendelése:

Tartozás

Többen aggódtak, hogy jaj, hogy merek itt szülni, stb. Én végig magabiztos voltam, és nem is kellett csalódnom.

Maga a kórház kifejezetten nőkre és gyerekekre specializálódott. Különböző árfekvésű szobák vannak, a hatágyastól egészen a hatalmas "lakosztályig", 8 kategória. Érkezéskor letétet kell fizetni, függően a beavatkozástól és az ellátástól. Távozáskor ennek megfelelően visszatérítenek, esetleg rá kell fizetni. A biztosítónk elmehet a sunyiba, mert utólag derült ki, hogy elvileg csak kétágyas szobát fizetnek, és mi, kis rutintalanok, nem félemlítettük meg őket előre, hogy családostul megyek Szingapúrba szülni (ami min. ötször annyiba került volna nekik), így aztán tényleg kifizettették velünk az egyágyas felárát, ellentétben az "öreg róka" svéd kollégával, aki belengette a szingapúri variációt, így neki önként és dalolva inkább fizettek mindent. Mondjuk így is jól jártunk, de azért...

A kaja remek volt, naponta három menüből lehetett választani. Itt is mindig jött valaki, mint otthon, de nem úgy, hogy kivágódik a kórterem ajtaja hajnalban, és felkapcsolják a villanyokat, hanem kopogással indítottak. Naponta kaptam friss újságot, ami remek volt, csak kár, hogy indonéz nyelvű. A szoba árában benne volt egy csomó ajándék is, pld. fotó a gyerekről és rólam egy szép tokban, pelenkázótáska, sminktáska, törölköző szett, peluscsomag. A legjobb az ágy volt, még a fiúk is élvezték. Lehetett állítani a magasságát és a hát illetve lábrész dőlésszögét. Ez főleg a műtét után jött jól, amikor még kicsit darabosan tudtam csak felülni.

Szerencsénkre a választott gyerekorvosunk (Dr. Johnny) is ebben a kórházban dolgozik a rendelő mellett, így már a szülésre ő jött be, és így az első pillanattól ő látta, látja el Marcit. Mellesleg nem semmi a pasi, mert 7 nyelven beszél (szó szerint), ebben benne van a mandarin és a koreai is, és úgy néz ki, mint egy nagy panda maci. Angyali türelme van, képes volt röhögés nélkül hallgatni Gergőt is, mikor szörnyű lábfájásra panaszkodott, és előadta a haldokló hattyút.

Itt sem tartják azért bent feleslegesen a népeket. Szerda este szültem, és szombaton mehettem haza. Hétfőn aztán újra a kórházban kötöttünk ki, de már a gyerek részen. A vércsoport összeférhetetlenség miatt Marci sárgább volt a helyieknél is, így aztán az orvos némi "fényezést" írt elő. Egy tök aranyos papagájos szobába kerültünk, ahol én ismét élvezhettem az állíthatós ágyat, Márk pedig a mellette lévő "szoláriumot". Távozásunk dátumául a szerdát tűztük ki, mondván az ünnepnap, együtt lehet a család. Ennek érdekében a nővérke biztatására, a fény alatt szoptattam, hogy még azzal se legyen holtidő. Célunkat elértük, mert Márk bilirubin szintje látványosan esett, az én dekoltázsom viszont a melegtől olyan pöttyös lett, mintha bárányhimlős lettem volna. Erre tett rá egy lapáttal, mikor másnap felvettem a kórházban kapott haskötőt, hogy szépen visszarendeződjön minden a helyére, ugyanis annak anyagára meg allergiás vagyok, mint kiderült, így estére nyaktól fenékig már úgy néztem ki, mint akit belöktek a csalánba, és úgy is éreztem magam... Így aztán úgy döntöttem, hogy legfeljebb maradok kövér, de legalább nem viszketek.

Elkezdődött!

Mármint a foci szezon.

Gergő a német U13-ba, Bali az ausztrál U11-be került, azaz mindketten kb. a legfiatalabbak a csapatukban. A játékosok mellett az edzők is nagyon lelkesek, és már az első gyakorlás komoly munkával telt. Szombaton G-ék 7-2-re, B-ék 2-0-ra nyertek. Kisebbik gólt is rúgott!

A hét eseménye, hogy J. Colomboban, Srí Lankán van, így megtapasztalom, hogy milyen három gyerekkel egyedül. Hát... Mondjuk egy szót sem szólhatok, mert nem kell dolgoznom, és a takarítást, mosást, vasalást is más csinálja. Marci angyali arca mögül tegnap előbukkant egy nyűgösebb változat, kezdve azzal, hogy már éjszaka bulizott szinte végig, majd egész nap evett, illetve ha le mertem tenni, akkor vonyított. Úgy tűnik azonban, hogy kitombolta magát (egyelőre), mert most éjszaka már jobb volt, és jelenleg is édesen alszik a szokásos helyén, a teraszon, a halak mellett.

Új suli

Az iskolakezdés nem egészen a tervek szerint sikerült, tekintve, hogy Marci 10-én este érkezett, a suli pedig 11-én kezdődött. Még szerencse, hogy a felsőtagozat 9-én rendezett ismerkedő délelőttjére legalább én is el tudtam még menni, 10-én J. már egyedül hallgatta az alsótagozat bemutatkozását. Az iskola amúgy 4 részből, campusból áll. Van két alsó, azaz Elementary, itt ovitól vannak 5-ig. A felső, itteni nevén Middle School 6-8. osztályig, illetve a High School, a mi középiskolánk. Több, mint 2000 gyerek. Mindez egy területen, egymás mellett, de külön tanári gárdával, saját vezetéssel, adminisztrációval, illetve felszerelésekkel, értsd. könyvtár, sportpályák, tantermek.

Az egyik legjobb a folyamatos információ áramlás. Az új szülőknek és diákoknak még ugye a tanévkezdés előtt volt "eligazítás". Ezen felül heti, internetes hírlevélben tájékoztatnak az aktuális eseményekről. A tanárok emailben küldtek bemutatkozó leveleket. A házi feladatot felsőben szintén az interneten lehet megnézni, ha esetleg a gyermek nem írta le pontosan. A hatodikosok, azaz Gergőék saját MacBook-ot kaptak, amit naponta hurcolnak, és bizonyos órákon használják is. Az alsósoknak az ebédet is elektronikusan lehet megrendelni, a felsősök a helyszínen válogathatnak a kb. 6 különböző konyha kínálatából. Pénzzel nem kell szórakozni, ugyanis mindenkinek chipes karkötője van, amit a gondos szülők, szintén interneten keresztül, feltölthetnek pénzzel. Ugyanitt követni lehet, hogy a csemete adott nap mit vett, és mennyit költött. Ha esetleg személyesen megyünk be a suliba, akkor a belépőnkkel mi is vásárolhatunk a cafeteriában, vagy az éttermek egyikében. Az ellenőrző sem papíralapú, azaz nem lehet sumákolni vele.

Bálint jelenleg negyedikes. A tanítónénije egy idősebb amerikai hölgy, lehengerlő lelkesedéssel és energiával. Már a második nap után "behivatott" bennünket, amitől rögtön frászt kaptunk, és találgatással telt a hétvégénk, hogy mit akarhat. Kiderült, hogy a gyermek angolon elejtett egy fél mondatot arról, hogy ő nem szeret olvasni, és ezt szerette volna kideríteni, hogy ez miért van így. Huhh, jól megnyugodtunk, mert, hogy ez nincs így, csak egyszerűen azt gondolja, hogy olvasni inkább ciki, mint trendi... Ez kamaszodó bátyja hatása, aki mellesleg állandóan olvas :-) A probléma csak az, hogy ezt G-nek adminisztrálnia is kellene, mert így mérik fel, hogy mit és mennyit haladnak, de ő olyan lusta, hogy sikerült elérnie, hogy már velünk kell naponta aláíratnia a naplóját, ugyanis jól nem vezette.

A legjobb, hogy bár a tanulásért és házi feladat írásért annyira nem lelkesednek, az összes tanárukat kedvelik és jó fejnek tartják. Sajnos én személyesen még csak Bali ofőjével találkoztam, mert mikor a nagy szülőik voltak már Marciztam javából, de annyi érdekességet még meg tudok osztani, hogy Gergő spanyoltanára egy magyar pasi. :-)

Persze itt se megy mindig minden tökéletesen. Pld. a sportokra való jelentkezésről technikai probléma miatt jól lecsúsztunk, de szerencsére nem helyrehozhatatlanul, így Gergő heti háromszor atletizál, Bali pedig remélhetőleg bejut szintén a heti három megjelölt sportra. Ezen felül a héten kezdődik a 8 hetes foci szezon is, edzésekkel, illetve hétvégi meccsekkel.

Visszaemlékezés

Megpróbálom összefoglalni az elmúlt néhány hónap érdekesebb eseményeit, már csak a történeti hűség kedvéért is.

A tavalyi suli év Gergőéknek az alsó tagozat lezárása volt. Ennek keretében kis csoportokban kellett projektmunkát készíteniük, amit aztán egy kiállítás keretében mutatott be mindenki. Gyermekem híven önmagához, két koreai barátjához csatlakozott, mondván, hogy velük remekül lehet együtt dolgozni, mert szorgalmasak, neki csak poénkodni kell.

A téma a média volt. Mindenki más-más aspektusból dolgozta fel. A szülők is besegíthettek, és bár én folyamatosan kérleltem G-t, hogy legalább kicsit engedjen kibontakozni, ő mereven ellenállt. (Pedig tök jó ötleteim voltak. -ide most egy sértődött smiley-t képzeljetek)

Ezt a képet az egyik osztálytárs 7 éves, autista öccse festette erre az alkalomra:

Az egyik nagy dobás az volt, hogy a két műsorvezetőn kívül, akik felkonferálták az eseményt, volt egy harmadik is, aki egy külön stúdióban ült, és csak kivetítőn jelent meg. A kiállításon körbe lehetett menni, a gyerekek a standoknál bemutatták a munkájukat, lehetett kérdezni, jópofa volt.

Az alsó tagozattól való ünnepélyes búcsúnak igencsak megadták a módját. A "graduation party" -t egy elegáns hotelben rendezték, műsorral, díszletekkel, virág hegyekkel, svédasztallal. Én egy kicsit túlzásnak éreztem, de végülis nekünk ez a sulitól való elköszönést, az elmúlt két év lezárását is jelentette.

Mellesleg pont ideje volt iskolát váltani, mert a második félévben megkezdődött az új épületek előkészítése, és enyhén szólva építési terület feeling volt. A focipályát lezárták, a tornaórák beszorultak egy kis terembe, ráadásul egy csomó jó tanár is jelezte, hogy iskolát, országot vált a következő tanévtől. Szóval május környékén már szemernyi kételyem vagy lelkiismeret furdalásom nem volt az új suli miatt.

Június utolsó két hetét otthon töltöttük, ami ismét felért egy akadályversennyel.

Az első vicces pillanat a reptéren való becsekkoláskor történt, mikor J. megkérdezte, hogy nem tudnák-e a jegyemet business osztályra upgradelni, mondván, hogy elég terhes vagyok. Kiderült, hogy nincs hely, viszont rögtön kértek orvosi igazolást, hogy repülhetek. Há-há, még jó, hogy készültem, annak ellenére, hogy a KLM-nél azt mondták, hogy még nyugodtan repülhetek, nem kell semmi papír...  Ennek ellenére mázlink volt, mert anno direkt olyan helyet foglaltunk, ahol extra lábtér van, azaz kényelmesen ki lehet nyújtózni. A repcsin aztán a szomszéd sorban ült egy pasi, aki azt állította az utaskísérőnek, hogy ő is ilyen helyet foglalt, aztán az ő ülése mégse olyan. Először bepróbálkozott azzal, hogy ha van hely, akkor átülne businessre (no itt kezdtem el fülelni, hogy nehogymárhogy...), aztán minden körülötte ülőnek elpanaszolta, hogy ő direkt pluszt fizetett a nagyobb helyért, aztán mégsincs nagyobb hely, panaszkodott az egészségi állapotára, végül azzal próbált hatni az alkalmazottakra, hogy ő is a légiszolgáltatásban dolgozik. Mikor semmi sem segített, főleg, hogy a gép tényleg tele volt, kicsit rugdosta az előtte levő falat, majd csendesedni látszott. Aztán  mikor J. kiment wc-re (egy olyan hármas ülésen ült a gyerekekkel, ahol előtte nem volt ülés, tehát bőven ki tudta nyújtani a lábát, én az előtte lévő  kettes sorban voltam) a pasi felpattant, és oda ült a helyére. Én csak néztem, mint Rozi a moziban, hogy ezt hogyan gondolta, de aztán jött is a stewardess és visszatessékelte a helyére. Pedig kíváncsi lettem volna, hogy férjecském hogyan reagál. :-) 

Otthon tartózkodásunk enyhe vérnyomásemelő hatással volt rám, még szerencse, hogy terhességem alatt kb. 90/60-nál nem mértek nagyobbat. Néhány T-Pontos és bankos látogatás után sikerült feltornázni 120/80-ra, ami tulajdonképpen ugye a normális.

Legszürreálisabb élményünk bankolás közben volt. Nyitottunk egy új számlát egy másik banknál, mert egész jó lekötési kondíciót kínáltak, és aktuális bankunktól idővel szabadulni szeretnénk. Az ügyintézők halálosan nem voltak képben az akciót illetően, és a meghirdetett feltételek igen messze álltak a valóságtól, de mire végre az egyetlen kompetens hölgyhöz kerültünk, már megvolt a számla, nem akartuk visszacsinálni. De a lényeg! Miután elhelyeztük a számlára a pénzt, a bank levont BEFOGADÁSI KÖLTSÉG címen. Komolyan, hallott már valaki ilyet? Az oké, hogy ha utalok a számlámról akkor van kezelési ktsg., na de hogy akkor is levonnak ha beteszek pénzt, az szerintem elég durva. Főleg, hogy egyetlen ügyintéző sem tudta megmondani, hogy miért pont annyit vontak le.

Másik vesszőfutásunk a T csoport jóvoltából történt. Minden alkalommal sikerül meglepniük valamivel, így tulajdonképpen már nem is csodálkozhatnék, de azért valahogy mindig bizakodó maradok. (Hiába...) Internet csomagot akartunk váltani, amihez vissza kellett köttetni a telefonvonalat is. Három T-Pontban, három különböző ügyintéző mást mondott, természetesen rosszat, majd sikerült telefonon kifogni egyet, aki még vissza is hívott, és végül segített elintézni.

Balga módon azt hittük, hogy egy locsolási vízóra felszereltetése egyszerű eset, de nem. Annyira nem, hogy mikor kiderült, hogy milyen papírok, engedélyek kellenek, és nem lehet csak úgy megbízni egy mesterembert az ügyintézéssel és kivitelezéssel, akkor gyorsan fel is adtuk.

De, hogy a jóról is szóljak, az egészségpénztári tagságom megszüntetése és egyéb, magánnyugdíjpénztári intézni valók roppant flottul mentek.

Ja, és mindkét gyermek levizsgázott az otthoni suliban is, amiért itt is köszönet illeti meg a tanító néniket, akik vállalták ezt a pluszt. A fiúk legnagyobb örömére ezzel (egyelőre) le is zártuk a magyar anyag tanulását. Döntésemet az új suli kezdetével még inkább igazolni látom!

A szünet maradékát Jakartában töltöttük. Volt táborozás, no nem túl megerőltető, napi 1-1 óra sportot jelentett. Illetve kicsit tanulgattunk is, mindenkinek a gyengéjét próbáltam erősíteni.

Folyt.köv.

Bocsánat!

Minden kedves olvasómtól elnézést kérek, minimum a nyári szünet táblát ki kellett volna tennem. Az igazság az, hogy folyamatosan terveztem, hogy írok, de valami mindig közbe jött.

A legutóbbi, ugyanakkor legörömtelibb "közbe jött"-ről íme egy fénykép:

Márk, azaz Marci, 4 héttel korábban, 2011.augusztus 10-én, 22.16-kor érkezett. (2715gr, 48,5cm) Nem magától ugyan, de tekintve, hogy megitta a magzatvizet, vagy valamilyen titokzatos módon eltüntette, az orvosom úgy döntött, hogy azonnal a világra kell segíteni. Este 7-kor J. még úgy ment haza, hogy két nap múlva lesz a műtét, azonban egy újabb ultrahang és konzultáció hatására indulhatott vissza a kórházba, hogy le ne maradjon a nagy eseményről. Az orvosok rendesek voltak, még megvárták, csak utána kezdtek trancsírozni. Nem, erről a részről nem készültek fényképek. A műtét utáni napokon többször felmerült bennem a kérdés, hogy valaki, hogy kérheti ezt önként és dalolva a természetes szülés helyett, de hát nem vagyunk egyformák.

A gyermek nemcsak a képen angyali, hanem élőben is. Totál jól működik, egy szavunk sem lehet. Pont olyan "beetető" gyerek, mint a nagyobbik bátyja volt. De nem, ennek ellenére nem lesz negyedik. :-)

ISA (por és hamu nélkül)

ISA=International Schools Assesment

Az ISA olyasmi, mint az otthon ismert PISA felmérés, de kifejezetten olyan nemzetközi iskolák részére, ahol a tanítás nyelve angol. Évente két alkalommal mérik fel a gyerekek tudását matematikából, szövegértésből és írásból. A teszteket központilag, Ausztráliában értékelik, majd egyénekre, sulikra lebontva visszaküldik.

Nálunk februárban volt a vizsga, amin ez alkalommal világszerte 289 iskola 53000 tanulója vett részt. A tanárok akkor úgy gondolták, hogy a fiúk nyelvtudása már elegendő ahhoz, hogy ők is próbálkozzanak. Az eredmények két hete érkeztek meg. Kebelméretem ismét több centivel nőtt a büszkeségtől.

Az összehasonlítást megkönnyítendő, az értékelésnél egy 100-800 pontig terjedő skálát használnak, ami mellett szöveggel jelzik, hogy mi az a tudásanyag amit az adott értékek lefednek, és bejelölik, hogy az átlag, a résztvevők 60 %-a hogyan teljesített. Pld. Baliék szintjén matekból 250-400 között. A maradék 20-20% e felett, illetve ez alatt van valahol. A felső érték, azaz a 800 pont a 15 éves korban elérendő szintet jelzi egyébként.

Naszóval. Mindketten az átlag felső kétharmadában vannak matekból, ami tök jó, főleg ha azt is hozzáveszem, hogy nem egyszerű számítási feladatokat kellett megoldani, hanem szövegeseket.

Szövegértésből és az írás azon részében, ahol egy történetet kellett leírni, mindketten pont középen helyezkednek, de a szuper hír, hogy az érveléses írásbeli részben Bali ismét a felső kétharmadban, Gergő viszont az átlag felett áll! Most mondhatnám, hogy ez a szorgos otthoni gyakorlásnak köszönhető. Mármint Gergő utóbbi teljesítménye. Értsd ez alatt, hogy be nem áll a szája, muszáj, hogy övé legyen az utolsó szó, és folyamatosan érvel, alkudozik. Leginkább, hogy többet tévézhessen, pihenhessen, édességet ehessen, és kevesebbet nyúzzam a tanulással. :-)

Egy kis genetika, avagy életem leghosszabb öt hete

Említettem, hogy nem  vagyok mai csirke.  Tekintve azonban, hogy már a harmadik gyerekről van szó, az orvosom nem aggódott. Aztán megérkezett a vérteszt eredménye, ami szerint a bébi Down-kóros.

No persze nem eszik ilyen forrón a kását, meg amúgy is rutinos „paráztatott kismama” és  tesztértelmező vagyok. Anno Balinál küldtek genetikai tanácsadásra a magyar orvosok egy rossz AFP miatt, a cseh doktorok meg csak lestek, hogy Czeizel Endre hazájában mekkora hülyeségre képesek. (Akkoriban Prágában laktunk, de szülni haza mentem, így mindkét helyen volt orvosom.) Szóval most sem aggódtam (annyira), szerencsére vészhelyzetben totál hideg fejjel tudok gondolkodni.

Első lépésben megnéztem az eredményt, amiről az orvosom azt mondta, hogy pozitív. Igen, valóban ott is állt a bűvös szó a papíron, de azért volt ám apró betűs rész is. Az ilyen tesztek nem képesek  tényleges eredményt adni, kizárólag arányszámokkal dolgoznak. Az én esetemben, ha csak a koromat nézzük, semmi mást, akkor a Down esélye 1-189-hez.  A vérvétel figyelembe vételével, amennyiben ez a 13.héten történt volna, az eredmény 1-67-hez. Igen ám, de nekem a 14.héten vettek mintát, ahol az esély rögtön már csak 1-218-hoz. Mikor lesz pozitív az értékelés? Ha az arány 1-250-nél kisebb. Nocsak, nem is sokkal maradtam le!

Mi legyen? Ha valamit nem bírok, akkor az a bizonytalanság, így egyértelmű volt, hogy irány a magzatvíz mintavétel. Persze ennek is van kockázata, de az élet már csak ilyen. Egy speciális klinikára kellett mennem, ahol rutinszerűen vizsgálják a problémás kismamákat. Aznap én voltam az utolsó alany, így talán azért, vagy mert külföldi vagyok, egyszerre 3 orvos és egy nővér állt körül. Először megkukkolták a gyereket az ultrahangon, és ez alapján biztosítottak róla, hogy szinte tuti semmi baja. Egyetlen kis bökkenő, hogy a placenta pont útban van, így nem lesz egyszerű a mintavétel. Ó, remek. Nem tudom, hogy kit késeltek már meg, de kb. az érzés hasonló lehetett. A tű ugyan vékony, de elég mélyre kell szúrni, ráadásul még mozgatták is. A végén már bizony sírtam. No nem a fájdalomtól, hanem a tehetetlenségtől. Háromszor próbálkoztak, de mindig szennyeződött a minta, azaz a vérem belekeveredett. Végül feladták, és kaptam két hét múlvára egy új időpontot, az indonéz amnio istenhez, aki akkor éppen Amerikában tartózkodott. A vizsgálat után eléggé kivoltam. 2 napig nem nagyon mertem felkelni, és kicsit fájdogáltam is. Arról nem is beszélve, hogy még most is, majdnem 6 hét elteltével látszanak a szúrásnyomok, de legalább már nem lila a hasam.

Az új időpontban reménytelien érkeztem. A méhlepény természetesen még mindig ugyanott volt, pedig kiadtam a gyereknek, hogy rugdossa arrébb, de úgy látszik már most fütyül az anyai szóra. Az orvos (amnio isten) viszont szerencsére szereti a kihívásokat, és tényleg profi. Egész máshova szúrt, alig éreztem, és sikerrel járt. Annyira örült ő is, hogy diadalmasan mutatta a levett mintát, kénytelen voltam én is megnézni. Minden jó, ha vége jó, újabb két hét, és lesz eredmény is.

No persze, de ez itt Indonézia, így végül 3 hétig kellett várnom. Kedves dolog viszont, hogy nem csak az orvosomnak küldték meg a hírt, hanem felhívtak engem is, hogy faxoljanak vagy mi legyen? Hát Anyukám, a legjobb az lenne, ha megmondanád, hogy mi van, de ez nem volt opció, így az emailt választottam. Persze nem otthon voltam, így felhívtam J-t, hogy sürgősen kezdje el nézni a leveleimet. Egy órán keresztül nem jött semmi, ekkora viszont közös ebédet beszéltünk meg.  Hála a technikának, a telefonon is leshettük a beérkezett küldeményeimet. És egyszer csak hopp, ott volt. Rögtön egy sms is, hogy elküldték. Én udvariasan vissza, hogy köszönöm, látom, ők szintén vissza egy mosolygós arcocskát. Ekkor már sejtettem, hogy az eredmény csak pozitív lehet, de még messze voltunk a megfejtéstől.  A telefon nem bizonyult elég okosnak a levél kibontásához, így J. visszaloholt az irodába, én meg mentem a fiúkért a suliba. 10 perc múlva hívott, hogy még türelem, mert egyelőre rejtvényt fejt, ugyanis ábrákat küldtek, és 3 mondatot indonézül. Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! A girbe-gurba pálcikák, mint később felvilágosítottam, a gyerek kromoszómái, és a lényeg, hogy mindegyik páros. A Down-kór ismérve ugyanis, hogy a 21-esből betegség esetén 3 db van. A lefordított szövegből azért számára is kiderült, hogy minden oké, így a kövek legördültek.

Azért persze, hogy örömünk ne legyen felhőtlen, én még azon melegében benyaltam a hányós-fosós vírust, vagy az is lehet, hogy simán egy kis ételmérgezést, mindenesetre az elmúlt két napban nem voltam éppen a topon. És, hogy miért különösen kegyetlen az időzítés? Mert ma hozták meg a régóta áhított gyulai kolbászt és Rákóczi szalámit, és én max. szagolgatni tudom.

Suli

A fiúk igazgatónője kitalálta, hogy a hosszú várólista miatt (pld. G. osztályába 11 gyerek), a jelenlegi tanulók május 6-ig nyilatkozzanak, hogy a jövő tanévben hol folytatják a tanulmányaikat, és egyúttal fizessenek be fél millió forintnak megfelelő, vissza nem járó összeget, ezzel biztosítva a helyüket. Az okot ugyan értem, de az eljárás menete enyhén szólva nem tetszik, főleg, hogy egy hónapja ez a május 6-a még június 15-e volt. 

A döntés azért érintett különösen érzékenyen, mert az álom suli május végére ígért választ a fiúk felvételével kapcsolatban, tekintve, hogy addig zajlanak a tesztek. Végül kitaláltam, hogy mivel úgyis a cég intézi a tandíjat, hát próbálják ők presszionálni egy kicsit az álom iskolát. Tegnap két e-mail-t kaptunk. Az egyikben Agung (a céges ember) referált, hogy hát még jelenleg javában zajlik a jelentkezés, így nem kapott felvilágosítást, míg a másikban a suli gratulált a sikeres felvételihez! Hurrááááááááááááááá!

Szerintem gyerek még nem örült annyira, hogy suliba mehet, mint tegnap az én két fiam. :-)

Justin Bieber és Koncz Zsuzsa

Hogyan kerül egy címbe e két nagyon különböző előadó? Hát úgy, hogy fodrásznál voltunk. :-)

Bálint egy ideje heveny "Sámson komplexus"-ban szenved, azaz semmiképpen nem engedi levágatni a haját. Alapvetően nem izgatnám magam, tőlem aztán copfban is hordhatja, de egyelőre még csak összevissza állt, és leginkább Pumuklira hasonlított. Némi zsarolással (délután nem kell tanulni, ha...), rávettem egy fodrász túrára. No ennek eredménye lett, hogy Justin Bieber 9 éves hasonmásával jöttem haza. Olyannyira hajaznak egymásra (persze a fiam sokkal szebb :-) ), hogy a bevásárlóközpontban a szembe jövő tinicsapat is megbámulta Balit. Mellesleg Justin szombaton ad koncertet itt, Jakartában.

A terhességgel adódó hormonváltozásnak sok mellékhatása van. Én abban reménykedtem, hogy hátha kiegyenesedik a hajam, mert már nagyon untam. Hát nem nyertem... Utoljára akkor voltam fodrásznál, mikor úgy megnyírtak, hogy alig mertem hazajönni. A traumatikus élmény hatására azóta nagy ívben kerültem a helyet. Most azonban végre összeszedtem magam. Egyetlen kikötésem volt, ollót nem vehet a kezébe a mester, amúgy azt csinál amit akar.

Csak rám nézett, és rögtön mondta, hogy legyen egyenes. Ó, gondoltam magamban, te vagy az én emberem! Még a festés is szóba jött, de persze pont olyan színt sikerült választanom, ami éppen nem volt. Nem gond, helyette kaptam egy komplett száraz haj regeneráló kúrát, plusz egy vasalást. Hát így lettem én Koncz Zsuzsa.

Az éneklést még egyikünk sem próbálta, de azt hiszem addig jó...

Bomba könyvek

Irodalmár lelkületű olvasóimat már az elején ki kell ábrándítsam, a poszt nem az olvasmányélményeimről szól. A cím szó szerint értendő.

Kb. 3 hete, négy, könyvbe rejtett bombát postáztak Jakartában. Talán azért nem ütötte meg az Index ingerküszöbét (legalábbis én nem vettem észre), mert a célpontok helyi magánszemélyek voltak.  Sérülés csak egy esetben történt, a rendőrök nem voltak kellőképpen elővigyázatosak, így hárman súlyosan megsérültek a csomag felbontása közben.

Az összefüggés közöttük, szigorúan a saját véleményem szerint, hogy mindegyikük megengedő, mondhatni puha, a fanatikus muszlimok szemében. Egyikük a Liberális Iszlám Szervezet társalapítója, a másik az indonéz terrorelhárítás egyik ex-fejese, aki jelenleg a Nemzeti Kábítószer Ügynökség vezetője, a harmadik egy politikai mozgalom elnöke, a negyedik pedig egy zenész, aki egyben fiatal, helyi tehetségeket menedzsel és a pletykák szerint anyai ágon zsidó. Az ő esetében valószínűleg ez utóbbi üthette ki a biztosítékot a terroristáknál, vitatott vallási és egyéb nézetei mellett, mert a neki küldött könyv címe "A militáns zsidó". Két áldozat a "Halált érdemlők: Az iszlám és a muzulmánok elleni vétkekért" c. művet kapták.

A tettet senki nem vállalta magára, a nyomozás jelenleg is folyik, állítólag fontolgatják nemzetközi szakértők bevonását is, mondván, hogy itt nincs kellő tapasztalat terror ügyekben.

Családfa

A tanárok fogadóóráján bepillantást nyerhettünk a fiúk mindennapi munkájába. Itt nem szokás haza hurcolni a füzeteket, a házi feladat általában külön papíron adandó be. Bali egyik füzetében mit láttunk? Családfát. Mikor nagyon elkezdtem mosolyogni, akkor a tanárnéni elkezdte nekem magyarázni, hogy ez mi. Mondtam, hogy tisztában vagyok vele, a jókedvem oka az, hogy a drága gyermek, Gergő és saját maga mellé beírta a leendő testvérüket is. Nem cicózott, nevet is adott neki: Márk. Mikor itthon rákérdeztem, akkor mondta, hogy persze, hiszen fiú, és így fogjuk hívni. :-)

Híreink

Az internet továbbra sem kényeztet el, de a szolgáltató legalább megelőzte a panaszáradatot, kiküldvén egy olyan levelet, hogy egy hónapig karbantartanak, így előre is bocs a felmerülő problémákért. Mikor éppen tudtam volna írni, akkor meg tuti a fiúk bitorolták a gépet, hol házi feladat, hol csak sima játék ürügyén.

Szóval mik történtek mostanság?

Az egyik legviccesebb, és otthon feltehetően elképzelhetetlen jótékonysági akció a suliban az volt, mikor szünetben a tanárok betették a fejüket egy kalodába, és mint a vidámparkban, lehetett őket dobálni egy vizes szivaccsal. Évfolyamonként más volt a beugró összeg, Gergőéknél 500 Ft-nyi Rp. volt 3 próbálkozás. Pont a kedvenc angoltanárnője lett a célpont, mikor sorra került, és pufff, úgy telibe nyomta szegényt, hogy délután, mikor beléptem a suliba, már a recepciós ezzel a hírrel fogadott. Gyermekem eddig is elég ismert volt a társai körében, de ezután kb. mindenki név szerint emlegeti.

Szerencsére a fenti események nem befolyásolták a megítélését, mert a legutóbbi, negyedév záró értékelésen az ominózus tanár agyon dicsérte, sőt, egyúttal elbocsájtották az ELS (English Language Support) csoportból, mondván, hogy már nincs rá szüksége, felnőtt az anyanyelviekhez. Ő persze nagy szomorúsággal fogadta a hírt, egyrészt, mert a két legjobb barátja maradt, másrészt nagyon szereti a tanárnőt és a plusz foglalkozást is. Én bezzeg helyette is dagadok a büszkeségtől. :-)

Bálint is feljebb lépett egy szintet, már csak heti 3* kap ELS órát, és az ő tanárnője is hatalmas fejlődésről számolt be, megjegyezve, hogy év végével Bali segítését is befejezik.

Az osztályfőnökök szintén dicshimnuszokat zengtek a fiúkról. Az igazság az, hogy én azért nem vagyok teljesen elégedett, de mondhatni nekem ez a dolgom. :-) 

Gergő jövőre felsős lesz, így úgy döntöttünk, hogy ismét bepróbálkozunk az álom sulival (Jakarta International School), ahova két éve az angol miatt nem vették fel őket. A túljelentkezés iszonyatos, az egyetlen előnyünk, hogy nem vagyunk koreaiak, mert belőlük annyi van, mint égen a csillag, viszont a JIS-be is max. 20 %-ot képviselhet 1-1 nemzetiség. Ma délelőtt volt a felvételi 8-10-ig. Az én gyermekeim 9.30-kor már kijöttek, mondván, hogy végeztek. Remélem, hogy ez inkább jót jelent... Volt matek, angol nyelvtan és esszé írás. Az első kettővel állítólag nem volt problémájuk, az esszénél viszont annyira nem erőltették meg magukat, csak 1 oldalt írtak. Arra inkább nem kérdeztem rá, hogy mekkora volt a papír. :-) Most lehet izgulni, mert jó esetben május végén tudjuk meg az eredményt.

Baliék legutóbb a különböző vallásokról tanultak. A projekt keretében voltak mecsetben, anglikán, sikh, hindu és buddhista templomban. Beszéltek a zsidó vallásról is, szóval lényegében átfogó képet kaptak. Szerintem nagyon fontos a vallási nyitottság és megértés, így nagyon örültem ennek a témának.

A szokásos tavaszi kirándulás keretében kissebbikék a Taman Safariba mentek. Anno ez volt szinte az első családi kiruccanásunk itt Jakartában, két évvel ezelőtt. Ezúttal azonban az osztály két éjszakát ott táborozott, és mindenféle jópofa programokat szerveztek nekik. Fiam egyik vezető élménye mégis az volt, hogy a lakókocsijuk wc-je eldugult, és a karbantartók "talpig gumikesztyűben" szüntették meg a problémát. :-) A túra előtt nem kicsit kaptam hülyét, mert ugyan szerdán indultak, de már hétfőn be kellett vinni a táskát, amit a tanárok egyesével ellenőriztek. A miénket kétszer dobták vissza, mondván, hogy a kiadott listán szereplő 3  hosszúnadrág helyett csak kettőt pakoltunk, két túra cipő helyett egyet, illetve hol a kis hátizsák  az uzsonnával, meg a sapka, meg a vizes üveg. Biztos én vagyok ufó, de gondoltam, hogy a 3 napos kirándulásra, ha az első nap eleve hosszúgatyában és sportcipőben megy, akkor csak elég ezen felül kettő naci és egy cipő, illetve talán friss vizet és kaját adnék, így fel sem merült, hogy már hétfőn be kell mutatni.

A legkisebb gyerek szépen fejlődik, de továbbra sem kényeztet el azzal, hogy jobban lennék. Volt egy időszak mikor reménykedtem, de úgy tűnik elkiabáltam. Azért az émelygés és hányás legalább nem egész napos program, inkább csak meglepetésszerűen jön rám. Rengeteg ismerősöm mondja, hogy tuti lány lesz, mert nem bírom a csirkehúst, de még a gondolatát sem, ezen felül a hasam is totál másként domborodik, mint anno a fiúkkal. Még két hét, és megyek genetikai uh-ra, remélem nem lesz szégyenlős, és sikerül kifürkészni a nemét. Itteni "kétfiús" barátnőm baromira drukkol, hogy lány legyen, mert neki sajnos már nem lehet több, viszont minden vágya, hogy valakit rózsaszín cuccokkal kényeztessen. :-)

Múlt szombaton befejeződött a Coca-Cola Liga. Sajnos Baliék az utolsó meccsen kikaptak, így elúszott a második helyük. Gergőék ellenben ott végeztek, csak éppen hátulról nézve. :-) Lelkesedésük ennek ellenére töretlen, így heti kétszer járnak sulin kívüli edzésre. A holland-magyar meccsről olvasottak alapján nem árt az utánpótlás nevelés.

Anyanyelv

Számomra az egyik legérthetetlenebb dolog, mikor a szülők nem tanítják meg a gyereküknek a saját anyanyelvüket. Tudom, hogy a vegyesházasságokban ez nem olyan egyszerű, főleg, ha az egyik fél nem beszéli a másik nyelvét, de mikor az egész család egynyelvű, és mégse azt használják, az elképeszt.

A poszt apropója, hogy az egyik anyukának a suliból megjelent egy könyve indonézül. Kiderült, hogy az édesapja alapította a leghíresebb helyi franchise éttermet az Es Teler 77-t. Sajnos ő két éve elhunyt, de hátrahagyta az élettörténetének befejezetlen kéziratát. Legidősebb gyermeke, Felicia, ominózus anyuka vállalta, hogy befejezi és kiadatja. Ezzel kapcsolatban több cikk jelent meg róla, melyben megdöbbenésemre a legnagyobb kihívásnak a nyelvet jelölte meg. Nem azért, mert buta lenne és nem tudna fogalmazni, hanem, mert nem tud megfelelően indonézül. Mi van??? Aztán kiderült, hogy a középiskola végén Ausztráliába küldték, ott végezte az egyetemet, és még maradt vagy 10 évig, de akkor is! Azóta sokakkal beszélgettem, és csak megerősítették eddigi tapasztalataimat, hogy bizony a gazdag családokban otthon angolul beszélnek. Persze, a gyerekek valamennyire megtanulnak az anyanyelvükön is, hiszen a személyzet helyi, de suliból is inkább a nemzetközit preferálják. Kezdem érteni, hogy az új oktatási törvényüknél honnan fúj a szél.

Egy boszorka van...

Eltűnésemnek két oka van. Az egyik, hogy mostanság akadozik az internetszolgáltatás. Talán a sok eső, vagy csak a szokásos indonéz hozzá (nem) állás miatt. A másik, hogy az elmúlt nyolc hétben nem voltam éppen a topon.

Aki tudja folytatni a címadó dalocskát, annak sejtése lehet rosszul létem okáról. :-)

A történet ott kezdődik, hogy mindig szerettünk volna még egy gyereket, csak sikeresen lebeszéltük magunkat. Most ezért nem, aztán azért, stb. Aztán eljött a pillanat, hogy egyszerre mondtuk, most vagy már soha. És úgy tűnik volt egy lélek, aki nagyon hozzánk akart jönni, mert most lett belőle. Persze a két fiú után vágyaink netovábbja egy kislány volt, sőt, kifejezetten egy szeptemberi kislány (mert ők olyan okosak, szépek és jók, mint én :-)). Az időzítés tökéletes volt, elvileg szeptember 8. a célidő, ellenben egyelőre inkább fiúnak néz ki a sarj. Az ő és az én növekedésemből ítélve pedig, lehet, hogy az a szeptember is inkább augusztus lesz. Annyi baj legyen, azért nem fogjuk becserélni!

Akik értesültek már a jó hírről, általában aggódva kérdezték, hogy és hol fogok szülni? A válasz egyértelműen Jakarta. Egyrészt, ha otthon akarnék, akkor július végén haza kellene mennem, itt hagyva J-t és a gyerekeket a kezdődő iskolával. Ha utána ki akarnék jönni, akkor előtte J-nek mindenképpen haza kellene jönnie, máskülönben nem tudnánk útlevelet csináltatni. Másrészt az itteni ellátás semmivel sem rosszabb, sőt. A kórházat és az orvosomat is januárban tesztelte az egyik céges feleség, szintén szülés ürügyén. Ők elégedettek voltak, és ezidáig nekem sem lehet panaszom. Azért azt hozzá kell tennem, hogy ezer szerencsénk, hogy a biztosítás elég sok mindent fizet, máskülönben a gatyánk rámenne. Csak pár példa: vércsoport összeférhetetlenség miatt szükségem lesz két injekcióra. Egyikre a terhesség alatt, a másikra szülés után. Utóbbi még nem biztos, mert lehet, hogy rendes gyerek lesz, és az én vércsoportomat örökli, de ezt ugye még nem tudhatjuk. Fentiek miatt, mivel ez itt elég ritka, előre meg kellett vennem a két ampullát, amit a rendelőben tárolnak. Ezek otthon ingyenesek, a TB állja, itt 140.000 Ft a kettő. Aztán élemedett korom miatt nem árt kizárni a genetikai problémákat. Otthon szinte kötelező lenne a magzatvíz mintavétel, ami azért elég kockázatos, itt első körben vérvételes szűrést javasolt az orvos, aztán reméljük nem kell tovább vizsgálódni. Ennek ára majdnem 60 ezer Ft. Tudom, otthon sem ingyenes. Az orvosomhoz 4 hetente megyek. Minden alkalommal van labor és ultrahang. Ez kb. 30.000 Ft. A kórházi ellátás szintén nem olcsó. Bár azt hiszem a cég nem fizeti a top szobát (több, mint 50 ezer Ft/éj), amit a felszereltsége alapján  lakásnak is elfogadnék, de  az biztos, hogy nem kell majd a körülményeken aggódnom. Aki meg akarja lesni a honlapjukat, az itt teheti. Szóval nyugalom, jó kezekben vagyunk!

Történelmet írtak!

Megtört a jég! Gergőék szombaton nyertek! Az ellenfél, a brit suli, nagyon csúnyán játszott. Az egyik srác feltehetőleg azt hitte, hogy rugby meccsen van, mert kétszer is oldalról futott neki az éppen labdát vezető játékosunknak. Másodszorra ezzel sikerült a gyengélkedőre küldeni az áldozatát. Egy másik, biztos kézilabdázik, mert olyan szépen nyúlt a kapu felé röpülő labda után, hogy a bíró rögtön tizenegyest ítélt. Szerencsére éltünk a helyzettel! Ezen túl folyamatosan beszólogattak, amitől az egyik érzékeny lelkű lányunk végül sírásban tört ki. Szóval nem mondom, hogy a játék a fair play jegyében zajlott, de ennek ellenére győztünk! Íme a gólok:

Hab a tortán, hogy Baliék is nyertek, bár az sem volt könnyű meccs. Szegény fiam volt az egyik fő szenvedő alanya az ellenfél brutális védekezésének. Mikor kb. ötödszörre repült, már a bíró is megelégelte a dolgot, és sárga lappal jutalmazta őket. A vége 4-3 lett a javunkra!

A délutáni zsúr egy medencés party volt, hatalmas vízi csúszdával, így B. jól kiáztatta némileg leamortizált tagjait. A szervező anyuka könyörületes volt hozzám, így ahogy haza értem, és megetettem Gergőt, nem kellett visszafordulnom, hogy odaérjek a buli végére, mert lebeszélte, hogy az egyik szomszéd osztálytársék hazahozzák Balit. Így reggel 7-től csak délután 3.30-ig tartott a "vesszőfutásom".

A vasárnap reggeli greenfield meccs is izgalmas volt. Nagyon szép, kiegyenlített játékban kaptunk ki 2-0-ra. Én büszke voltam a csapatra, mert bár az egyik legfontosabb játékosunk hiányzott, végig helyt álltak. Hozzá kell tennem, hogy az ellenfél, a legnagyobb nemzetközi suli csapata volt, ahol a gyerekek kiválasztása úgy zajlik, hogy a kb. 100 potenciális játékosból az edző meghívására be lehet kerülni a válogatásra, és ott kizárólag a legjobbakból alakítják ki a keretet. Ezzel szemben a mi sulinkban örültünk, hogy önállóan ki tudtunk állítani 4 korosztályban egy-egy csapatot.

Innen ismét rohantunk egy újabb szülinapra, amit mindannyian élveztünk. A fiúknak a trambulintól kezdve a játékgépekig mindenféle szórakozási lehetőség adott volt, a szülők pedig indonéz finomságok mellett beszélgethettek. Akinek van facebook regisztrációja, az itt tudja megnézni Balit hajfestés után. Mire délután haza értünk, már mindannyian majdnem a kocsiban aludtunk el. Nagy nehezen sikerült megegyeznünk, hogy bár nagyon klassz a színes haj, de a  másnapi iskolai fényképezésen nem biztos, sőt, biztos, hogy nem (!) így kellene megjelenni.