Help!

Szeptember közepén a suliban nemzetközi napot szerveznek. A fiúkkal csinálok egy magyar tablót. Akinek van ötlete, hogy mit tegyünk rá feltétlenül, az írjon!

Némi nemzeti eledellel is készülni kell. A gulyás és társai felejtősek, mert olyan kell, amit lehet csak úgy jártunkban-keltünkben csipegetni. Segítség! Ehhez pláne várok ötleteket!

Köszönöm!

Fotók

Madarak és hüllők Balin.

Party On

Úgy tűnik beindult a szezon. :-) Party, party hátán.
Két hete szülinapoztunk. Az elmúlt hétvégén J. főnöke hívott meg bennünket, most szombaton délelőtt egy kis magyar csapat hozzánk jön augusztus 20-át ünnepelni, délután pedig újabb szülinapi bulira, illetve az azt követő vacsorára megyünk.

Thomasék (J. főnöke) egy gyönyörűen berendezett házban laknak. Olyan mázliuk volt, hogy az előző lakó mindent ott hagyott és iszonyat jó ízlése volt! Szép, helyi készítésű fa bútorok, jobbnál jobb képek, teljesen az én ízlésvilágom. Az egyedüli negatívum, hogy a medence nagyon kicsi, ráadásul az utcai oldalon van, a házból nem is lehet rendesen rálátni.
Egy két éves kislányuk és két, a mieinkhez hasonló korú fiúk van. Gyermekeink a vendégség végére kezdtek oldódni.

J. szeptember első két hetében Bangladesbe megy. A hír eléggé letaglózott, de próbáltam azzal elviccelni, hogy legalább jobban fogja értékelni az utána következő szingapúri kiruccanásunkat.

Tegnap elkészítettem a fiúk magyar tanmenetét. Hát... Én kis naív, azt hittem, hogy majd heti 2-3 alkalom elég lesz. Tévedtem. Lényegében szinte minden nap foglalkoznunk kell valamelyik tantárggyal, különben sosem végzünk. Még az a szerencse, hogy matekból már most olyanokat csinálnak a suliban, amit az otthoni könyv szerint szépen lassan kellene megtanulniuk, így azt inkább csak elmélyíteni kell, nem újat tanítani. A mumus tárgy a magyar, pontosabban az írás és a nyelvtan. Itt az iskolában nem írott, hanem nyomtatott betűkkel írnak. G-nek könnyebb, mert ő két év alatt jól begyakorolta a "rendes" írást, de szegény B. kicsit meg van zavarodva. Az ő esetében erősen foglalkoztat a gondolat, hogy ha egy év leteltével megyünk haza, akkor nem osztályozó vizsgát kellene tennie, hanem ott kellene folytatnia, ahol abba hagyta. Az új osztályából korban nem lógna ki, viszont a barátok elvesztése miatt lehet, hogy nem lenne túl jó. Jaj-jaj, nehéz okosnak lenni.

Függetlenség Napja

Holnap ünneplik Indonéziában a Függetlenség Napját, azaz szabadságuk kikiáltásának 64. évfordulóját.

Már hetek óta mindenhol különböző méretű zászlókat árulnak, kocsiba, épületek falára valót. Mi is fellobogóztuk a házat. Sőt, az egész környék, értsd a környékünkön lévő parkos részek is "zászlóba borultak".

A suliban pénteken tartottak egész napos ünnepséget, ahova a szülők is hivatalosak voltak. Mindenkinek nemzeti színekbe öltözve kellett megjelenni. Azaz piros felsőben és fehér alsóban.

8.15-kor fotózkodott az egész iskola, aztán a gyerekek csapatokba szerveződve, forgószínpad szerűen különböző versenyszámokban vetélkedtek. A mamák büfével készültek, ahol az indonéz nemzeti eledeleket lehetett megkóstolni a helyi gyümölcsök mellett. A sportot egy rövid, helyi táncbemutató követte, majd sor került az ilyenkor hagyományos Panjat Pinangra.

Egy évben egyszer, ezen az ünnepen, minden falu (közösség) kivág egy fát. A köztéren felállítják, és csapatokba szerveződve versengenek, hogy ki tud felmászni a tetejéig, ahol ajándékok vannak. (Jelen esetben számozott cetlik voltak, melyek 1-1 meglepetésre válthatók.) A nehézség, hogy közben locsolják őket, hogy csúszkáljanak, ne legyen egyszerű mászni. A suliban csak a helyi dolgozók indultak, ugyanis állítólag olyan nehéz feljutni, hogy a külföldi tanárok inkább nem is próbálkoznak (...és ők amúgy sem szorulnak rá az ajándékokra, amelyek apróbb háztartási eszközök, illetve helyi alapélelmiszerek, azaz rizs, olaj, tea, kávé).

Ez után következett az ebéd, majd a gyerekeknek még 1,5 óra beszélgetés az osztályokban.

Fényképek itt.

Egyenruha

Nagyon rajta vagyok a témán, mármint, hogy meg tudjam mutatni a fiúkat egyenruhában, de ők eléggé ellenállnak. G-t sikerült lekapni egy gyengébb pillanatában, de azért álcázta magát. A napszemüveg nem része a hivatalos outfitnek. :-)

Bali: rafting és elefánt szafari

A Balin készült képeken még mindig dolgozom. Az élvezhetőség kedvéért témák szerint szortíroztam őket. Itt találhatók az egyik egész napos kirándulás képei, amin raftingoltunk és elefánton utaztunk.

A fenti program kétségkívül az egyik legjobb volt. A család minden tagja nagyon élvezte, legalábbis a vadvízi evezés részt. Aki Balira látogat, az semmiképpen ne hagyja ki!

A szállodától mintegy 1,5 órányi autókázásra volt a túra kiinduló pontja. 4-5 fő került egy csónakba, amit 1-1 helyi vezető irányított. Az Ayung folyón "ereszkedtünk" le, hol keményen lapátolva, hol élvezve a folyó sodrását. A környezet csodálatos, a kirándulás teljesen gyerekbiztos. Készült egy videó, de még meg kell vágni. Az talán jobban érzékelteti majd a hely szépségét. Sajnos hagytuk magunkat lebeszélni a fotózásról... azt mondták, hogy úgysem lesz rá lehetőség, pedig de! Legközelebb visszük a gépet vízálló tokkal együtt.

Felszerelésként legjobb a szörfös vagy sima úszó ruha, és valami gumi lábbeli. Ajánlják a napkrémet is, de erre nekünk igazán nem volt szükségünk. Egész nap úgy zuhogott az eső, hogy a végén már azt sem tudtuk, hogy honnan jön a víz, alulról vagy felülről.

Valami csoda folytán legalább az elefánt szafari idejére elállt, azt viszont a gyerekek annyira nem élvezték. Főleg, hogy az állatok eléggé meg voltak zavarodva, mert a közelben temetés zajlott, tűzzel, hangzavarral. J-t és G-t majdnem levetette a "kis" drágájuk. Így a fiúknál az elefántok fekete listára kerültek.

Születésnap

A suli még csak két hete kezdődött és G. elég visszahúzódó, ráadásul egyelőre a többiekkel való kommunikációban is akadályoztatott, ennek ellenére Bernard, az egyik osztálytársa, meghívta a születésnapjára.

A bulit egy karaoke intézményben rendezték.

Béreltek egy nagyobb szobát a gyerekeknek, egy kisebbet pedig a szülőknek, és lehetett tombolni. G.-nek azzal viccelődtem, hogy ha neki nincs is kedve, majd én kipattanok középre és énekelek. Ő persze a lelkemre kötötte, hogy ne merészeljem. Hála a külön szobának, egy kicsit azért kiereszthettem a hangom. :-)

Bernard nagy Michael Jackson rajongó lehet, mert fekete naci, szétnyitott, nagy, fehér ing és kalap volt rajta. A tortáján és a cupcake-eken is az énekes fotója volt.

A meghirdetett időtartam (két és fél óra) felénél eljöttünk, mert kicsit hangos, kicsit zsúfolt volt és otthon egy másik szülinapos várt bennünket. Búcsúzóul G. is kapott ajándékot, a nevével ellátott válltáskát, amibe remekül lehet majd a torna vagy úszó cuccot hordani.

Ami érdekes volt, hogy a fiúk és lányok aránya kb. 50-50 % volt, viszont a hosszú kanapén külön ültek, nem vegyültek. Sok gyereket nem a szüleik, hanem a nanny-k hoztak el, akik bent voltak a srácokkal. A sütik számomra az ehetetlen kategóriát képviselték, de itt ezt kezdem megszokni. Ha mi szülinapot rendezünk, akkor remélem, hogy senki nem fogja hiányolni a világoskék habos, ízetlen cupcake-et. Az ember azt hinné, hogy csak díszítésre használják, de nem, képesek jóízűen megenni. :-O

Ami otthon nem sikerült...

A suliban minden péntek reggel van egy fél órás iskolagyűlés, amin az érdeklődő szülők is részt vehetnek. Ezen 1-1 osztály előad valamit az előző időszakban tanultakból, beszámolnak az aktuális versenyek eredményeiről és okleveleket osztanak. A kitüntetésnek különböző fokozatai vannak, valamilyen speciális tudásért, képességért, hozzá állásért kapható. A legfontosabb, hogy a tanév folyamán MINDEN gyerek részesül valamilyen elismerésben!

G. nagy bánata, amit a mai napig emleget, hogy hiába igyekezett, hiába volt jó tanuló, soha nem sikerült Tudorka díjat kapnia, ami az otthoni iskolában az elismerés jele volt. Én nem tulajdonítottam neki különösebb fontosságot és őt is próbáltam meggyőzni, hogy ezen semmi sem múlik. Pedig úgy látszik mégis! Ha másból nem, legalább magatartásból kiérdemelte volna, tekintettel arra, hogy a két év alatt még egy fekete pontot sem kapott... Szerencsére az ACG ebben is más! A pénteki gyűlésen a kitüntetettek között volt G. is! Íme az oklevél:

... és, hogy mennyit számít? Önként és dalolva akar délutánonként, az otthoni játék idő kárára plusz angolórákat venni!

És akkor Bali

Szép lassan megpróbálom összefoglalni az élményeinket, de senki ne számítson részletes Bali ismertetőre, arra ott vannak az útikönyvek.

A fényképalbum még mindig "under construction", mert ketten 1300 képet csináltunk. Legalább a 3/4 kuka lesz, de még akkor is rengeteg marad, amit rendezni kell.

Szóval:

Szombaton korán keltünk, hogy 8-kor kényelmesen indulhassunk a reptérre. A belföldi terminált nemrég építették. Hatalmas terek, fény, egészen más, mint a nemzetközi, ami inkább egy kis, vidéki reptér benyomását kelti megérkezéskor. Egyetlen hibája, hogy nincsenek székek, csak az éttermeknél.

Utaztatónkul az Asian Airlines-t választottuk megbízhatósága és viszonylag jó árai miatt. A honlapjuk is korrekt, az ülőhelyeinket előre lefoglaltuk.

A gép kis késéssel indult, de mintegy másfél óra múlva már Balin voltunk. Csomagjaink összegyűjtése után Gyurival találkoztunk az előtérben, aki utunk során az idegenvezetőnk volt. Szintén az internet segítségével találtam rá és vettem fel vele a kapcsolatot. Két éve fordított hátat az otthoni taposómalomnak, és Balit választotta, mint mondta, itt szeretne meghalni. Mielőtt bárki rosszra gondolna, ép és egészséges, sőt, a humora is kitűnő, mert azt is hozzá tette, hogy vonatbalesetre gondolt. No igen, a szigeten nincs vasút.

Elvitt bennünket az Aston Bali szállodába, ahol a szobafoglalásunk volt. Nem tudom milyen meggondolásból, de nem nagyon lehet olyan szállást találni, ahol családi szoba van, így kénytelenek voltunk két külön szobát kérni. Miután anno lefoglaltuk, a Bali fórumot olvasva kicsit megijedtem, mert állítólag jellemző, a túlfoglalás és 1-2 éjszakára máshova irányítják az utazókat, míg felszabadul az eredetileg áhított hely. Szerencsénk volt, mert két remek szobát kaptunk, ráadásul majdnem egymás mellett. A fiúk azonnal a medence felé vették az irányt, én pedig kipakoltam.

Gyuri egy óra múlva jött értünk, és indultunk Kutára, Ricsi papához. Ő egy remek magyar éttermet vezet a szigeten. Szenvedélye a főzés, amiért a jó kis magyar ízekre kiéhezett gyomrunk nagyon hálás volt. B. és én a csipetkés gulyást választottuk, G. rántott karajt, J. pedig gombás szeletet. Szakácsunk még arra is külön figyelt, hogy J. lisztérzékeny. A fenséges vacsorától eltelve alig tudtunk mozdulni, így Gyuri visszavitt bennünket a szállodába, ahol mindannyian kiterültünk.

Izgalmak nélkül mit ér a nyaralás… így B. gondoskodott erről is. Szegény, feltehetően a gyors evés miatt, az este folyamán kidobta a rókát. Utána viszont megkönnyebbülten, bár még egy kicsit a hasát fájlalva hajtotta álomra a fejét.

A vasárnap a pihenés jegyében telt. Reggeli után célba vettük a medencét, ahonnan a fiúkat csak a tenger felé lehetett kimozdítani. Igen, tenger, mert a sziget ezen oldalán nem az óceán van. A víz itt úszásra nem nagyon alkalmas, inkább csak vízi sportokra. Aznap éppen apály volt, így szép hosszan be tudtunk sétálni, egészen a mesterséges hullámtörőig. A hibát ott követtük el, hogy a séta előtt nem kentük be magunkat ismét. Estére a főtt rák hozzánk képest rózsaszínnek tűnt. Az igazság az, hogy hozzászoktunk, hogy Jakartában nem lehet még csak igazán barnulni sem, mert olyan nagy a szmog, hogy szegény napsugarak nehezen tudnak áthatolni rajta. Hát itt másként van...

Folyt.köv.

Lusta és antiszociális?

Mármint az lennék?

Remélem nem, inkább csak más...

A kérdés úgy vetődött fel, hogy tegnap este vendégeink voltak. J. egyik kollégája a feleségével és két fiával. A nagyobbik 9 éves, a kicsi olyan 8 hónap körüli. Bosnyák származásúak, de 10 éve Ausztráliában élnek, onnan jöttek ők is ide, szintén egy évre.

1 hónapja vannak Jakartában, és elmondásuk szerint halálra unják magukat. A lány fél évet ígért a férjének, hogy addig bírja munka nélkül, de már keresi a lehetőséget az itteni egyetemen valami part-time melóra. Otthon ugyanis szintén az egyetemen dolgozik. Már most honvágyuk van, hiányoznak a barátok, a sűrű "social life".

Én bizony őszintén elmondtam, hogy remekül megvagyok a munkám nélkül. Teljesen kitölti a napomat a gyerekek suliba hurcolása, a délelőtti edzések, bevásárlás, főzés, a délutáni közös játék és tanulás. Hétvégenként meg szeretünk itthon punnyadni, egyszerűen csak együtt lenni, vagy néha felkerekedünk és kirándulunk.

Az esti csaj bulikra illetve közös lányos hétvégékre pedig kerek perec kijelentettem, hogy számomra ez elég fura, hiszen szeretem a férjemet, alig vagyunk együtt, én bizony inkább az ő társaságát preferálom, bár nem zárkózom el alkalmanként 1-1 hasonló programtól.

Végül abban maradtunk, hogy a gyerekeket néha jól összeeresztjük, úgyis közel lakunk, és mi is kávézunk majd. Addig is összeállítok nekik egy listát, hogy hova tudnak menni, ha már nagyon nem bírják a négy fal között.

Suli

Az első négy nap a suliban fantasztikus volt! A fiúk minden nap mosolyogva jöttek ki és még G. sem panaszkodott igazán. A tanárok is úgy látják, hogy mindketten sikeresen veszik az akadályokat.

Első szülöttem iszonyat visszahúzódó. Itt sem vetette még magát bele a közösségi életbe, de reméljük, hogy idővel oldódni fog. 5. osztályba került, az osztálytanítója egy 50-es ausztrál férfi, Liam. A segédtanár Miss Fifi, aki az órák keretében személyesen foglalkozik vele. Az osztálylétszám kb. 12.

B. harmadikos. Már az első naptól kergetőzik egy társával, az angolt egy négyfős külön csoportban tanulja, beépítve az órarendbe. Ők 13-an vannak, de összevonva a 4. osztállyal. Az osztálytanítója egy fiatal ausztrál srác, Andrew, náluk két segédtanító is van.

A tanítás 8-14.30-ig tart, összesen két szünettel. 10.15-10.45-ig tízórai, 12.15-13.00-ig ebéd. Van büfé, de én inkább csomagolok uzsit, délre pedig be vannak fizetve. Két menüből lehet választani: ázsiai vagy nyugati, ezen felül zöldség, gyümölcs, desszert és üdítő is jár hozzá. Itt megtekinthető a jövő heti étlap. Eddig a kaja is jól vizsgázott!

A reggeli kezdés előtt az iskola játszóterén vannak, csöngetéskor kell bemenni az osztályba. Az órarend megértése elsőre kihívás volt. :-) Lehet találgatni, hogy mit jelentenek a következő rövidítések: PE, UOI, WOC, PYP, ICT.

Mindkettőjüknek van heti egy úszása, ami nem nagy kunszt, hiszen van klassz úszómedence. Próbáljuk őket rávenni heti egy délutáni alkalomra is, hogy többet vegyüljenek a társaikkal, de egyelőre ellenállnak. Tény, hogy elég fáradtak, amit maximálisan megértek.

Mr. Liam nagy infomókus, ő tartja a dokumentumszerkesztés-informatika stb. szakkört is. G-vel egy fordítóprogram segítségével kommunikál. Ez némi mosolyt csalt az arcunkra, mert pld. a Do you enjoy school? mondat fordítása a következő képpen hangzott: "Nem élveznek itt iskolába?" Azóta másik programot használ. :-)

Az iskola pedagógiai programját, az egyes évfolyamok tantárgyankénti tantervével egy színes kiadványban foglalták össze. Kaptunk szülői kézikönyvet is, amiben a tanárok elérhetősége, iskolai szabályok mellett sok hasznos tanács is található.

Jövő hétre PSG (parents support group) meetingre vagyok hivatalos. :-) Regisztrálni kell rá, és sütit vinni. A tanév programjairól fogunk értekezni.

Mindenki nagyon közvetlen és barátságos. A szülők és tanárok ismeretlenül is köszönnek és mosolyognak, van aki simán beszélgetésbe elegyedett velem, pedig még csak nem is osztálytársak a gyerekeink. Más világ! Nagyon! De tetszik! Nagyon!