Történelmet írtak!

Megtört a jég! Gergőék szombaton nyertek! Az ellenfél, a brit suli, nagyon csúnyán játszott. Az egyik srác feltehetőleg azt hitte, hogy rugby meccsen van, mert kétszer is oldalról futott neki az éppen labdát vezető játékosunknak. Másodszorra ezzel sikerült a gyengélkedőre küldeni az áldozatát. Egy másik, biztos kézilabdázik, mert olyan szépen nyúlt a kapu felé röpülő labda után, hogy a bíró rögtön tizenegyest ítélt. Szerencsére éltünk a helyzettel! Ezen túl folyamatosan beszólogattak, amitől az egyik érzékeny lelkű lányunk végül sírásban tört ki. Szóval nem mondom, hogy a játék a fair play jegyében zajlott, de ennek ellenére győztünk! Íme a gólok:

Hab a tortán, hogy Baliék is nyertek, bár az sem volt könnyű meccs. Szegény fiam volt az egyik fő szenvedő alanya az ellenfél brutális védekezésének. Mikor kb. ötödszörre repült, már a bíró is megelégelte a dolgot, és sárga lappal jutalmazta őket. A vége 4-3 lett a javunkra!

A délutáni zsúr egy medencés party volt, hatalmas vízi csúszdával, így B. jól kiáztatta némileg leamortizált tagjait. A szervező anyuka könyörületes volt hozzám, így ahogy haza értem, és megetettem Gergőt, nem kellett visszafordulnom, hogy odaérjek a buli végére, mert lebeszélte, hogy az egyik szomszéd osztálytársék hazahozzák Balit. Így reggel 7-től csak délután 3.30-ig tartott a "vesszőfutásom".

A vasárnap reggeli greenfield meccs is izgalmas volt. Nagyon szép, kiegyenlített játékban kaptunk ki 2-0-ra. Én büszke voltam a csapatra, mert bár az egyik legfontosabb játékosunk hiányzott, végig helyt álltak. Hozzá kell tennem, hogy az ellenfél, a legnagyobb nemzetközi suli csapata volt, ahol a gyerekek kiválasztása úgy zajlik, hogy a kb. 100 potenciális játékosból az edző meghívására be lehet kerülni a válogatásra, és ott kizárólag a legjobbakból alakítják ki a keretet. Ezzel szemben a mi sulinkban örültünk, hogy önállóan ki tudtunk állítani 4 korosztályban egy-egy csapatot.

Innen ismét rohantunk egy újabb szülinapra, amit mindannyian élveztünk. A fiúknak a trambulintól kezdve a játékgépekig mindenféle szórakozási lehetőség adott volt, a szülők pedig indonéz finomságok mellett beszélgethettek. Akinek van facebook regisztrációja, az itt tudja megnézni Balit hajfestés után. Mire délután haza értünk, már mindannyian majdnem a kocsiban aludtunk el. Nagy nehezen sikerült megegyeznünk, hogy bár nagyon klassz a színes haj, de a  másnapi iskolai fényképezésen nem biztos, sőt, biztos, hogy nem (!) így kellene megjelenni.

Mozgalmas hétvége

Szombat reggel Balival elmentem a meccsükre. Nagyon jól tartották magukat, de sajnos végül 3-1-re kikaptak. Azért én még reménykedem legalább egy második helyben. Haza rohantunk, ettünk, felnyaláboltam Gergőt és irány vissza a pályára. Tekintve, hogy ők a jelenlegi első helyen álló csapattal játszottak, így nem tápláltam hiú ábrándokat. A kellemes meglepetés el is maradt... Mire haza értünk, már J. is útban volt felénk a reptérről. Délután még elmentünk pár dolgot beszerezni a másnapi bulira, majd pihegtünk.

Vasárnap, a megbeszéltek szerint, kezdés előtt egy órával ott voltunk a party helyszínén. Kisebb sokkot kaptam, mikor megláttam a tömeget. A rohangászó gyerekek majd' elsodortak, a hangzavartól a gondolataimat sem hallottam. A dolog csak fokozódott, mikor megpróbáltam bemenekülni a bérelt különterembe, és kiderült, hogy ott még javában falatoznak az előttünk lévő szülinap résztvevői. Próbáltam átvenni J. zen nyugalmát, kevés sikerrel. Végül 20 perccel a kezdés előtt átadták a kitakarított termet, sikerült szétteríteni a nasikat, üdítőket, így viszonylag nyugalommal indult számomra a buli. Ráadásul valami csoda folytán teljesen kiürült a hely, így olyan volt, mintha az egészet kibéreltük volna. A 15 meghívottból egyetlen jelezte, hogy el fog jön, néhányan ráutaló magatartást tanúsítottak, így kíváncsian vártam, hogy végül mennyien leszünk. 11 lett a bűvös szám+én kettőm+J. így remekül tudtak két csapatot alakítani. A három órás szeánsz alatt három menetet harcoltak egymással és a lézerfegyverekkel, közben volt egy kis kártya és egyéb bűvésztrükk tanulás, illetve focipálya fagyitorta evés és gyerekpezsgő fogyasztás. Ez utóbbi itt igen nagy kuriózum, gondolom azért, mert alkoholt amúgy is elég korlátozottan lehet kapni, így maga a fogalom, hogy pezsgő, de kölköknek, alkohol nélkül, viszont durran, meg habzik, totál nagy siker volt. Bali és a vendégek is nagyon jól érezték magukat. Az egyik srác meg is kérdezte, hogy lehetne-e jövőre is itt a buli? Mondtam, hogy ha rajtam múlik, akkor tuti.

J. hétfő reggel visszarepült Bangkokba, mi meg kezdtük a dolgos hétköznapokat. Az egyetlen kiemelkedő esemény az iskolák közötti "Spelling Bee" (szó betűző verseny) előválogatása volt, ahol Gergő a huszonkettőből negyedik lett. Azért is vagyok rá nagyon büszke, mert a többség anyanyelvi gyerek volt.

Most hétvégén sem fogunk unatkozni. Szombaton 8-kor ismét Bali kezdi a meccs játszást, aztán egy másik helyszínen, 12-kor Gergő. Délután 2-5-ig B. hivatalos szülinapi buliba. Vasárnap 9-kor Greenfield meccs, ahova visszük az ellenfél egyik játékosát is. A játék végén őt haza dobjuk, majd rohanunk az amúgy 10-kor kezdődő másik születésnapra, ahova mindkét fiút meghívták, sőt én is  maradhatok. Utána örülök, ha nem kell menni sehova!!!

Képek legközelebb!

Ja, és holnap mindenki drukkoljon, mert Gergőék most először fognak olyan csapat ellen játszani, akikkel szemben még esélyük is van. Egyetlen probléma az lehet, hogy van 1-2 hatalmas darab lány, nem viccelek, az U12-ben olyan magasak, mint én (174 cm), viszont széltében kétszer akkorák, akiktől lehet, hogy a mi éppen csak 10 éveseink megriadnak egy kicsit.

Kedvenc ballábasom

Passzolom középre:

Szöglet:

Támadunk:

Suhan a bal oldal:

Drága Luís Figo!

Gondolom az eddigiekből már kiderült, hogy fiaim kedvenc sportja a foci. Elsősorban művelni szeretik, de azért némileg tájékozottak a nagyvilág futball eseményeit illetően is. Így esett, hogy múlt vasárnap, az egyébként sűrű programunk ellenére, be kellett iktatni egy találkozót Luís Figo-val is. Igen, nem viccelek. Itt járt Jakartában, és ennek örömére szerveztek a rajongóknak egy közös futást a belvárosban, magával az "Istenséggel".

Első körben nem nagyon voltam oda az ötletért, mert a szombati két meccs után, vasárnap is két meccse volt a fiúknak, így úgy tűnt, hogy fizikai képtelenség egyszerre több helyen lenni. Aztán Gergő egyik barátja meghívta a fiamat egy ott alvós bulira, vállalva, hogy együtt mennek "figozni", majd a 12-kor kezdődő meccsükre. Persze Bálintomat sem akartuk kihagyni, így aztán J. nyerte meg a lehetőséget az ő kísérésére. A mázli az volt, hogy a futás reggel 6-kor kezdődött, így jó esély volt, hogy B. és J. időben odaér a 9-kor kezdődő meccsre. A dolgot még bonyolította egy kicsit, hogy J. gépe Bangkokba 13 órakor indult, azaz neki 11-kor már a reptéren volt jelenése. No problem, megbeszéltük, hogy 7.30-kor haza indulnak, J. kiugrik a kocsiból, én beugrom, és irány a focipálya, ahonnan autó haza, J-t felvesz, ki a reptérre, majd vissza a pályára, és G-ék meccse után végre haza. 

Így is lőn, minden remek volt, mindenki kapott dedikált pólót, kicsit béna labdát, és senki nem késett el sehonnan. A dolog szépséghibája mindössze annyi volt, és ezért is a cím, mert J. telefonját egy kedves lélek kiemelte a fotóstáskájából a nagy tülekedésben. :-(  Így jelenleg erősen gondolkodom az egyik aláírt póló árverésre bocsájtásában.

Most már tuti biztos, hogy valaki megátkozott bennünket telefon ügyileg, mert pont egy éve veszett el a másik "drágaság" Szingapúrban. A jelenlegi is kb. két hónapos volt... 

Sajnos úgy tűnik, hogy Gergőék csapatának valami csodára van szüksége, mert eddig elég gyengén muzsikáltak, hozzátéve, hogy túl sok szerencséjük sem volt. A vasárnapi Greenfield kupáért folyó harcban, első körben összekerültek a tavalyi nyertessel, így tulajdonképpen esélyük sem volt. Baliék viszont szárnyalnak. Látszik, hogy közülük páran már tavaly is együtt játszottak, és sokat fejlődtek. Szombaton 2-1-re nyertek a brit suli ellen, ami azért volt izgi, mert abban a csapatban játszott az itt élő másik magyar család kisebbik fia. Bali lőtte a másodikat! Vasárnap 7-0-ra darálták le az ellenfelüket, B. gyönyörű passzokkal és 3 góllal járult hozzá a győzelemhez.

Még jó hír, hogy bár J-nek egy hónapra kellett Bangkokba menni, hála a vízumnak, két hét után haza jön pár napra, mert csak ilyen rövid időre adják az érkezéskor pecsételőset. Így nem fog lemaradni Bali szülinapi bulijáról, amit egy lézerlövöldözős helyre szervezek.