Avagy újra itthon
Fej:
Első sokkoló élmény a landolás után rögtön a reptéren ért. Még az útlevélvizsgálat előtt állt két egyenruhás ember, folyamatosan mondták, hogy "passport-passport". Nem igazán értettem, hogy minek kell előbányásznom az útlevelet 20 méterre a hivatalos vizsgálattól, de legyen. Mire odaértünk hozzájuk, pont kihalásztam a táskám aljáról őket, de mondták, hogy menjünk tovább. Nem így az ázsiai útitársainknak, akiktől minősíthetetlen hangnemben, magyarul kérdezték, hogy miért jöttek, hol a pecsét, stb... Nagyon szégyelltem magam. :-(
Az első hetek ügyintézéssel teltek. A legkiborítóbb egy levél volt Budapest Főváros Kormányhivatalától.
Nagy merészen GYET-ért folyamodtam. (Közkeletű nevén főállású anyaság, melyet 3 gyerektől lehet igényelni, a legkisebb 8, a legnagyobb 18 éves koráig. Emellett 4 órában lehet munkát vállalni vagy otthonról korlátlanul dolgozni. Az összege jelenleg kb. havi 25 ezer Ft.)
A "végzésben" hiánypótlásra köteleztek 15 napon belül. Egy másik mondatban viszont azt írják, hogy 15 napon belül, de legkésőbb augusztus 10-ig.
A visszaküldési cím illetve call center számai még véletlenül sem kiemelve, hanem az első oldal láblécében, halványabban szedve találhatók. Még jó, hogy szemem, mint a sasé!
"Irodánkon a gyermekek adataival nincs előzmény". :-O És akkor mi van az indonéziai utunk előtti idővel? Az már elévült? Törölték az akkor már bőven meglévő két gyereket a nyilvántartásból?
Most kell nyilatkoznom, hogy ki és honnan részesült családi pótlékban, stb.
A háromoldalas visszaküldendő nyomtatványnak amúgy már a címe is hívogató:
"A szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló közösségi rendeletek hatálya alá tartozó személyek családtámogatási ellátására való jogosultságának megállapításához"
Nagy segítség, hogy minden kérdés alatt apró betűvel van magyarázat! Ennek ellenére persze van kérdésem! :-)
Az ügyintéző elérhetősége még véletlenül sincs megadva, így marad a call center. A vonal másik végén levő hölgy már nyilván fáradt volt péntek déltájt, és a kérdéseimre csak annyit tudott mondani, hogy írjak levelet, mert válaszolnom kell. Írok én, akár regényt is, de ennél kicsit pontosabban szeretném tudni, hogy mit is írjak. Végül megígérte, hogy az ügyem intézője hétfőn visszahív.
Most nem tudom, hogy az indoklásnak, miszerint "az eljáró hatóság saját adatbázisában, illetve más hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásában nem fellelhető" a gyermekeim létezése, az mennyire jó hír, tekintve, hogy mindannyiuknak van magyar születési anyakönyvi kivonata, lakcímkártyája, tb kártyája.
Az iskola kardinális kérdés. Sokan azért hagyják el az országot, mert a gyerekeiknek jobb jövőt akarnak. Mi azért (is) mentünk, hogy a fiúk (is) világot lássanak, nyelvet tanuljanak. Nem volt kérdés azonban, hogy valamikor visszajövünk. Számomra fontos, hogy a srácok ne felejtsenek el magyarul, ismerjék a kultúránkat. A magyar suliba való visszatérés nehézsége viszont mellbe vágott.
G. volt osztálytársai szeptemberben kezdik a középiskolát. A bekerüléshez januárban felvételit kellett tenni. Neki, 10 ezer kilométerre nem volt erre lehetősége. Ennek hiányában az állami oktatásba csak úgy lehet bejutni, hogy megvárod a tavasz végét, hol maradtak üres helyek. Ha csak a Bivalybürgözdi Szakmunkásképzőben, akkor így jártál. Nyilván a jobb sulikba, ahol amúgy is többszörös a túljelentkezés, esély sincs.
Én több helyen próbálkoztam.
Az egyik, lakóhelyünk jó hírű gimnáziuma. No ne a Fazekasra vagy Apáczaira gondoljatok, de itt a kertvárosban ez a legjobb. Mint megtudtam, nemcsak a kerületiek, hanem az agglomerációban lakók is kedvelik, így aztán háromszoros a túljelentkezés. Az igazgatóval való személyes beszélgetésen (tavaly nyáron) ígéretet kaptam arra, hogy megkérdezi a tankerületi vezetőt, hogy elképzelhető-e G. felvétele pusztán a bizonyítványai alapján (most 4,6 lett az év végi átlaga), azonban úgy tűnik, hogy a KLIKK vagy egyéb kisebb isten malmai lassan őrölnek, mert most, egy hónappal a szeptemberi kezdés előtt kaptam egy hívást tőlük, hogy akkor aktuális-e még a kérésünk, Gergő megy-e különbözeti vizsgát tenni? Hát köszi, már nem...
A másik egy kéttannyelvű gimi, ahol gondoltam, hogy kihagyhatná a nulladik, nyelvtanuló évet, így amúgy sem kellene felvételiznie. Itt viszont azt mondták, hogy csak augusztus végén tudják megmondani, hogy lesz-e helyük. No erre inkább nem építettünk...
A harmadik próbálkozás egy alapítványi gimnáziumnál volt, ahol az email-re még csak nem is válaszoltak.
Így aztán körbe néztünk, és találtunk egy olyan helyet, ami minden szempontból tetszett és fel is vették a gyermeket. Apró szépséghiba: az éves tandíj több, mint anyukám éves nyugdíja.
Írás:
Első pozitív élmény a landolás után rögtön a reptéren ért. 3 gyerekkel, na jó, abból kettő már felnőtt méret, 4 hatalmas és 5 kisebb bőröndre várva, bénáztam a csomagkocsi megszerzésével. Az egyik alkalmazott nagyon kedvesen és segítőkészen elmondta, hogy hogyan jutok a szerkezethez, és ténylegesen segített is. A cuccaink gyorsan megérkeztek, és pillanatokon belül a taxiban ültünk. Semmiféle hiéna nem próbált meg elragadni bennünket és a sofőr az autóval együtt teljesen kulturált volt.
Az első hetek ügyintézéssel teltek. Egyik utam a NAV-hoz vezetett, ahol 3 hölggyel is kapcsolatba kerültem. Mindannyian csillagos ötöst érdemelnek minden szempontból. Nemcsak az aktuális ügyemben segítettek, de tanáccsal láttak el más, későbbi ügymenettel kapcsolatban is.
Voltunk kormányablakban és az önkormányzat okmányirodájában is, ahol szintén flottul ment minden, ráadásul nagyon kedves volt mindenki.
Főállású anyaság kérelmem ügyében az ígéret szerint visszahívást kaptam, és a hölgy türelmesen és részletesen elmagyarázta, hogy mit és hogyan írjak. Arra is felhívta a figyelmem, hogy egyúttal a családi pótlékot is igényeljem meg, mert már nincs lehetőség munkahelyen keresztül intézni. Kb. két héten belül meg is jelent a számlámon az első havi összeg, majd pár napra rá a végzés is megérkezett, mellékelve a kedvezményes utazáshoz szükséges igazolás, amivel harmad annyiért tudok bérletet venni.
Az iskola kardinális kérdés. Persze, hogy a legjobbat szeretnénk!
G. számára a BME Gimnáziumot találtuk legmegfelelőbbnek. A tanítás nyelve angol, kivéve természetesen a magyar irodalom és nyelvtan tantárgyat. Érettségi terén lehet választani a magyar illetve az IB (nemzetközi érettségi) között. A suli nemzetközi, azaz külföldi gyerekek is vannak. A tanárok többségének külföldi tapasztalata van, az igazgatónő nemcsak dolgozott kint, de gyermeket is nevelt, majd haza tértek, azaz tökéletesen érti a kihívásokat, amivel egy visszajövő küzdhet. Emellett a kommunikáció az első pillanattól kifogástalan volt velük. Mindig gyorsan és készségesen válaszoltak a kérdéseinkre, a személyes találkozó pedig még inkább meggyőzött a választásunk helyességéről. Az már csak hab a tortán, hogy a tandíj kb. a fele egy másik nemzetközi iskola tandíjának ahova barátnőm fia jár, nem beszélve a brit és amerikai iskoláról, ahol majdnem ötször annyit kell fizetni. Ja, és nagyon jó helyen is van! Tömegközlekedéssel max. 40 perc háztól házig.
A fenti nézőpontokat a végtelenségig tudnám folytatni. Mindig, mindenhol lesznek fáradt, morcos, stresszes emberek. Az viszont, hogy melyiket látom meg, hogy melyiket engedem, hogy hasson rám, csak tőlem függ! A mosoly, a kedvesség még sosem maradt viszonzatlan!
Fej vagy írás?
