Lassan végére érek mind a 198 doboz kipakolásának! Azt ne kérdezzétek, hogy a 7 köbméter cuccból, amit három és fél éve magunkkal hoztunk, hogyan lett 35, mert én sem értem. Mondjuk ez sem rettentett el bennünket, és gyorsan vettünk két kanapét a nappaliba. :-) Ebből az egyik kb. 20 ezer Ft volt, kényelmes, és gyönyörű, szóval azért nagy költségekbe nem vertük magunkat.
Takarítónő hiányában még kevesebb időm van, viszont a ház határozottan tisztább, én pedig sokkal nyugodtabb vagyok. Állandóan azon bosszankodtam, hogy én fele annyi idő alatt, legalább kétszer olyan jól megcsinálom, ha nem jobban. Néha erőt vettem ugyan magamon, és megmutattam, megkértem, hogy hogyan is szeretném, de a hatás elég rövid ideig tartott. A pohár egyébként akkor telt be, mikor megkértem, hogy vigyázzon az alvó Marcira, miközben én takarítottam, illetve a mesteremberekkel foglalkoztam, és ahelyett, hogy ott lett volna a gyerekkel, akit a babakocsijába tettem, mert akkor még nem volt más lehetőség, a konyhában kvaterkázott. Mikor felsírt (nem a takarítónő), akkor is én rohantam, és csak a mázlinak volt köszönhető, hogy Márk nem esett ki. Mikor felmondtam neki, el is mondtam, hogy az egyetlen indok, hogy nem előbb váltam meg tőle, az az volt, hogy eddig legalább a gyereket rá mertem bízni, mert tök jól elvoltak. Hát így lettem ismét teljes értékű háztartásbeli. :-)
Az új konyhát imádom! A sütő mondjuk annyira nem tuti, de legalább nagy, így egyszerre elég sok kekszet tudok benne sütni. Kakaós csigát és darázsfészket is csináltam, és szuper lett!
Marci imád a fiókokban matatni, már csak az ikeás kinyitásgátlókat hiányolom (gonosz anya :-) ), de mikor otthon voltunk, akkor pont nem lehetett kapni. Egyre értelmesebb is. Imád pld. a szemetesbe dobni dolgokat. Néha résen kell lenni, de ha megkérem, akkor örömmel visz oda olyat is, amit oda szánok én is. Nagy kedvence a ventilátor. Tegnap volt egy kis áramszünet, és kimentünk hintázni a teraszra. Ott is van egy. Mutogatott, hogy kapcsoljam fel, mert a melegben jó lenne, és úgy szoktuk. Én meg mondtam, hogy nem tudom, mert nincs áram. Erre megmutatta a kapcsolót, hogy hát ott kell.
Utolsó bejegyzésem óta az árammal sincsenek gondok (legalábbis házon belül), a héten jönnek a függönyök, és állítólag a wc alkatrészek is. Utóbbi azért kell, hogy a wc papír is lemenjen rendesen, mert most kissé ázsiai jelleggel, néha csak leöntéssel működik.
Fiúk jól vannak!
Az új Diary of a Wimpy Kid (azt hiszem magyarul Egy Ropi Naplója)
megjelenése alkalmából Baliéknál volt egy kvíz az eddig megjelent
könyvekből. A helyesen válaszolók között 5 db új naplót sorsolnak ki. 10
kérdés volt, és Bálintnak sikerült 100 %-osan kitölteni, így nagyon
lelkesen várja a jövő hetet, hogy a szerencsések között legyen.
Kiderült, hogy Gergő az atlétika versenyen, a futásaival megdöntötte az eddigi suli rekordokat. Ebből leginkább a 100 méter a nagy szó, mert az egy 7 éves rekord volt, és aki tartotta, az ma már 10 mp alatt futja állítólag. Szóval minden egyetemi reményünk a sportösztöndíjban van. :-)
Múlt héten véget ért az első fociszezon, de nem pihenünk, mert már elkezdődött a válogató a következőre. Biztos azért, hogy szokják a szülők a hétvégi elfoglaltságot, most szombatokra is tettek be edzéseket a liga kezdetéig.
Vasárnap volt egy futóverseny sorozat első állomása, ezúttal a suliban. A táv 5 km. Mikor én említettem G-nek, akkor csak legyintett, bezzeg mikor a tornatanára mondta, hogy indulhatna, akkor rögtön fontos volt. A dolog szépségén az rontott egy kicsit, hogy reggel 5.45-re kellett menni rajtszámot átvenni. Várom már a téli szünetet! Három hétig csak akkor és oda megyünk amikor és ahova akarunk.
Marci szépen cseperedik. Járni ugyan még nem tud önállóan, viszont már naponta bringázik. Hét közben én vezetek, de 20 percnél többet nem tudunk menni, mert bealszik. Ja kérem, a sport fárasztó.
Falat mászik:
És néha menekülni próbál:
