Úgy döntöttem, hogy leülök fél órára, és írok végre kicsit. Az elmúlt egy hónap kb. hárommal ért fel a történések tekintetében. No de lássuk sorban.
Anyukám hazament, lejárt a két hónap. :-(
A sofőrünk elment egy másik céghez, ahol jobbak a juttatások. Helyette kaptunk egy butát...
Volt őszi szünet, aminek keretében elmentünk Kambodzsába. Erről majd lesz egy képes poszt, nagyon jó volt.
Amint visszajöttünk a pihenésből, másnap jöttek a költöztetők, és házat cseréltünk. Persze, hogy ne legyen túl egyszerű, beköltözni csak 5 nap múlva tudtunk. A tulaj ugyanis úgy döntött, hogy rendes lesz, és szép, a nyílászárók színéhez illő bútorokat csináltat. Igen ám, csak a szerződés aláírása csúszott, így a berendezés készíttetése is. Így aztán annyira bűzlöttek a lakktól, hogy a Cég is belátta, hogy ha életben akar hagyni bennünket, akkor inkább fizetnek pár nap szállodai tartózkodást.
És akkor itt kitérnék egy kicsit az itteni összefonódásokra és korrupcióra. A Cég mind a sofőrök és autók lízingelésére illetve a házak bérlésére és műszaki karbantartására szerződésben áll 1-1 helyi vállalkozással. Biztos teljesen véletlenül, ezek tulajai maguk is a Cégnél dolgoznak, vezető beosztásban. Azt mondom, ha még jól működnének, és nem lenne rájuk panasz, akkor akár el is tudnám fogadni, hogy támogassuk a mi fiúnk vállalkozását, de!
A ház szerződésének aláírását azért húzták, mert feltehetőleg valaki tartotta a tulajnak a markát a bérleti díj 1 %-ért. Holott nem is ők ajánlották ezt a házat...
Nyomorult autóvezetők nincsenek túlfizetve, illetve se nyugdíj, se egészségbiztosításuk nincs. Nem véletlen, hogy Darmawan is lelépett, és szépen sorban az összes jó munkaerő. Maradtak az olyanok, mint S., jelenlegi alkalmazottunk, akinél még én is jobban ismerem a környéket...
A műszaki karbantartók általában nem túl képzettek. Ugye a cég expatjai 90%-ban mérnökök, azaz van némi rálátásuk pld. a villanyszerelési munkákra. Nem egyszer volt már olyan, hogy agylobot kaptak a helyi erők megoldásaitól. Én sem vagyok egy nagy ász, de az biztos, hogy még egy polcot se rakatok fel velük, így szegény J-é a megtiszteltetés. Lényegében ők a helyi Mekk Elekek.
Az új házban is akadnak izgalmas megoldások. Pld. a wc-nél fordítva szerelték fel a zárat, azaz kívülről lehet bezárni, nem belülről. Az emeleti ablakoknál, amik kívülről a teraszra nyílnak, belül viszont a semmibe visznek, azaz lezuhansz a földszintre, a nappaliba, ha belépsz rajta, a kilincseik befelé néznek, azaz enyhén szólva életveszélyes mutatvánnyal lehet csak becsukni őket. Arról már ne is beszéljünk, hogy az áramot felbővítették három fázisra, viszont mindent egy fázison hagytak működni. Szóval egyelőre nem unatkozom. Naponta jönnek különböző mesterek, próbálják javítani a dolgokat. Ugyanakkor nagyon tetszik az új ház, élvezem a hatalmas konyhát, a nagy étkezőt, és a sok-sok fényt. Ja, és ismét visszacsöppentem a háztartásba, mert mikor máskor váljak meg a takarítónőtől, mint a költözés másnapján?! :-)
És megjöttek a nagyfiúk, szólít a kötelesség.
