Makaó

Aki Hong Kongban jár, annak érdemes egy napra átugrani Makaóra, főleg ha kedveli a szerencsejátékokat. Mi ezt az élvezetet kihagytuk, bár kaszinóban voltunk, terveink ellenére. :-)

Egy nappal előbb ugye sikeresen jegyet szereztünk a kék hajótársaság járatára, amit Cotai-nak hívnak. No itt már el kellett volna gondolkodnunk! Cotai ugyanis Makaó egyik része, csak éppen nem a fő szigeten van, hanem Taipa-n! És a nevét viselő cég bizony oda is visz...

Délelőtt remek időnk volt, majd a hajón ülve baromi esőbe kerültünk. Eddig hülyeségnek tartottam, hogy  a a hajó fara rosszabb. Hát most saját bőrömön, illetve gyomromon éreztem, hogy van ebben némi igazság. A rosszullétemet leszámítva viszont príma utunk volt. Kényelmes bőr ülések, guszta wc, büfé. 

Mikor megérkeztünk, igencsak szedtük a lábunkat, mint mindenki más, hogy ne ázzunk bőrig. Szép kék buszokba tereltek bennünket, amiről azt hittük, hogy majd jól bevisz valahova a városba. Na persze. Egy hatalmas kaszinó komplexumhoz mentünk, amit Velence mintájára alakítottak. Kívül volt Szent Márk tér Campanile-vel, meg minden, tényleg csak a galambok hiányoztak, belül pedig lagúna, ahol gondolázni lehetett, miközben a gondolások olaszul énekeltek, és persze boltok és kajáldák egymás hegyén hátán. Miután magunkhoz tértünk az első sokkból, megkérdeztük a kapunál lévő recepciós lányt, hogy ugyan árulja már el, hogy hol vagyunk. No ekkor derült ki, hogy amennyiben Makaó építészeti látnivalóira vagyunk kíváncsiak, akkor még mennünk kell egy kicsit. De legalább van híd a szigetek között!

Rövid tanácskozás után a taxizás mellett döntöttünk, és elvitettük magunkat a Halász Rakpartra, amit a helyi kisokos "Must Visit" címkével jelöl. No ez az ötletünk sem volt nyerő, mert ezúttal az ókori Rómába csöppentünk, Colosseumostól. :-) Mindenesetre a fiúknak mondtuk, hogy jól figyeljenek, mert úgy tűnik spórolhatunk néhány európai utat, ha így folytatjuk. Az építmény minden híresztelés ellenére nem volt nagy cucc, főleg, hogy jórészt minden része zárva volt. :-( Az eső viszont csihadni látszott, így halált megvető bátorsággal ismét taxiba szálltunk, és elhatároztuk, hogy  a következő két-három órában akkor is megnézünk mindent, amit előre elterveztünk, ha a fene fenét eszik is.

Szerencsére maga a sziget kicsi, így miután kiszálltunk az első látványosságnál, a Szent Pál templom romjainál, gyalog folytattuk a városnézést, és szinte minden izgalmasat láttunk. Sajnos a város tele volt turistával, így nehéz volt normális képet csinálni. Nem is vittük túlzásba.

Azért néhány:

 

A rendelkezésünkre álló pár óra sem bizonyult kevésnek, sőt, az este 7 órás kompjegyünket még át is tetettük fél órával előbbre, így simán visszaértünk a 8 órakor kezdődő hang és fényjátékra Hong Kongba. Nem mondanám, hogy elájultunk a látványtól, viszont az biztos, hogy éjszaka, színes fényekkel megvilágítva sokkal jobban néz ki minden! :-)

Hong Kong VI.

Miután Hong Kongban kellőképpen kifáradtunk és megfagytunk, úgy gondoltuk, hogy átugrunk Makaóra. Csütörtökön reggeli után el is indultunk a kikötőbe jegyet venni, miután előző este az internet segítségével kiokosodtunk a lehetőségekről. (Legalábbis ezt hittük.)

A pénztáraknál iszonyat sor fogadott. Két társasággal lehet eljutni a szerencsejáték  itteni fővárosába, mindkettővel kb. 1 óra az út, és árban is hasonlók. Bepróbálkoztunk a pirosnál, ahol kiderült, hogy aznapra már csak nagyon késő délutánra van jegy. Erre átrohantunk a kékhez, ahol legalább rövidebb volt a sor, viszont hely szintén nem volt. No erre taktikát váltottunk, és másnapra próbáltunk jegyet szerezni. Ha-ha-ha, nevettek a képünkbe mindenhol. Végül a kéknél mégiscsak sikerült, bár délután 1 órára. Szóval aki hasonló utat tervez, annak ajánlom az internetes foglalást! Az érdekes az, hogy feltehetőleg elővételben csak bizonyos számú jegyet adnak el, mert bár nekünk azt mondták, hogy á, már aznapra nincs jegy, a sorokban mégiscsak rengetegen álltak. :-O Eléggé morogtam, mert 4 órát kevésnek tartottam a városnézésre, de ez van, legalább ennyi jut.

A jegyvásárlásos mizériával nagyon elment az idő, és a fiúk jól le is fáradtak, így kibulizták, hogy menjünk vissza a szállodába. Szent ígéretet tettek, hogy jól viselkednek és szépen játszanak, csak ne kelljen velünk jönniük. Így aztán J-vel kettesben kerekedtünk fel egy utolsó esélyt adva a városnak, hogy meggyőzzön bennünket a szépségéről.

Viszonylag gyors, szervezett és nem túl drága módja egy város bejárásának a "hop on, hop off" típusú városnéző buszos túra. Már a reptéren hirdette magát a Big Bus Company, és néhány látványosságnál is próbáltak "rájuk" beszélni az ügynökeik. Szerencsénkre a szállásunktól nem messze lévő buszmegállóban viszont megláttuk egy másik társaság, a Rickshaw jelzését. Mint kiderült, ez hatod annyiért kínálta magát, annyi különbséggel, hogy velük Kowloonba nem lehet menni. Nem kellett sokat gondolkodni, főleg, hogy a busz kb. 10 perc múlva ott is volt. Végigjártuk a "Metropolis" és "Heritage" utat is, és végül rendkívül örültünk, hogy a fiúkat a szállodában hagytuk. Elugrottunk metróval Kowloon-ra is, ahol gyalogosan jártunk be egy jó nagy részt, felderítendő a sokat reklámozott remek piacokat. Háááááááááááát... erről már tettem említést, több szót nem érdemel. A buszozásról annyit, hogy folyamatosan vártam, hátha most, hátha most, de nem jött az a pillanat, mikor azt mondtam volna, hogy igen, ezt látni kell, megérte eljönni.

Hong Kong V.

A csupa móka-kacagással teli nap után ismét turistásra vettük a figurát. A város top 10 látnivalójának egyike a Peak, azaz Csúcs. A térkép szerint a szállodától néhány perc sétányira van az oda vezető sikló végállomása. Hát ne tudjátok meg... Valóban ott volt a szánkban, de az egymás hegyén-hátán lévő felhőkarcolók között úgy eldugták, hogy hiába az oda vezető nyilak, keringtünk egy sort. Az időjárás rendes volt, semmi metsző szél és eső, sőt, még mintha a napot is látni véltük volna, legalábbis valami világított a felhők mögött.

A végállomáson van egy mini bemutató a jármű történetéről, sőt egy régi szerelvényt is kiállítottak. A mi siklónk és fogaskerekűnk gyerekének tűnik. Az elv, amin működik, a siklóé, és korban is hasonlóak, bár az itteni kicsit fiatalabb, "csak" 1888. óta működik. Hasonlóan "meredek" élményt nyújt. Az utazás alatt viszont a környezet tiszta budai hegység, a közeli házakkal. Itt is lehetett látni a teraszon száradó bugyikat. Illetve ennek a színe is szép piros.

A fenti végállomáson van egy kilátó, ahonnan állítólag a város legszebb kilátását élvezhetjük. Hát lehet, de aki megelégszik az ingyenes nézelődéssel, annak felesleges jegyet venni oda, mert a mellette levő bevásárlóközpont tetejéről szerintem hasonló az élmény. Itt fordult elő az, ami már régóta nem, hogy fiatal turista lányok közös fotóra vágytak velünk. Még jó, hogy csak öten voltak, öt géppel. :-)
A kilátó:

Belül van Madame Tussauds Panoptikum és 1-2 egyéb attrakció is, persze szintén nem ingyen.

A kilátás:

Hong Kong IV.

Természetesen nem akarok hálátlan és igazságtalan lenni, mert el kell ismerni, hogy az ember nem lát minden nap egy ekkora Buddhát, pláne ilyen körítéssel. Az oda út is izgalmas, és jó időben sokkal látványosabb. A végállomás mellé egy kis, kínai stílusú falut építettek, tele attrakciókkal, és a közelben található az "Ékes Lótusz" kolostor is. Nem véletlen, hogy ez Hong Kong egyik fő turista látványossága. A hivatalos neve: Ngong Ping 360.
És megint eljutottam oda, hogy mi miért nem tudjuk így tálalni az értékeinket?

Következő nap, a kulturális élményeket igyekeztünk némi gyerekbarát programmal váltani. Így jutottunk el az Óceánparkba. Vicces módon ez a vidámpark szerű képződmény (azért csak szerű, mert ennél sokkal több) jóval kisebb publicitást élvez, mint Disneyland, pedig jóval nagyobb területen, több élményt ad.

A tulajdonos Ocean Park Corporation egy non-profit szervezet. Céljuk a szórakoztatás mellett, a tanítás, és az élet hosszig tartó tanulás inspirálása. Ahogy a neve is mutatja, az óceán élővilága a fő tematika, de az is lehet, hogy a közvetlen vízparti elhelyezkedése miatt hívják így. A delfin és fóka show mellett (plusz pénzért) lehetőség van az állatokkal a vízben találkozni, etetni őket, fürdeni velük. Az akváriumnál nemcsak a halakban lehet gyönyörködni, be lehet menni a "back stage"-be is, ahol az akvaristák bemutatják az állatok gondozását. Lehet pandákkal találkozni, légbalonnal emelkedni, toronyból zuhanni vagy körhintázni.

Mi egy bő fél napot töltöttünk itt, és ez alatt csak a terület egyik felére jutottunk el. A két részt egy vonat köti össze, illetve itt is van cable car. A fiúk megint elemükben voltak, én pedig rájöttem, hogy visszavonhatatlanul öregszem. Számomra már nem volt annyira élvezetes amikor a vadvizi folyón zuhantunk lefelé, miközben csupa víz lettem és majdnem megfagytam. :-)

Hong Kong III.

Disneyland után, ami Lantau szigetén van, ahol amúgy a reptér is, kirándulásunk második állomásaként, a világ legnagyobb, kültéri, bronz, ülő Buddha szobrához látogattunk. 26 méter magas, 220 darabból áll és 260 lépcső vezet fel az aljához.  Legalábbis az útikönyv szerint, a Wiki mást mond. 

 Ahhoz azonban, hogy meghódíthassuk, előbb oda kell cable carozni (könyörgöm, erre mi a rendes magyar szó?) vagy a sportosabbak gyalog is mehetnek. Aki a légi utat választja, az készüljön fel némi sorban állásra. Melegen ajánljuk a Swarovski kristályos kabint, ami csak kicsit drágább, viszont az alja is üveg, és nem utolsó sorban nem kell rá sokat várni. Én sajnos azt mondtam a fiúknak, hogy ha Swarovski, akkor azt inkább az ujjamon, vagy a nyakamban szeretném látni, és nehogymár ilyen sznobok legyünk, hogy azzal megyünk. Így utólag belátom, hogy megérte volna.

Őszintén szólva a szobor annyira egyikünket sem nyűgözött le, pedig a kiállításon még Buddha fogát is láthattuk, sőt, a borsos belépő mellé választhattunk egy fagyit és hideg üdítőt is. (Ha-ha, inkább nem kértük.) Az élvezetet valószínüleg az erőteljesen télies időjárás csökkentette. Olyan hideg volt, hogy a fiúknak kénytelenek voltunk egy-egy dzsekit, illetve Gergőnek kötött sapkát venni a szuvenír boltban, máskülönben a fennmaradó néhány napot a kiolvasztásukkal tölthettük volna.

A dermesztő élmény után ettünk, de leginkább ittunk, sok forró teát, majd visszamentünk (a) Hollywoodba a csomagjainkért, és megcéloztuk a belvárosi szállodánkat.

Hong Kong II.

Hong Kong több szigetből áll. (Képért köszönet a Wikinek.) Területe kb. Budapest kétszerese, míg lakóinak száma mintegy 7 millió. 1997 óta a Kínai Népköztársaság Különleges Igazgatású Területe - Makaó a másik ilyen - ami számomra azt jelenti, hogy Kína, de mégsem. Külön zászlaja, címere, pénzneme, közigazgatása, törvényei vannak, csak diplomáciai és honvédelmi ügyekben kötődik az anyaországhoz.

Ami előtt fejet kell hajtani, az a szervezettség. Ennyi embert jól menedzselni egy ekkora helyen, hát le a kalappal. A közlekedés fantasztikus. Rengeteg busz, villamos illetve szuper metróhálózat van. Az ide látogatóknak mindenképpen ajánlott egy polip, azaz Octopus kártya beszerzése. Ez egy plasztik bérlet, amit tetszőleges összeggel lehet feltölteni, és ha esetleg nem utazza le valaki az itt tartózkodása alatt, akkor a megmaradt összeget a reptéren visszakapja a közlekedési cég pultjánál.

A zsúfoltság leginkább az építészetben látszik. Amikor megérkeztünk, akkor először a kaptárnak tűnő épületek tűntek fel. A belvárosban aztán csak lestünk, hogy hogyan lehet ekkora felhőkarcolókat ilyen közel építeni egymáshoz. Én valószínűleg belehalnék, ha itt kellene laknom. Nem véletlen, hogy a  Hong Kong szigeten lévő Viktória-csúcs (Peak) oldalában fekvő kisebb lakások megvásárlásához is milliomosnak kell lenni. De ott legalább nem a szomszéd nappalijába látsz be (mert függönyt érdekes módon kevesen használnak), hanem ki a hegyoldalra, illetve a vízre. Ezen kívül is vannak persze hatalmas zöldterületek, csak éppen ott nem laknak.


Nagyon meglepő, hogy bár 20-25 fok volt, mégis fáztunk. A napot alig láttuk, állandóan köd volt, szmog és a városban néha iszonyat bűz, pedig az utcák nem szemetesek. Röviden, igencsak csalódtunk. Azt hittük, hogy Szingapúrhoz lesz hasonló a város, de közel sem. Egyetlen dologban veheti fel vele a versenyt, sőt, nyerne is, az árakban. Hihetetlen drágaság van. Az outletekben kapható holmik itt Jakartában a normál bevásárlóközpont szokásos kiárusításán olcsóbbak. A piacokat is megemlíteném, de azok is olyanok, mint a világ bármely pontján. Ha valaki még sosem járt hasonló helyen, akkor hajrá, de egyébként új élménnyel nem fog gyarapodni.


Aki gyalogos városnézésre adja a fejét, az egyrészt készüljön egy maszkkal, hogy ne kapjon szén-dioxid mérgezést, másrészt a lábizmait fejlessze, mert minden hegyes-völgyes-lépcsős.


Azt hiszem elmondhatjuk, hogy a jó városmarketing áldozatai lettünk. :-) Azért még jövök további beszámolóval is.

Hong Kong I.

A tavaszi szünet második felében Hong Kongban voltunk. Gondoltuk, ha az első két napot Disneylandben töltjük, akkor a továbbiakban vinnyogásmentes városnézésnek nézünk elébe. Hát…

Délután érkeztünk. A fiúk már nagyon be voltak sózva, így muszáj volt rögtön Mickey Egér felé venni az irányt. Elkövettük azt a hibát, hogy csomagjainkat a londínerre hagytuk, aki valahol eltévedhetett, mert egy órába tellett, mire némi reklamáció után előkerült a két bőrönd. Biztos ami biztos, mellékeltek egy doboz sütit és egy plüss játékot is a késlekedés miatt. Gondolom látták, hogy vérre szomjazom, annyira mérges voltam. Amúgy azért kellett megvárni a cuccot, mert baromira fáztunk. Sajnos a parkbelépő ára egységes, nem lehet félnaposat vagy pár órásat venni, így a zárás előtti három óra igencsak drága volt, de annál élvezetesebb.

Aki erre jár, annak jó szívvel ajánlom a Disneyland Hollywood Hotelt. Egyrészt kényelmes, a Parkhoz közel van, másrészt nagyon szép és gyerekbarát. Az összes Disneyland közül ez a legkisebb. Bővítik ugyan, de néhány nap után szerintem a gyerekeknek is uncsi.

A boltokkal teli főutcán kívül 3 tematikus része van, mindegyikben kb. 5-6 attrakcióval. Fantasyland, főleg a kisebbeknek és a lányoknak ajánlott. Advantureland és Tomorrowland a nagyobbaknak való. A fiúk kedvence az utóbbi volt. Bálinttal állandóan Buzz Lightyearnak segítettünk szörnyeket írtani, míg Gergő az űrutazást élvezte leginkább, velem ellentétben. Az most már tuti biztos, hogy nem én vagyok Leia hercegnő reinkarnációja, mert a sötétben kanyargó száguldás keltette rosszullétet a környező galaxisok látványa se tudta ellensúlyozni, ellenben a csillagokat még a landolás után is sokáig láttam.

A második napot nyitástól zárásig ott töltöttük, és nagy szerencsénkre (bár ekkor ezt még nem sejtettük) gyönyörű, verőfényes időnk volt. Este ismét megnéztük a záró tüzijátékot, majd azzal tértünk nyugovóra, hogy ebből ennyi pont elég is volt.

További fényképek itt.