2010. augusztus 19., csütörtök

Kína 2.

Délután fél háromkor érkeztünk Pekingbe, ahol már várt az idegenvezetőnk. Volt bennünk egy kis izgalom, mert mindent online foglaltunk, és hiába kerestünk referenciákat a kiválasztott irodához, igazából csak a saját honlapjukon találtunk. Az ott szereplő információk azért elég meggyőzőek voltak, így gondoltuk, hogy kockáztatunk. Megérte!

A szállodába röpke két óra volt az út. Igen, ez a low cost légitársaság hátránya. Nem biztos, hogy arra a terminálra érkezel, ami a legközelebb van.

A város első látásra lenyűgözött. Minden hatalmas. Nagy épületek, széles, 8-1o sávos utak. Reklámtáblák alig vannak, mondhatni nincsenek, mert állítólag szigorú szabályok vannak a kihelyezésükre és nagyon drágák. Így az épületeket a maguk valóságában lehet csodálni, és érdemes is nézegetni őket. Modernek, régiek és a kettő ötvözete is. Lepusztultat, elhanyagoltat nem láttam. (pedig biztos van, csak  jól eldugták) Nemcsak reklámszennyezés nincs, de alapvetően tisztaság van mindenütt. Rengeteg takarító autót láttunk, illetve biciklis szemétfelszedőket.




Kína 1.

És végre eljött a vakáció kellemes része! Három hét délelőttönkénti tanulás és délutáni focizás után mindannyian kiérdemeltünk egy kis pihenést is. - kezdtem a bejegyzést, még valahol Kínában, az egyik reptéren várakozva. Azóta eltelt másfél hónap, de az emlékek még élénkek, remélem sikerül élvezetes beszámolót írnom.

Péntek reggel elrepültünk Kuala Lumpurba, ahonnan másnap reggel indult a gépünk Pekingbe. Addig is megnéztük a Petronas tornyokat, megebédeltünk a földszintjén, majd jól nem mentünk fel a hídjára, mert ahhoz előbb kellett volna jegyet venni. A fiúk bementek az akváriumba, míg én window shoppingoltam. Este felmentünk a KL Towerbe, ahonnan klassz kilátás nyílt a kivilágított városra. A belépőjegy tartalmazott egy F1-es teszvezetést is, amit a fiúk örömmel használtak fel.




Másnap reggel kissé kómásan mentünk a reptérre, de a hír, hogy a hollandok megverték a brazilokat, felvillanyozott kicsit, legalábbis engem.
Air Asiaval utaztunk, ami így hosszabb távon is kényelmesnek bizonyult. (5 óra) A kaja ehető volt, és az egyik családtagnak egy jópofa ajándékot is sikerült beszereznünk. (Ha-ha, lehet otthon izgulni, hogy ki a szerencsés. :-) )