Kirándulunk 3.

És, hogy ne heverjen kihasználatlanul a hátizsák, Bálint váltotta édesapját, és indult hétfőn hajnalban Tanjung Lesung-ra. A hely Jáva nyugati végében van, kb. 3 órányi autózásra Jakartától. Szállásuk az ottani Vitorlás Klubban volt. Sajnos erről a kirándulásról nincsenek fényképeink, csak néhány élményt tudok megosztani.

Nem mondom, hogy nem izgultam kicsinyt. A tanárokban teljesen megbíztam, a hely is biztonságos, a gyenge láncszemnek inkább a szeleburdi nyolc és fél éves táborozó tűnt. A suli igyekezett biztosra menni. Kaptunk a szükséges felszerelésről listát, és a csomagokat előző pénteken be is kellett vinni . Szúrópróba szerűen lecsekkolták pld. a szandálokat, mert tavaly állítólag elég sok idő elment a  tengeri papucshalászattal. Ezúttal direkt olyan lábbelit kértek, ami nem esik le.

Megérkezésükkor az első feladat hajóépítés volt. A csapatok kaptak fát, kötelet és üres olajoshordókat, ezekkel kellett dolgozniuk. Amikor kész lettek, akkor vízre bocsájtották az építményt, mindenki felkapaszkodott és egy bóját megkerülve versenyeztek az első helyért. A négy csapatból Baliék holt versenyben elsők lettek. Az egyik csapat viszont léket kapott, majd széthullott a hajójuk. Persze megmenekültek, tekintve, hogy a víz nem volt túl mély, mindenki jól úszik, de amúgy is kötelező volt a mentőmellény.

Pihenésként lehetett kagylót gyűjteni, aztán evés után mindenki kidőlt. Másnap voltak snorkelezni, horgászni, és hajókázni. Az esti tábortűznél sütögettek. No nem szalonnát, hanem marsmallow-t. Az utolsó nap focimeccset játszottak a helyi gyerekekkel, majd indultak haza.

Bálint megpirult orral (mert 2. nap elvesztette a sapkáját), tele karcolásokkal (a kagylók nem kímélték mikor elesett) és némi kiütéssel (szerintem a homoktól), viszont teli élményekkel tért haza.

Kirándulunk 2.

Kedves olvasóimat nem nagyon hozta lázba a Tigris sziget. Azért elárulom, hogy az alakja miatt kapta ezt a nevet. Gergő éppen csak haza ért, mikor J. már repült is csapatépíteni Szumátra dél-keleti csücskéhez, Belitung-ra.

A túra számára kicsit túlélősre sikeredett, mert az étkezéseknél nem nagyon volt lisztérzékenyek számára is fogyasztható étel, így három napig lényegében az itthonról vitt müzliszeleteken és banánon élt. Viszont szedtek ilyet:

Nem ették, csak fényképezték. :-) Aztán visszadobták:

A hely szépsége némiképpen elterelte a figyelmét az éhségről, bár sajnos minden nap volt eső, így nem sikerült az összes betervezett szigetet meglátogatniuk.

Kirándulunk

Nem vesztünk el, csak ismét sűrűsödnek az események így év vége felé.

Az iskola alsó tagozatán az IB PYP program alapján tanítanak. Ebben az évben akkreditálták a sulit, jelenleg a hivatalos papírra várunk. Ennek része volt egy beszélgetés a szülői közösség tagjaival is, ahova engem is meghívtak. A két "vizsgabiztos" az oktatási módszerrel, az iskolával való kommunikációval kapcsolatban kérdezgetett. Hogyan működik a gyakorlatban, mik a tapasztalataink, stb. Érdekes, kifejezetten pozitív tapasztalat volt, hogy az értékeléshez a szülők véleménye is számít.

Egy biztos, az itteni közösség nagyon erős, összetartó. A létszámból adódóan, jelenleg 200 gyerek, szinte mindenki név szerint ismer mindenkit. Ezt segíti pld. a Házak Versenye, ahol a gyerekek együtt küzdenek, keveredve a különböző osztályokkal. Gergőnek nagyon tetszik, hogy aki nem tudja a nevét, az csak simán "Hungarian dude"-nak szólítja.

A Szülői Munkaközösség is nagyon aktív. Egyrészt vannak saját programjaink, mint pld. a Movie Night, de a suli által szervezett eseményeket is támogatjuk. Jövő héten pld. a felsősök divatbemutatót rendeznek. A művészeti oktatás keretében újrahasznosított dolgokból kreáltak ruhákat. Ehhez színes muffin hozzájárulást kértek. A másik, mindenkire kiterjedő projekt a Mozaik Fal. A suli falának díszítésére remek munkák születtek. Már alig várom az átadást, akkor teszek be képeket. Ennél, aki tudott, maradék csempét küldött.

Múlt pénteken ünnepeltük egy kicsit a tanárokat. Itt az a szokás, hogy év végén egy ebédet rendeznek a szülők, ahova mindenki visz valami finomságot. Ezzel köszönjük meg nekik az egész éves munkájukat. Persze ki-ki adhat személyes ajándékot is, de ennek értéke maximálva van 400 ezer Rp-ban, ami kb. 8000 Ft. Van olyan suli (JIS, ahova először jelentkeztünk) ahol egy szülő autóval lepte meg a gyerek kedvenc tanárát, illetve volt olyan is, aki repjegyet adott. No nálunk ezt próbálják kivédeni, mondván, hogy a szülők amúgy is tandíjat fizetnek, a tanárok pedig rendes fizetést kapnak. A gyakorlatban arra buzdítanak, hogy a nekik szánt ajándék értékét inkább valamelyik jótékonysági szervezetnek adják a szülők.

Az év vége az osztálykirándulások ideje is. Gergőék a Tigris Szigeten voltak: 

Rejtvény: Miért ez a neve? 

Nagyon irigykedett az otthoni osztályára, akik 5 napos táborban voltak, mert itt csak három nap jutott. Senki ne gondolja, hogy elmentek hasat süttetni, lábat lógázni. Nem! Tényleg tanulmányi kirándulás volt. Maga a sziget jó példával jár elől a természetvédelemben. Az áramot napkollektorok adják, saját kertjükben termesztenek zöldséget, gyümölcsöt, a szemetet komposztálják, stb. Ők is segítettek a növényültetésben:

a korall újraélesztésben, de építettek tábori asztalt és mini házat is:

és naplót is írtak esténként:

Persze emellett volt snorkelezés, hajókázás és játék, móka, kacagás is. Gergő örömét csak az homályosította el egy kicsit, hogy bár a Naplemente nevet viselő "házban" került elszállásolásra, ahol valóban az ágyból lehetett gyönyörködni a fenti természeti jelenségben, ez azt jelentette konkrétan, hogy az építmény egy favázas sátor volt, wc, mosdó, sétatávolságban. Ismét kiderült, hogy nem sok jutott neki az anyja cserkész véréből. :-)

Dr. House

A lenti minta Bálint hátán, a feneke felett jelent meg. Először majdnem infarktust kaptunk, majd egy perc gondolkodás után rájöttünk a megoldásra! Lehet tippelni!

Élünk és virulunk

Az elmúlt napok ismét elég zsúfoltak voltak. Véget ért a foci szezon, azaz elvileg legalább a hétvégéink szabadok, de Gergő pont két hete volt medencés bulin, Balit pedig most szombatra hívták szülinapozni.

Időrendben haladva: 

Két hete szombaton rendezték a Jakartai Nemzetközi Iskolák Szövetségének úszóversenyét. Igazából ez a szervezet a kis létszámú sulikat tömöríti, ahol 2-300 gyerek van összesen. Jelenleg 6 tagja van, pld. az ausztrál, az új-zélandi suli, illetve a miénk is. Bár úszóversenynek hirdették, ennél jóval több volt. 4 korosztályban, fiúk-lányok külön-külön vetélkedtek, azaz minden suli 8, 4 fős csapatot indított. Volt egyéni gyors és mellúszás, csapat gyorsváltó, illetve mókás feladatok forgó-színpad szerűen. A fényképek feldolgozás alatt... Ja, muszáj megemlítenem, hogy Bali eredetileg nem is akart menni, de a tornatanár felhívott, hogy nehogy már kimaradjon!

A lényeg, hogy ő egyéni gyorsban megnyerte a futamát, váltóban pedig utolsó emberként olyan hátrányt dolgozott le, hogy az időmérő tanár megkérdezte, hogy cápa kergette-e. Gergő pedig a váltóban harmadik lett a csapatával!

Itt éppen drukkolunk:

A sulik minden egyes eredményért pontokat kaptak, természetesen a mókás feladatokért is, sőt a végén volt egy tanár/szülő csapat váltóúszás (ahol tök utolsók lettünk), illetve egy olyan akadálypálya, ahol 1-1 csapatból majdnem minden tag egyszerre versenyzett.

A reggel 9-15 óráig tartó versengás egy ünnepélyes eredményhirdetéssel zárult, ahol legnagyobb meglepetésünkre, a mi sulink nyerte el a győztesnek kijáró kupát!

Csütörtökön hivatalos voltam egy Spa Day-re. Az egyik kedvenc anyatársam, Krista rendezte otthonában. Volt fodrász, manikűr-pedikűr, finomságok, ki mit akart, és jó kis beszélgetés, ismerkedés. Krista egyébként kanadai, a férje amerikai. Az egyik legbarátságosabb lény a Földön. Nagyon kedvelem, viszont a vele való társalgás az igazi nyelvi kihívás. Iszonyat halkan és gyorsan beszél, és van egy kis beszédhibája is. Az én angolomat dicsérni szokta, így lehet, hogy a hallásával is van egy kis gond. :-)

Péntek este Movie Night volt a suliban. A Fogtündér c. filmet vetítették. Aki akart, az mehetett pizsiben, főleg a kicsik jelentek meg ebben. Volt párnacsata, pizza, pop corn és vidámság. Klassz volt!

Most szombaton került sor a foci gálára. Komolyan mondom, hogy teljesen ledöbbentem. Iszonyat profi volt az egész. A brit suliban tartották, aminek a színházterme simán felveszi a versenyt a pesti kis színházak bármelyikével. A nap a Greenfield Kupa két döntő meccsével indult, majd volt eszem-iszom, végül díjkiosztó két részletben. 12-15-ig voltunk hivatalosak az U8 és U10 korosztály ünnepségére. Gergőék sajnos csak harmadikok lettek, pedig ha nincs az az ominózus óvás, akkor elsők lettek volna... így ő eléggé el volt kenődve, nem is jött el, pedig a 9 csapatból a 3. hely is szép, bár azért nem járt semmi elismerés. Baliék 2. helyet szereztek, ami nagyon nagy dolog, tekintve a mega sulik profi lehetőségeit. Ők kaptak érmet, sőt az est celebe, egy állítólag baromi híres ausztrál focista kezet is fogott mindenkivel, és a fotón is rajta van. (Aki felismeri, annak jár a piros hangszóró!) A csapatban amúgy hivatalosan 14-en voltak, és kb. nyolcan rendesen jártak a meccsekre is, de az eredményhirdetésre sajnos csak öten tudtak eljönni.

Na most már annyit írtam, hogy hagyok valamit legközelebbre is, de azért még megosztok néhány gyerekszájat:

Gergő: Why French people like eating snails? Because they don't like fast food. :-) (Szóval csak tanul valamit angolból is a gyerek.)

Balival tanuljuk a magyar anyagot.

Én: A fecske a tavasz hírnöke.

B: A gólya miért nem?

Én: Öööö, izé, egyik hírnöke.

B:Persze, a gólyák később jönnek, mikor már a békák is visszajöttek.

Én: ??? Hova mentek a békák?

B: Hát nyaralni.