... meg előtte még a tél és a tavasz, és én nem írtam egy sort sem.
Tudom, hogy mások a három gyerek mellett még dolgoznak, és 100%-ban egyedül vezetik a háztartást, közben maratont futnak, de nekem ez nem megy. Mondjuk nem is szomorkodom miatta. :-) Marci (és Bali és Gergő és J. és a házimunka) jelenleg olyan szinten kitöltik a mindennapjaim, hogy ha van egy kis "én időm", akkor azt nem a számítógép előtt töltöm. Szóval ezért a nagy hallgatás.
Tegnap este egy házibuliban voltam, és elgondolkodtatott 1-2 beszélgetés. Megkérdezték tőlem, hogy nem futott még sose át az agyamon, hogy mit is keresek én itt, hogyhogy jól érzem magam? Nagyon meglepett, és talán nem is tudtam összeszedetten válaszolni.
Egyrészt mint a legtöbb itteni expat, kivételes helyzetben vagyunk, burokban élünk. Ez nem jelenti azt, hogy ne ismernénk az itteni átlagemberek életét, problémáit, csak egyszerűen nem érint bennünket, de azért megérint! Nem azért van takarítónőnk, mert nem tudnám egyedül rendben tartani a házat, hanem azért, mert ez is egy formája a támogatásnak. Darsi (a takarítónő) abból a pénzből iskoláztatja a fiát. Sutikno (a sofőr) egyedül tartja el a feleségét és a két gyerekét. Nekünk elvileg egy fillért nem kellene neki adni, mert a cég alkalmazza, ennek ellenére rendszeresen fizetünk neki, pld. havonta kajára, túlórákra, stb. Ez tette lehetővé, hogy részletre vegyen magának egy motort. A nem használt, kinőtt ruhák, cipők árvaházaknak mennek. A fiúk rendszeresen találkoznak helyi gyerekekkel az iskola szervezésében. Gyűjtenek nekik könyveket, az árvizek idején "túlélő" csomagokat visznek, vagy egyszerűen csak játszanak egy barátságos focimeccset. Mindezt könnyen megtehetjük és szívesen tesszük. Itt így a természetes. Az indonéz családokban is, ha valakinek jól megy, akkor ő támogatja a többit is.
Mi nem kényszerből jöttünk ide. Úgy gondoltuk, hogy a gyerekeinknek hatalmas előny lesz, ha világot látnak, megismernek más kultúrákat, megtanulnak egy idegen nyelvet erőlködés nélkül. Emellett imádunk utazni és úgy tűnik, hogy kellőképpen nyitottak vagyunk, nem okoz gondot a beilleszkedés egy más világba.
Hát kb. ennyi lett volna a válaszom röviden. :-)
