Úgy gondoltam, hogy 5 hónap hallgatás után időszerű jelentkeznem, és ha már lúd, legyen kövér! Remélem sokatok ingerküszöbét megütötte a cím, és tovább olvastok! :-)
Gergő most utolsó éves az itteni felső tagozaton, jövőre középiskolás lesz. (már ha... de ez egy másik történet) Így aztán ebben a tanévben fél évig mindenkinek fel kell vennie egy Egészségtan c. tantárgyat. Neki a következő félévben lesz. Ennek keretében, április környékén, mindenki kap egy babát, 24 órás ellátásra. A bébiben valami számítógép szerűség van, ami vezérli, hogy sírjon, meg minden. Szóval egy teljes napot ki kell bírni, és életben kell tartani. Szegény unokám, már most aggódom! :-)
Legutóbb ott tartottam, hogy elmúlt a nyár.
A suli végén a fiúk megint táborozni mentek. Bali ezúttal kipróbálta a vízilabdát, és kiderült, hogy jól megy neki, így aztán, ha haza megyünk (már ha... de ez egy másik történet), akkor legalább neki is lesz valami, amit várhat.
Meglátogatott bennünket J. barátja is, akivel együtt mentünk Balira búvárkodni. A fiúk merültek többek között 2 hajóroncsnál is, kirándultak, én meg jókat medencéztem Marcival. Klasszul sikerült, annyira, hogy most, az ünnepek után Dubai a közös úti cél.
A Jakartába visszaindulás előtti este iszonyat fejfájás jött rám, és elég rosszul aludtam. Másnap délutánra magas lázam lett, így elvonszoltam magam az orvoshoz. Dengue gyanúval hazaküldtek, mivel azt csak a harmadik napon lehet kimutatni. Remek! Nekünk a harmadik nap estéjére volt repjegyünk haza, Budapestre. Egy napot haldokoltam, iszonyat gyenge voltam, aztán az utazás napján elmentem a vérvételre, ahol közölték, hogy igen, ez dengue. Mondtam, hogy szuper, én meg este repülök. Lelkemre kötötték, hogy egy hétig kétnaponta menjek vérvételre, mert csúnya vége lehet. Hát jó. A háromgyerekes világjáró anyákat persze nem olyan fából faragják, hogy egy szúnyogcsípés kifogjon rajtuk, így aztán feltámadtam poraimból, és kész. Pesten J. unszolására azért elmentem a László kórházba, ahol én voltam az ügyeletes kuriózum. Pusztán azért vettek vért, hogy a laborosok ilyet is lássanak. Nem különösebben hatotta meg őket az indonéz orvos kérése a kétnaponkénti vérvételről. Az is lehet, hogy túl jól néztem ki ahhoz, hogy aggódjanak. :-) Másnap próbáltam megszerezni a leletet, beszélni az orvossal, de miután négyszeri kapcsolásra visszajutottam a kezdő pontra, és annyit sikerült kiszednem a nővérből, hogy nem olyan rossz az akármilyen érték, így hagytam a fenébe az egészet. És még élek!
Következő kórház menet B-vel volt. Túléltük azt is, leszámítva, hogy kiderült, autoimmun betegsége van.
Két hét múlva J. visszajött Jakartába, én pedig megtanultam, hogy ilyet soha többet! Mármint, hogy egyedül maradok a három gyerekkel, miközben ezer millió elintézni való van. A haza út miatt J. annyira izgult, hogy végül elénk jött Kuala Lumpurba. Meglepődtem, de nagyon jól esett!
Marcival január óta jártunk egy játszócsoportba, heti 3*1 órát. Élvezte, így úgy gondoltuk, hogy tovább lépünk a szocializáció és angol tanulás útján, és beíratjuk oviba. Október 29-én volt az első napja a
Tutor Time nevű nemzetközi intézményben. Heti háromszor megy, 9-12-ig van a törzsidő. November 29-én eljutottunk oda, hogy már szemrebbenés nélkül ment be a csoportba, semmi könnyes búcsú. Ugyanezen napon érte el végre a 12 kg-os súlyt is!
Az őszi szünetben ismét búvárkodni mentünk. Sulawesi északi csücskénél van egy pici sziget,
Bunaken. Állítólag a világ egyik legjobb merülő helye. Elsősorban J. használta ki a lehetőséget, mert Gergőnek folyt az orra, Bali meg a végére lett beteg. Azért voltunk együtt snorkelezni is, és ilyen szép víz alatti világot még tényleg nem láttam. Bálintnak annyira hasogatott a füle a repcsin, hogy vele rögtön orvoshoz mentem, hogy kizárjuk a komolyabb bajokat. Az orvos tök jó fej volt, ő is nagy búvár, és na hova valósi? Yes, bunakeni! Szóval jót beszélgettünk az élményeinkről!
Hamarosan itt az év vége, és mi ismét haza látogatunk. Péntek este indulunk a reptérre. Most szerda reggel van, és még semmi nincs összepakolva. J. tegnap megjegyezte, hogy hogyhogy nem pánikolok még? Mondtam, hogy belül már tiszta ideg vagyok, így megnyugodott, hogy helyre állt a világ rendje. :-)
