Bemutató, szülinap, és szakításom Renével

Huhhh, vége a hétnek! Túléltük!

Hétfőn délelőtt kiruccantunk néhányan a Manga Duába, hogy beszerezzünk 1-2 nélkülözhetetlen kelléket a divatbemutatóhoz. Nevezett létesítmény lényegében egy hatalmas piac. Legalább 5 emelet van, minden szinten más típusú áruval, és több épületszárny. Időnk nagy része egymás keresésével telt, mert a szűk sorok között, a zegzugos térben elég két másodperc, hogy szemelől veszítsd a másikat. Ráadásként északon van, kb. egy órányi kocsikázásra tőlünk. Én végül nem vettem semmit, magányosan jobban szeretek vásárolni. Mindenesetre egy alkalmat megért a dolog, bár fehéreknek itt is erősen alkudni kell!

Kedden próbáltunk a show-ra. Olyan szinten kiakadtam a szervezetlenségen, hogy éjszaka alig aludtam, és lábtöréstől kezdve mindenfélét vizionáltam magamnak, hogy kimaradhassak a jóból.

Szerdán nyugis napunk volt, csak este vittük Gergőt fogszabályzó állításra. Hála a régi szerkezetnek, ami olyan volt, mint egy vályú, felül kilyukadt két foga. Irtó mérges voltam az orvosra, mert havonta járunk hozzá, mégsem szólt hogy hello, kellene valamit csinálni. Így csak akkor vettem észre a bajt, mikor már két fog is érintett volt. Ezeket betömték, rohadt drágán. Majd a tömés két hónap múlva kihullott, gyerek majd meghalt a fájdalomtól. Rohanás a fogorvoshoz, ahol széttárták a karjukat, és ismételt tömést javasoltak, no garancia, hogy rövid időn belül ismét jöhetünk, plusz horror ár. Na ekkor felhívtam az egyik indonéz anyukát, aki hasonlót élt át a lányával, és pont nemrégiben mesélte, hogy már egy új, szuper fogorvoshoz járnak. Szerencsére kaptunk időpontot, és valóban! Más világba csöppentünk. A doktornő részletesen elmagyaráz mindent, szülőnek, gyereknek egyaránt. Gergő végül kapott egy koronát, hogy megmentsék a fogát, mert még vagy két év, mire a csontfoga kijön. Így viszont változtatni kellett kicsit a szabályozón is. Na ez volt szerda este.

Csütörtökön bemutató. A délelőttöt mindenki fodrásznál töltötte. Nekem az első ruhához konty kellett, amit viszonylag gyorsan megcsináltak, csak a hozzá vezető út volt kissé fájdalmas. A hajam elég göndör, így először kihúzták egyenesre. Komolyan azt hittem, hogy kopasz leszek a végén. Közben a manikűrös lány a kezemmel foglalkozott. Szeretem ezt a multitask üzemmódot.

Kettőre kellett megjelenni a helyszínen. Eredetileg úgy volt, hogy lesz profi sminkes, de végül mindenki magát festegette. Engem szerencsére kezelésbe vett egy cseh lány, mert mondtam, hogy én max. a szememet tudom kifesteni, a többi igencsak távol áll tőlem. Az első ruhában felsorakoztunk fotózásra, majd a következő két órát próbával töltöttük. Egészen megnyugodtam, mert sokkal szervezettebbnek tűnt minden. Az első vendégek megjelenésekor felmentünk az emeleti "váróterembe". Egy lépcsőn kellett levonulni mindenkinek az első outfittben, majd végigsétálni a kifutón, kicsit illegni a fotósnak, majd vissza a lépcső aljába. A felnőtt modellek után mindig jöttek a tinédzserek, így volt idő átöltözni. A második menetet én indítottam. Itt már kimaradt a lépcső, csak a nézők között kellett sétálni. Kb. ötvenen voltak, szóval nem volt tömeg. A végén befutott három férj is, ők voltak az egyedüli hímneműek a fotóst leszámítva. A harmadik forduló előtt pihenhettünk, mert a vendégek büfézhettek egy kicsit. Az esemény számunkra egy újabb fotózással zárult, majd mindenki átöltözhetett. Családanyák rohantak haza, a többiek még maradtak egy kicsit a vendégekkel.

Pénteken Mohamed próféta születésnapja volt, így szabadnap mindenkinek. Én lélekben egy másik szülinapra készültem, Bali szombati bulijára.

A hétvégét ismét focimeccsekkel indítottuk. Gergőék 8-2-re nyertek, Baliék 3-0-ra, de játék nélkül. Sajnos nem jött el az ellenfelük, így csalódottak voltak, viszont edzettek egy jót. Utána rohantunk haza. Előkészültünk az ünnepségre, majd elmentem a tortáért és vettem pizzát is. Hiába rendeltem meg és fizettem ki szerdán a sütit, egyszerűen elfelejtették elkészíteni. Ha azt mondom, hogy nagyon mérges lettem, akkor ez enyhe kifejezése a lelki állapotomnak. Végül persze fél óra alatt össze dobtak valamit, de csalódott voltam. Meg is mondtam a menedzsernek a magamét, és jól kitoltam magammal, mert szentül megfogadtam, hogy én ide többet nem jövök. (De legalább nem hízom!) Szerencsésen haza értem, és még gyorsan sütöttem egy quiche-t is, a szép, új, piros szilikon formámban. Az első vendég Russell volt, akinek az anyukája maradt egy kicsit hála Istennek! Ugyanis egyszer csak megkérdezte, hogy sütök-e valamit, mert olyan jó illat van. Aaaaaaaaaaaaaaaaa! A quiche! De nem égett oda, nagyon finom lett! Újabb tanulság gyerekélelmezés ügyében, hogy akarhatsz te egészségeset adni, nem leszel népszerű. A pizza remek választás volt, felfalták mindet, kivéve a zöldségeset. Üdítőből pedig a cola lett volna nyerő, de az nálunk nincs, csak én rombolhatom vele magam. Szoktak is a fiúk szidni, ha étteremben azt kérek. :-) Az időjárás nekünk kedvezett, mert a medencés és focizós programnál nem esett, kibírta míg kihancúrozták magukat a fiúk, aztán szakadt le az ég. Bent volt némi legózás, majd a bújócska volt a favorit, ami sokáig izgalmas volt, hála a sok óriási gardróbszekrénynek.

Vasárnap: "Szent Heverdel" napja vagyon, némi tanulással fűszerezve.

Fish Spa

Indonéziában az egyik legélvezetesebb, hogy nagyon olcsón, különböző módokon kényeztetheted magad.

Kedvenc helyem a Kenko Reflexology.

Különleges masszázstechnikával, a talp, illetve teljes masszázs esetén a test különböző pontjainak nyomogatásával űzik el a stresszt és a fájdalmakat.

Nemrégiben kipróbáltam a fish spa-t is.

A képen látható apró halak neve Garra Rufa, de simán doktor halként is ismeretesek. Természetes lelőhelyükön, a meleg forrásokban 4-6 évet is megélnek és kb. 12 centire nőnek. A Közel-Keletről hozzák őket, kifejezetten gyógyító célra. Állítólag remek kiegészítő terápia egy közös fürdő velük mindenféle bőrbetegség esetén.

Én csak lábáztatásra vállalkoztam. :-) Először nagyon furcsa volt ahogy letámadtak, de tűrtem összeszorított foggal, mert ha rugdosódsz, akkor stresszesek lesznek, és elúsznak máshova. Fél órás csócsálásra fizettem be, ezalatt tényleg szépen eszegettek. Az eredmény nem volt óriási reveláció, de biztos azért, mert amúgy sem volt semmi probléma a lábammal.

Meg kell említenem a manikűr-pedikűr-fodrász hármast is. Itt egyáltalán nem tartozik egyik sem a luxus élvezetek közé. Természetesen egy puccos plázában az ár a csillagos ég, de a kisebb üzletek  az átlagnak is megfizethetők, és ugyanolyan színvonalú a kiszolgálás, legfeljebb nem márványpadló csillog a lábunk alatt.

Legújabb felfedezésem a krémhajfürdő. Hajmosás után fél órán keresztül masszírozzák a fejbőrödet és a hajadat valamilyen ápoló szerrel, majd meleg törölközőbe tekerik kb. 5 percre. Ezalatt finom nyak és hátmasszázst kapsz. Az eredmény csillogó, szép sörény. Eddig kb. évente egyszer mentem fodrászhoz, de ezek után tuti havonta ellátogatok. A legdrágább anyaggal az ára 900 Ft. (Legalábbis ahol én voltam.)

Behavazva

Na nem, azért még nem ennyire szélsőséges az időjárás, pusztán sűrű napokat élünk.

Múlt hét hétfőn költöztünk az új házba. Nekem sokkal jobban tetszik, mert extra csendes és nagyon világos, de sajna azért van 1-2 hibája, ezek javításán dolgozunk. Már egész jól berendezkedtünk, csak a képeket kellene feltenni a falra.

A fociélet is izgalmas. Az elmúlt két hétben minden meccset nyertek a fiúk, sőt, Bali két gólt is rúgott. Az ő csapata tovább jutott a Greenfield Kupában, vasárnap volt a második mérkőzésük a hollandok ellen. Kemény meccsnek ígérkezett, és nem csalódtunk. Sajnos a narancssárgák elég durvák voltak, rúgtak, löktek, karmoltak, de ennek ellenére mi voltunk a jobbak! 1-1 lett a rendes játékidő eredménye, így végül a büntetők döntöttek. Hála zseniális kapusunknak, 4-ből hármat védett, míg a fiaink nem hibáztak, belőttek mindent, így 4-2 lett a vége. Gergőéknél edzőváltás volt. Ők az ausztrál sulival közös csapatot állítottak, és eddig egy elég agresszív apuka irányította őket. Most lecserélték, és a kedélyek is megnyugodtak. Sajnos az egyik meccsüket megóvta az ellenfél, mondván, hogy valaki játékengedély nélkül játszott, így most folyik a bizonyítás, hogy nem is. Ennek ellenére egyelőre 3-0-ás vereségként szerepel a táblázatban.

Február vezető híre, hogy ma este modellként debütálok. Az egyik céges feleség ugyanis divattervező, és felkért néhányunkat, hogy mutassuk be a ruháit. Háááááááááááááááááát, tuti soha többet nem vállalok ilyet, mert napok óta halál ideges vagyok. Ennek következtében folyton eszem, így csak reménykedem, hogy az első bemutatandó ruhába azért még beleférek, ugyanis az teljesen testhez álló, és nem elasztikus.

Ha még nem lenne elég az izgalom, szombaton tartjuk végre Bali szülinapi buliját. A vízi csatától a fociig készülünk mindennel, remélem nem fognak unatkozni a fiúk.

A héten elkezdődött az indonéz nyelvtanfolyam is, de végül csak J. ment. Hetente kétszer két óra este nem fér bele mindkettőnknek.

Mindeközben a cégnél elkezdődtek az átszervezések...

Sütifiaskó

Bálinték arról tanulnak, hogy hogyan tudunk segíteni más, kevésbé szerencsésebb helyzetben lévő embertársainkon. Ennek keretében a jövő héten meglátogatnak egy közösségi házat, ahol egy jótékonysági alapítvány elsősorban gyermekekkel foglalkozik. A kicsik a közeli kampungokban laknak. Igen, hasonlókban, mint az előző posztban bemutatott.

Az élelmezési program keretében napi egyszer megfelelő táplálékot kapnak. Sokuknak ez az egyetlen étkezés. Játszó és tanulócsoportokban vehetnek részt, ahol a kötetlen játék mellett az angollal és a számítógép kezelésével ismertetik meg őket. Próbálnak a gyerekek tanulmányaihoz szponzorokat találni. Egy általános iskolai tanév mindössze 20 ezer Forint! Egy hétvégi bevásárlás árából bárki esélyt adhat egy picinek. Az anyáknak a születésszabályozásról tartanak felvilágosítást, a már gyermeket várókat végigkísérik a terhesség alatt, majd a bébiklinika segít a picik gondozásában, illetve a szoptatós anyákat is élelmezik.

Az iskolai kirándulást az egyik anyuka előadása előzte meg, ahol mesélt a gyerekeknek az itt folyó munkáról. Ó kutatóként dolgozik azon, hogy minél nagyobb tápanyagtarmalmú ételekkel segítsenek. Tavaly szeptemberben Samira, a kislánya, azt kérte a zsúrra meghívottaktól, hogy ne ajándékot vigyenek, hanem az arra fordítandó összeggel inkább az ő "kampung testvérét" támogassák.

Csütörtökön süti vásárt rendezett az osztály. Mindenki vitt valami finomságot, amit némi szülői és tanári segédlettel a tízórai és ebédszünetben árusítottak. Az ebből befolyt összeget az alapítványnak adják át.

Gondoltam nosza, ez remek alkalom. Legyen tényleg Bálint munkája a dologban, nem veszünk semmit, mi sütünk. Mivel itt mindenki, mindig iszonyat édes cuccokkal rukkol elő, aminek mellesleg a cukron kívül nincs sok íze, próbáltam ellenpontot képezni. A jó kis sajtósrúd tésztát állatos formákkal szaggatuk ki. Háááááááááááááát... Végül elfogyott, de személyes sértésnek éreztem, hogy a Dunkin Donuts fánkok voltak a legkapósabbak. Nem tudják, hogy mi a jó! Ráadásul nem is nagyon ismerték fel a sünit, a rókát, a macit, a csigát és a mókust. Tényleg ennyire béna?

Jakarta másik arca

Kedden kirándultam.

Cél: Sunda Kelapa, Jakarta északi részén a régi kikötő. Az összes kép itt tekinthető meg.

A források szerint már a XIV. században fontos kereskedelmi csomópont volt, és ezt a szerepét az évszázadok során megőrizte. Kétszáz évvel később egy nagy csata emlékére "Jayakarta", azaz teljes győzelem névre keresztelték, majd a XVII. században a hollandok új várost alapítottak itt, Batáviát. 1942-ig hívták így, mikor a japán okupáció alatt elnyerte jelenlegi nevét, azaz Jakarta lett. Új titulus ide, vagy oda, a kormány azért gyorsan Yogyakartába költözött a megszállók elől, és egészen 1950-ig, függetlenségük megszilárdulásáig  az volt a főváros.

No de vissza a kikötőbe! Jelenleg már csak a szigetek közötti kereskedelemben van szerepe. A tőle néhány kilométerre fekvő nagy testvére bonyolítja a nemzetközi forgalmat. Ha képet akarunk kapni a régi városról, akkor feltétlen el kell ide látogatni! A hollandok által felhúzott épületek egy része a mai napig használatban van. A régi városháza, egyes raktárak ma múzeumként funkcionálnak, de a jelenlegi halpiac is egy több mint 400 éves építményben működik.

Itt van Jakarta egyik legrégebbi faluja is, amit itt kampungnak hívnak. Neve: Luar Batang.

A fővárosiak több, mint fele ilyen körülmények között él! Egy "ház" havi bérleti díja 30-50 USD. Helyben van általános iskola és természetesen mecset.Gondolom nyilvánvaló, hogy 1-1 áradás miért jár olyan borzalmas következményekkel. A higiéniai állapotokat sem kell magyarázni. Vizet a folyóból és a tengerből nyernek, aminek egyenes következménye, hogy az 5 év alatti gyermekek 19 %-a belehal az így kapott hasmenéses fertőzésbe.

 

Ahogyan város szerte mindenütt, a gazdag részeken is, itt ugyanúgy kocsikról árulják a friss zöldséget.

És persze az elmaradhatatlan Pisang Goreng árus sem hiányzik, mögötte a helyi háromkerekű taxi, a bajaj. Ezeket a kis narancssárga járműveket a 70-es évek elején kezdték importálni Indiából. Kb. két utas fér el benne kényelmesen, de állítólag akár négyet is elvisz. (Gondolom csak indonéz méretűeket.) A nagyobb utakról ki vannak tiltva, de másutt sokat látni. Az ár alkuképes, megfelelő összegért akár vezetheted is.

Ellenpontként, néhány lépésre, a Fatahillah téren helyezkedik el múzeumok társaságában a turistacsalogató, gazdagok körében igen népszerű Café Batavia. Itt költöttük el ebédünket.

 
Mai rejtvényünk kérdése: Miért van az asztalon két kép a falról?

Homefoglalás

Írta vala Gergő, midőn az olvasás munkafüzetben címet kellet adnia a Vérszerződés c. olvasmány második részének. Egyik szemem sírt, a másik meg hangosan röhögött. Aztán persze tisztáztuk, hogy a honfoglalás szó a megfelelő.

A cím mellesleg végre aktuális! Elkészültek új lakhelyünk festésével. Szerdán jön a költöztetős emberke felmérni, hogy mennyi cuccunk van, és reményeim szerint pénteken már megyünk is. A két gyerekszoba nagyon szép kék lett, minden egyéb tojáshéj színű. Mondjuk a minden egyéb amúgy 4 különböző színű lett volna, de hát ez itt Indonézia, árnyalatnyi különbségekre nem adunk.

Hétvégén csak Gergőéknek volt meccse. 4-2-re nyertek az egyik legjobb csapat ellen. Ez igen reménykeltő a továbbiak tekintetében.

Bali pénteken vitt tortát (a la René) a suliba, megünneplendő a szülinapját. A társai rajzoltak neki, a jókívánságaikat egy fotóval együtt lefóliázták és haza hozta emlékbe. Az egyik sráctól pedig ma kapott egy tök jó könyvet. Bulit majd csak az új házban tartunk, jövő hétvégén.

Visszatérve a tortára. René a sírba visz, az tuti, de legalábbis erősen taszigál az elhízás felé. Jó-jó, biztos csak akarat kérdése, hogy ellenálljak, de az nekem nincs, legalábbis pék és cukrásztermékeket illetően. A sütik mellett már legalább 15 féle cipót készítenek. Múltkor kénytelen voltam venni egy guinesseset, tesztelve, hogy a sör nemcsak folyékony kenyér lehet, hanem szilárd is. Nagyon finom volt!

Szombaton én is alkottam egy kicsit. Gluténmentes quiche, mert az alapja nem tészta, hanem krumpli: