Ismét dolgos hétköznapok

A szünet nagyon gyorsan eltelt, múlt hét óta gyűrjük újra az iskolát. A fiúk legnagyobb örömére elkezdődött a foci szezon, azaz a Coca-Cola liga is. No de haladjunk szépen sorjában.

Szingapúr: az idő nem volt túl kegyes hozzánk, kb. végig esett az eső. Még az a jó, hogy legalább meleg volt, így fázni azért nem fáztunk. A szállásunk a kínai negyedben volt, mindentől tökéletes távolságban., illetve közelségben. Magát a hotelt tavaly ősszel újították fel. Iszonyat pici, viszont a dizájner remek munkát végzett, legalábbis én imádtam. Keleti hangulat, színkavalkád. Képek itt.

Első délután rögtön az Ikeában kötöttünk ki, ahol egy kellemes ebéd után gyorsan bevásároltunk. Én kaptam szép, színes képkereteket, fürdőszobai apróságokat, a fiúk pedig némi plüssállattal lettek gazdagabbak. Ezen felül álmodoztunk kicsit, hogy mi egyebet vennénk, ha nem repcsivel kellene haza szállítani.

Másnap játékbolt nézőbe mentünk, hogy a fiúk kiválaszthassák a karácsonyi, illetve Bálint a szülinapi ajándékát. Kénytelenek voltunk megállapítani, hogy iszonyatosan felmentek az árak. Míg egy évvel ezelőtt itt sokkal olcsóbb volt minden, mostanra sajnos beérték a jakartai árszínvonalat, ráadásul a várt kánaán érzés is elmaradt, semmi újat, izgalmasat nem láttunk.

Eljött a várva-várt hétfő, mentünk az Universal Studio-ba. A park még bővítés alatt áll, és nem működött pld. a legjobban várt attrakció, a dupla, óriás hullámvasút sem, de így is szinte nyitástól zárásig ott voltunk.

Átéltünk egy hurrikánt.

Kerestünk kincset Egyiptomban.

Hullámvasutaztunk a múmiák között.

Néztünk Shreket 3D-ben, ahol a szamár tényleg leköpött. :-)

A fiúk az esővel nem törődve meghódították a mászófalat.

Az egyik legizgalmasabb az volt, mikor a dinoszauruszok közé mentünk vadvízi csónakázás formátumban (evezni nem kellett, sodort a folyó rendesen), majd egyszer csak egy sötét alagútban megálltunk, ahol a hangosbemondó folyamatosan a dinó veszélyre figyelmeztetett. A hajók elkezdtek gyűlni mögöttünk, majd jött a felmentő sereg és kimentettek mindenkit, ugyanis meghibásodott a rendszer, véget ért a móka. Egy órával később, mikor a fiúk már vagy harmadszorra mentek volna a múmiákkal hullámvasutazni, ugyanígy jártak. Ez volt az a pont, amikor hálát adtam annak, hogy a hatalmas hullámvasút még mindig próbaüzemen van, mert annak a tetejéről nehezebben lehet leszedni a turistákat.

Az utolsó napot megint bóklászással töltöttük, kihasználva, hogy Szingapúrban remekül lehet sétálgatni. Hála az esőnek, felfedeztünk egy eddig számunkra ismeretlen, hatalmas földalatti alagútrendszert is, mondanom sem kell, tele csili-vili boltokkal. Jól kinézelődtük magunkat, és nem áztunk meg.

A haza érkezésünk óta nyugalmasan telnek a hétköznapok, egyedül a fociedzések szervezése hoz némi izgalmat. A suliban elkezdődött az új épületrész építése, minek következtében az eddigi sportpályát szinte teljesen lezárták. A kosárpályáknak egy része maradt meg, ott lehet gyakorolni. :-( Erre fel, a szülők foglaltak a közelben füves pályát, és ha minden jól megy, még edzőt is kerítenek, és párhuzamosan megindul a suli melletti gyakorlás is. Ez az én fiaim esetében azt jelenti, hogy heti négyszer lesz lehetőségük rúgni a bőrt. Ez önmagában ugyan nagyon jó, de mikor fognak tanulni???

A szombati meccsek finoman szólva elég rosszul sikerültek. Az U10-ben a kapus gyereket a szülei nem engedik játszani, így Bali őrzi a hálót. Nem gond, szívesen csinálja, viszont így kb. egy gyerek marad aki gólt tud rúgni. Az első félidő 2-1 lett az ellenfélnek, mert sajnos ítéltek egy tizenegyest, majd a másodikban Balit visszatették középpályára. Rúgott is egy gólt, csak közben a kapusunk bekapott négyet. :- ( Így lett 6-2.

Gergőéket úgy elverték mint a huzat, pedig nem voltak annyira rosszak, csak még életükben nem játszottak ilyen összeállításban, ráadásul baromi nagy pályán. A másik csapat egy helyi suli, hát nem most láttak először labdát, az biztos!

Fényképeket majd teszek be, de egyelőre olyan lassú a rendszer, hogy inkább nem idegesítem magam ezen.

BUÉK!

Haza jöttünk, és holnap már indulunk is megint!-szóval elmondhatjuk, hogy jól kezdődik az év, mert ismét utazunk. No nem messze, csak Szingapúrba. A fiúk már nagyon izgatottak, mert ellátogatunk a tavaly megnyílt Universal Studióba. Ez Sentosa szigetén egy hatalmas szórakoztató központ, érdemes a linkre kattintani képekért. Én meg azért várom a következő pár napot, mert többek között beszabadulhatok az IKEA-ba, olyan fontos dolgokat beszerzendő, mint pld. kádkilépő szőnyeg. :-) Indonéziában nincs boltjuk, mert nem tudnák az árakat alacsonyan tartani, itt ugyanis minden import termékre magas adót vetnek ki. Persze vannak azért klassz lakberendezési boltok, de igen elszállt árakkal.

Kb. ott hagytam abba a mesélést, hogy a fiúk megkapták a bizit, megvolt a várva várt fellépés, ahol mindketten tigrist domborítottak, és elmentünk pihenni.

G. tigris, B. mesélő:

B. tigris:

Üdülésünk színhelyéül Thaiföldet választottunk, ezen belül is Phuket szigetét. A fiúknak szent ígéretet tettünk, hogy egy darab Buddhát sem kell megnézniük, tényleg csak lustálkodni fogunk. Tekintettel arra, hogy J-vel erre voltunk nászúton, illetve 5 évvel ezelőtt egy gyerekmentes nyaraláson, így nekünk sem esett nehezünkre, hogy ezúttal a kulturális élmények számát (szinte) nullára redukáljuk. Szállásként kifejezetten egy családi resortot választottunk, csúszdával, játszó szobával, gyerekprogramokkal. És  lőn, tényleg rengeteg family volt, így mikor mi már kifáradtunk a labdázásban, akkor a fiúk bőven találtak magunknak játszótársakat. Kipróbálhatták a vízen járást és azt is, hogy mit érezhet egy mókus a kerékben.

Bali hopp:

Gergő teper:

Néhányan kérdezték, hogy minek mentünk olyan messzire (3 óra repülővel), mikor itt van egy ugrásra Bali, meg rengeteg egyéb sziget. Nagyon egyszerű. A repjegy ugyanannyiba kerül, maga az ország olcsóbb, és a tengerpart is szebb, ráadásul itt még nem voltak a fiúk. No nem mintha nem lenne mindegy, hogy hol áztatják magukat a szállodában, de azért becsempésztünk némi kultúrát is a pihenésbe.

Egyik este elmentünk a Phuket Fantasea-be, ami lényegében egy vidámpark, de a fő attrakció az esti show. Itt:

Sajnos a műsor alatt nem lehetett fényképezni, pedig nagyon látványos és szórakoztató volt.

A karácsonyt életünkben először töltöttük a trópusokon, és meg kell mondjam, egyáltalán nem volt ünnepi hangulatunk. Amellett, hogy hiányzott a család, az eltérő klíma miatt nagyon szokatlan volt a feldíszített fenyő, a télapó sapkás úszómester. Szenteste elmentünk a helyi magyar vendéglátó egységbe, hogy legalább a hazai ízeket élvezhessük. Andi és Robi kedvesek és segítőkészek voltak, ha valaki Phuketen jár, és magyar idegenvezetést szeretne, ajánlom őket.

Egy napot a kirándulásnak szenteltünk. Mint később megtudtuk, sikerült nagyon jót választanunk, mert ez az egyetlen olyan befizethető túra, amit a Lonely Planet Phuket, a top 10 kihagyhatatlan tennivalóban szerepeltet. Hajóval elvittek bennünket egy csodálatos, tengeri barlangokat rejtő helyre, ahol mindenki kenuba szállt, és így fedeztük fel a belsejüket. Lehetett fürödni is, ami viszont csalódás volt, mert a víz egyáltalán nem volt szép. A remek vacsora után Kratong készítés következett, ami egy virágokból, gyertyákból és füstölőkből álló "felajánlás" a vizek szellemének. Sötétedés után mindenki visszaült a párjával a csónakjába, és a vízre bocsájtotta az ajándékot, egy-egy kívánság elsuttogásával. Reméljük mindannyiunké teljesül!

A barlangok bejárata elég szűkös volt, csak apálykor látogathatók:

Van egy olyan, aminek a fala tele van denevérekkel, máshol pedig ilyen kis nyugis öbölbe jutunk:

Bali alkot:

Vízre bocsájtás:

Egy másik nap snorkellezni mentünk. Egy mini szigetre vittek át bennünket egy motoros lélekvesztővel. A szemüveg és pipa szinte felesleges volt, mert a derékmagasságú vízben is lehetett szép halakat látni, csak le kellett őket kenyerezni (szó szerint), hogy odajöjjenek.

Tülekedés a kajáért:

Az elmúlt hetet már itthon töltöttük. Volt némi tanulás, és a tél átélésének reményében korcsolyázni is voltunk.