Nincsenek szavak...

A 116. napon az ügyészség befogadta a rendőrség dossziéját és vádat emeltek a két tanár ellen. Nem sokra rá átszállították őket egy olyan börtönbe, ahol nehézfiúk (gyilkosok, rablók) között várnak a tárgyalásukra. Most már konkrétan az életükért aggódunk! Január előtt biztos nem, de az is lehet, hogy csak tavasszal kerül sor az ügyükre.

Eközben a takarítók tárgyalása elérkezett a 15. ülésnaphoz, és már az ügyészség által felvonultatott orvosszakértő is megerősítette, hogy a gyerek állítólagos herpesz fertőzése kizárt, hogy szexuális érintkezés útján keletkezett. Sőt, amennyiben a takarítók közül az a kettő, aki ezzel fertőzött, valóban zaklatta volna a kisfiút, akkor lehetetlen, hogy a gyerek ne kapta volna el.

Mindezek ellenére még mindenki rács mögött van...kivéve azt az egyet, akinek a hazugsága elindította a lavinát, és tönkre tette 7 ember és családjaik életét, nem is beszélve a tágabb környezetről.

Az igazság még várat magára...

Nagyon jól esik, hogy többen érdeklődtetek, hogy hogyan áll a tanárok ügye.

Tegnap volt a 100. nap, hogy Neil és Ferdi, a kanadai és indonéz tanár a rendőrség vendégszeretetét élvezi. Az öt takarító a 200, napnál tart. Míg utóbbiaknak már elkezdődött a pere, zárt ajtók mögött, a nyilvánosság kizárásával, addig előbbieket még meg sem vádolták!

Helyi szokás szerint a cellájukért is fizetni kell. No ne ám valami V.I.P. részlegre gondoljatok! Rajtuk kívül még ugyanabban a zárkában van kb. 5 ember. Étkezésükről az iskolai közösség gondoskodik, naponta más család küld nekik csomagot, amelyhez mellékelni kell 5 doboz cigarettát is, hogy az őrök oda is adják nekik! Látogatás hétfőtől csütörtökig van, napi pár óra.

Amellett, hogy a két tanárt minden alap nélkül tartják fogva, Ferdi feleségének egyéb nehézségekkel is szembe kell nézni. Két kislányukat ki kellett venni a helyi iskolából, mert a többi gyerek nem kímélte őket. A takarítók családjai is elvesztették a pénzkeresőket. Az iskolai közösség összetartását mutatja, hogy az indonéz alkalmazottak már az első pillanatban gyűjtést rendeztek, és folyamatosan támogatják a lecsukott takarítók feleségeit, gyerekeit. Ők egy percig sem hittek a vádaknak. A per előrehaladtával a köz véleménye is változik.

Az első meghallgatáson mind az öten ártatlannak vallották magukat a bírók előtt, és elmondták, hogy kényszer hatására tettek beismerő vallomást. Ezt az iskola biztonsági főnöke is megerősítette vallomásában, aki találkozott a gyanúsítottakkal a börtönben, és nyilvánvaló volt, hogy alaposan megverték, kínozták őket. A hatodik, a fogvatartás alatt elhunyt takarító exhumálását már engedélyezték, utólag próbálják kideríteni, hogy tényleg vegyszert ivott, és úgy lett öngyilkos, vagy egyszerűen nem bírta a kínzást. Kérdés, hogy a család hozzájárul-e.

Két különböző kórház orvosa is vallomást tett már, akikhez anyuka elvitte az állítólagosan molesztált gyereket. Mindketten azt mondták, hogy az általuk végzett vizsgálatok nem támasztották alá az erőszakot.

A pszichológus szakértő azt mondta, hogy a gyermek nyilvánvalóan valamilyen traumán ment keresztül, de hogy hol, mikor és mi történt vele pontosan, azt nem tudja 4 beszélgetés után megmondani.

Itt tartunk most.

Nem tudom, hogy a takarítók pere meddig fog húzódni, de nyilvánvaló, hogy ellenük sincs lényegében semmilyen bizonyíték a gyerek, illetve anyuka szavain kívül. Az itteni ügyekben tapasztaltak viszont azt mondják, hogy ettől még simán elítélhetik őket...  A tanárokat elvileg max. 120 napig tarthatják így bent. Az ügyész eddig kétszer küldte vissza a rendőrség által összeállított anyagukat, mondván, hogy ez nem elégséges a vádemeléshez. Meglátjuk, hogy 20 nap múlva mi történik.

Mindeközben végre az indonéz médiában is elkezdtek objektívebb cikkeket közölni, megszólaltatták például a takarítók hozzátartozóit is, illetve egy amerikai tényfeltáró újságíró is vizsgálódni kezdett. Neki sikerült betekinteni a kisfiú vallomásába is, ami újabb "szórakoztató" elemekkel bővült. Nevezetesen földalatti és láthatatlan szobával, a semmiből, parancsszóra elővarázsolt pirulával...

Félelmetes, hogy fél év alatt hova fejlődött a történet, milyen hatása van emberi életekre, és sajnos az igazságot, hogy a kisfiúval mi is történt igazából, feltehetőleg sose fogjuk megtudni.

Let's the truth be revealed!

Kérlek benneteket, hogy mindenki a lehetőségei, hite és meggyőződése szerint támogassa Neil és Ferdi ügyét!

Itt olvashatjátok az iskola nyilatkozatait és az eddigi sajtómegjelenéseket.

Itt láthatjátok és hallhatjátok Neil feleségének, Tracynek a nyilatkozatát.

Fejlemények

Az események újabb abszurd fordulatot vettek az iskolai botrány kapcsán.

Neil (kanadai tanár) és Ferdi (indonéz segédtanár) több mint egy hete letartóztatásban van, állítólagos alapos bizonyítékok alapján. Azt azonban, hogy ezek mik, azt senkinek nem árulja el a rendőrség.

Legújabb teóriájuk, hogy a kiválasztott gyermeket elküldték a counselor-hoz (a magyar sulikban szerintem nincs ilyen poszt, mondjuk azt, hogy tanácsadó), ott adtak nekik egy kék tablettát, gyermekek szerint "Magic Stone" nevűt, amitől deréktól lefelé nem éreztek semmit, majd itattak velük valamit, amitől elvesztették az eszméletüket. Ezután elvitték őket Neil irodájába (tudjátok, a csupa üvegfalú helyre), ahol Ferdi segítségével Neil erőszakot követett el rajtuk, miközben az igazgatónő filmezett.

Most komolyan?

Azon túl, hogy ha elvesztette valaki az eszméletét, akkor hogyan emlékezik mégis mindenre, 10 éves kor felett bárkinek hihető ez a történet?

Eközben végre beindult, elsősorban a kanadai média:

1.

2.

Van Facebook csoport is!

Petíciót is alá lehet írni a szabadon bocsájtásuk érdekében!

Szerencsére némi pozitív fordulat is történt!

Engedélyezték az ovi újranyitását!

Sajnos csak a tavalyi évben beíratott gyerekek folytathatják, de ez is kb. 200 lurkó.

Egy tragédia margójára

Csak erős idegzetűeknek!- és azoknak, akik bírják az abszurd történeteket

Áprilisban, a tavaszi szünetben, levelet kaptunk az iskolától. (Továbbiakban JIS, Jakarta International School)

Nem volt egyértelmű, a lényeg, hogy a PIE-ban, azaz az ovi-alsó tagozat részében történt valami szörnyűség, jelenleg vizsgálódnak, a továbbiakban majd tájékoztatnak.

Mi nem nagyon foglalkoztunk a dologgal, lévén a fiúk már felsőbe járnak, és a legvadabb elképzelésünk az volt, hogy valamelyik kis elkényeztetett csemete kihúzta a gyufát az egyik helyi alkalmazottnál, és az esetleg rávert a fenekére, vagy ilyesmi.

Villámcsapásként ért a hír, az egyik barátnőm küldött egy indonéz újságcikket, amiben részletes interjú volt egy indonéz anyukával, aki azt állította, hogy tanítási idő alatt, az 5 éves (jelenleg már 6) fiát, a helyi takarítók egy csoportja elkapta, és a wc-ben megerőszakolta 2-3 alkalommal, február és április között.

Másnapra robbant a bomba, az egész város erről beszélt.

Elmondhatatlan amit éreztem. Düh, harag, szomorúság, bosszúvágy... Nem értettem az iskola hallgatását, a tájékoztatás hiányát. Fel nem foghattam, hogy ilyen szigorú biztonsági rendszer mellett, hogy lehetett ilyesmit kivitelezni. Hitetlenkedtem, hogy hónapok teltek el, mire a szülők számára kiderült, hogy valami történt, és ezalatt se nekik, se a tanároknak nem tűnt fel semmi.

Miután az anyuka a sajtóhoz fordult, végre a JIS is változtatott a kommunikációján. Szülői fórumok sora következett. Ezeken megtudhattuk, hogy a szülők diszkréciót kértek, így az iskola az áldozat védelmében a pontos történéseket sem akarta kiteregetni, nemhogy a gyerek nevét. Ők orvosi, pszichológiai és minden egyéb segítséget felajánlottak. A kezdetektől a suli egyik vezetője állt kapcsolatban a családdal, a rendőrségre is elment velük feljelentést tenni.

Történt azonban valami, nem tudni mi, és az édesanya úgy döntött, hogy jobb a nyilvánossághoz fordulni, taktikát váltottak. Nemhogy nem fogadták el a JIS kínálta segítséget, de egyenesen azt állították az újságíróknak, hogy az iskola nem foglalkozik velük, el akarják tussolni az esetet. Egy barátjuk házában szerveztek egy szülői fórumot is (én képtelen voltam elmenni), ahol részletesen beszámoltak az eseményekről. (Holland apukáról azóta kiderült, hogy nem is apuka, csak élettárs, és jelenleg már annyira nem hallatja a hangját, hogy Indonéziát is elhagyta.)

Eközben a JIS aktív segítségével a rendőrség viszonylag gyorsan azonosított két, majd még négy potenciális elkövetőt, akiket előzetes letartóztatásba helyeztek. Egy kivételével beismerő vallomást tettek. Az egyetlen, aki tagadott, meghalt az őrizet során. Állítólag öngyilkos lett, a rendőrség mosdójában vegyszert ivott. Nem volt boncolás, vizsgálat, semmi, a családja másnap el is temette.

A fogvatartottakon orvosi vizsgálatot végeztek, és talán kettejüknél, ugyanolyan, szexuális úton terjedő herpesz vírust találtak, mint a kisfiúnál. A furcsaság, hogy az első orvosi vizsgálat, amelyet még a bejelentés időpontjában végeztek a gyereken, egy olyan klinikán ahova főleg külföldiek járnak, negatív lett, nem találták bizonyítottnak, hogy erőszak történt. Később, a rendőrségi orvosi vizsgálat lett pozitív.

A szülők 12,5 M USD igénnyel álltak elő a JIS felé. Az iskola, tekintve, hogy a takarítók egy nagy, nemzetközi cég (ISS) alkalmazottai, továbbhárította az anyagi felelősséget. Az ISS viszont szintén nem akar fizetni.

A suliban mindenki ki volt borulva. A folyamatos tájékoztatókon kívül szerveztek csoportokat, hívtak pszichológusokat, tartottak előadásokat, hogy a szülők, tanárok megértsék és fel tudják dolgozni a történteket. A gyerekek is extra figyelmet kaptak, igyekeztek, hogy ők ne érezzenek semmit az eseményekből.

Eközben kiderült, hogy az iskolának nincs meg a megfelelő engedélye az óvoda üzemeltetéséhez. Így anyuka, újabb feljelentést tett, mondván, hogy beszedtek tőle rengeteg pénzt, holott nem is működhetne az intézmény. A tény viszont az, hogy 3 évvel ezelőtt született meg az a törvény, hogy az iskola égisze alatt nem lehet ovi is, annak külön kell igényelni papírokat. Igen ám, de a JIS hiába próbálta átvergődni magát a hivatalos úton, ez az évek alatt nem sikerült. Ennek ellenére a minisztériumból minden évben mentek hozzájuk ellenőrizni, most januárban is, és semmi problémát nem találtak. A botrány miatt viszont az a verdikt született, hogy új gyereket nem vehetnek fel, és a következő tanévben már nem nyithatnak ki. Hónapok óta küzdenek a bürokráciával, de egyelőre nincs túl sok remény. A vicces az, hogy egyetlen másik intézményt sem zártak be, pedig még középiskola, sőt egyetem is van, aminek nincs hivatalos engedélye, így diplomát sem adhat, de mégis működhet.

A suli eközben rengeteg újabb biztonsági intézkedést tett. Plusz kamerák, wc-k átalakítása, takarító cégnek azonnali felmondás, új emberek felvétele, ezúttal már közvetlen alkalmazóként. A takarítók, kertészek és főnökeik új, könnyen megkülönböztethető egyenruhával való ellátása, munkaidejük a tanítási idő utánra korlátozása. Külső, biztonsági cég megbízása a protokollok átvilágítására, együttműködve az alapító követségekkel.

A botrány kirobbanása óta folyamatos volt a média jelenléte az iskola bejáratainál. Volt, hogy ki,-bemenő szülőket, gyerekeket zaklattak, így az iskola időről időre bezárta az egyes kapukat, illetve buszokkal biztosította a közlekedést. Párszor demonstrációk voltak az iskola teljes bezárását követelve. (Ez 2500, szinte 100 %-ban külföldi gyereket érintene. Egyetlen reális alternatíva a BIS -British International School- lenne, de nyilvánvalóan ennyi gyereket nem tudnának átvenni.)

Május vége felé jött az újabb hidegzuhany. Anyuka II. (szintén indonéz, teljesen véletlenül barátnője anyuka I-nek) is bejelentkezett, hogy az ő gyerekét is inzultus érte. Június elejére kiderült, hogy állítása szerint az ő csemetéjét tanárok zaklatták. Ezt az iskola nem hagyta szó nélkül. Rendőrségi feljelentést tettek ellene rágalmazás miatt, és bemutatták azokat a hazug emaileket és sms üzeneteket amivel a szülői közösséget bombázta.

Eközben a Bevándorlási Hivatal folyamatosan vizsgálta az oktatók munkavállalási engedélyét, és arra jutottak, hogy 20 főt, a tanév végével kiutasítanak az országból, hivatalos iratok meghamisítása miatt. Ebben a legszebb, hogy ezeket a papírokat az iskola adta be, a tanároknak semmi köze hozzá, aki vállalta is a felelősséget. Az "óriási" hiba amúgy az volt, hogy az érintettek végzettsége és kérelme általános iskolai tanításra szólt, és ők az ovi-iskola előkészítő részben dolgoztak.

Miután anyuka II. megjelent a színen, hirtelen anyuka I. is másként állt elő a történettel. Kiderült, hogy a fiát nemcsak a takarítók, de még a tanárok is zaklatták. A tétet is emelte, ezúttal már 125 M USD-t követel. Pluszban mindketten védelmet kértek az egyik hivataltól, mondván, hogy az iskola fenyegeti őket. Anyuka II-nek Szingapúrig kellett menekülnie, mert mint megtudtuk, a suli biztonsági főnöke egy ex-mesterlövész, és hát ki tudja..., ő fél. Vitte magával a fiát is, ott vizsgálták meg az orvosok, nem találták semmi jelét erőszaknak, fertőzésnek.

Június közepén, az egyik este, az iskolába kiszállt a rendőrség helyszínelni. (Emlékezzünk, hónapokkal a történtek után vagyunk!) Nem jelentették be előre, az iskolának semmilyen képviselője nem lehetett jelen. Ellenben ki volt ott? Anyuka I. és fia!- akiről eddig az volt a hír, hogy olyan súlyosan traumatizált, hogy az iskola említésére is kiborul. A gyerek szépen együtt működött, megmutatta, hogy a tanárok melyik irodában zaklatták. Állítólagos bizonyítékokat is lefoglaltak, fényképezőgépet, videókamerát, laptopot.

Ezt követően három embernek kellett megjelennie, egyelőre tanúkihallgatásra. A PIE amerikai igazgatónőjének, egy kanadai tanárnak, és egy indonéz segédtanárnak. A két gyerek azt állította, hogy míg erőszakolták őket, addig az igazgatónő filmezett. Az elkobzott gépeken nyaralási képeken kívül semmi kompromittálót nem találtak. A helyzet jelenlegi állása szerint a két férfi mégis gyanúsítotti státuszt kapott. Az úgy tűnik egyáltalán nem zavarja a rendőrséget, hogy az iskola területén az összes iroda üvegfalú, olyan, mintha egy akváriumban lennénk. Ráadásul iskola időben tele van minden munkatársakkal, szülőkkel.

A nyomozás tovább folyik. 

Egyelőre a gyerekek szaván, és a takarítók beismerésén kívül, amit ki tudja, hogyan csikartak ki, semmilyen bizonyíték nincs.

A történet végére pedig már nem vagyok biztos abban, hogy ki is az áldozat...

Az elmúlt három hónap

Szokás szerint izgalmas időszakot éltünk át. A haza menetel Demoklész kardjaként lebegett felettünk. De aztán...

Tavaly nyáron szent ígéretet tettek J-nek, hogy időben, legkésőbb januárban megtudjuk, ha költöznünk kell. Szinte minden afelé mutatott, hogy változások jönnek. 5 éve itt vagyunk, ez általában a maximum egy helyen, jelenleg nagy átalakítások vannak a hosszútávon kint élők szerződéseinél, körülöttünk "hullottak a fejek".

Lélekben felkészültünk, és mivel még tavasszal sem volt semmi konkrét hír, így elkezdtem szervezni a fiúknak az otthoni sulit, ovit. Hatalmas selejtezést tartottunk a cuccaink között, és szóltunk a cégnél, hogy akkor küldhetik a költöztetőket felmérni a cuccokat. És ekkor, végre leesett valakinek, hogy mi tényleg megyünk, ha nem történik valami, és láss csodát, napok alatt cselekedtek. Így esett, hogy kaptunk még egy évet.

Abból a szempontból ez nagyon jó, hogy így a fiúk tiszta lappal indulhatnak majd. Bali hatosztályos, Gergő pedig négyosztályos gimit tudna kezdeni. Kérdés, hogy felveszik-e őket, és hova? Álmok, tervek vannak, aztán reméljük hamarosan, mikor beszélek a kiszemelt suli igazgatójával, nem fog a bilibe lógni a kezem.

Aztán a másik fele a dolognak, hogy J. annyira nem vágyik haza. Nekem szinte mindegy, bárhol tudok boldog háztartásbeli lenni (nem fűzök ugyanis nagy reményeket a magyar munkaerőpiac felszívó erejéhez), lényeg, hogy a többiek is azok legyenek!

És akkor a történések:

Sportok terén mindenki hasít! Bálint a vízben, Gergő pedig a szárazföldön.

Tavaly nyáron Bali belekóstolt a vízilabdába, és amellett, hogy nagyon tetszett neki, az edző is azt mondta, hogy tehetséges, csak az úszásán kellene dolgoznia. Sajnos minden rábeszélés hiába volt, ősszel még a foci győzött, de januárban eljött a medence ideje is. Az összes sport között az úszás a legszervezettebb. Tudásszint szerint 6 kategória van (platinum, gold, silver, bronzA, bB, bC)  plusz a koca úszók. Első körben Balit a bronz B-be tették. Ez heti három edzést jelentett. Olyan szépen fejlődött, hogy az év végi Speedo Open-en is indulhatott, és 100 gyorson futamgyőztes is lett. Év végén átsorolták silver-be, így augusztustól hetente ötször úszik. Amellett, hogy tényleg élvezi, és sikerélménye van, szerintem nagy húzóerő az is, hogy az egyik legjobb barátja a platinum-ban nyomul, nagyon tehetséges. Érdekesség: naivan azt hittem, hogy az úszás olcsó, nincs nagy felszerelés igénye. Na persze! Fent említett srácnak csak a gatyája állítólag 400 USD volt. (És nem cápabőrből van!)

Gergő továbbra is fut(na). Az őszi versenyen tarolt mindenben, így nem volt akkora meglepetés, hogy a középiskolás edzők szóltak neki, hogy menjen edzésre a varsity csapathoz. Nagy volt az öröm, imádta minden percét. Végre rendesen foglalkoztak vele és kihívás volt neki. Egészen addig, míg a féleszű koordinátor ki nem találta, hogy bocsi, de a varsity-vel csak a középiskolások edzhetnek és majd jövőre folytathatja. Hiába próbált mindenki mindent, a pasi meggyőzhetetlen volt. Ettől a perctől kezdve Gegő utálja a nyolcadik osztály minden percét... Persze azért nem maradt sport nélkül, mert a Coca-Cola "A" ligába beválasztották. Baromi rosszul ment nekik, de hála elsősorban az edző taktikai érzékének, a Greenfield Kupában másodikok lettek. Gyorsasága miatt hívták touch rugbyzni is, de végül attól is elment a kedve.
Marci egyelőre nem jeleskedik egyik sportágban sem, de ami késik, az jön!

Tanulás terén Gergő nagyon megemberelte magát. Egyszóval (végre!) tanul. Mindez az eredményein is látszik. Egyértelmű, hogy a humán tárgyakhoz vonzódik. Az idei kompetencia felmérésen (olyan, mint a PISA) szövegértésből és az érvelő esszéből kiemelkedően jól teljesített. Tegnap angol órán is csináltak egy mini felmérést, ahol az első 5%-ban végzett. Imád olvasni, főleg történelmi témákat. Naponta hálát adok a Kindle ért, máskülönben már nem tudnánk hova lépni a könyvektől.
Bali a természettudományokat szereti. Őt szinte sosem látom tanulni, folyamatosan prédikálok is emiatt, mégis egész jól teljesít. Némi szorgalommal nem is tudom mire lenne képes... Matekból simán megcsinálja a legnehezebb csoport feladatait, aztán azért kap csak B-t, mert elnéz valamit.
Marci az oviban áll helyt. Az év végi koncerten, legnagyobb meglepetésünkre, kipattant a sorból, a csoport elé állt, és ott énekelt és táncolt. Jövőre mindenképpen szeretném valamilyen zenei foglalkozásra vinni, mert nagyon muzikális. Amúgy állandóan jár a szája, angol-magyar keveréknyelven beszél. A nagyszülők felköthetik a gatyát, ha dekódolni akarják. :-)

Ez volt az első tavasz, hogy családilag nem utaztunk sehova. Ehelyett a biztosító jóvoltából többször megjártuk Szingapúrt. Semmi komoly, csak már elegünk lett a jakartai töketlenkedésből. Ennek köszönhetően született meg ez a bejegyzés is, mert éppen most is itt lógatom a lábam. :-)

Szomszédok

Nagy volt az izgalom péntek délután. Megérkezett az egyik szomszéd új autója. Traileren hozták. Marci csodálattal figyelte ahogy leeresztették, majd a büszke tulaj nagy brummogtatás közepette ki is próbálta. Zsákutcában lakunk, így párszor elhajtott előttünk is. A törpe megijedt ugyan a hanghatástól, de azóta többször mutogat kifele, hogy menjünk, próbáljuk ki mi is a szép fehér autót. Vajon mit szólna a szomszéd, ha becsöngetnék, hogy szeretnénk menni egy kört az új szerzeményével? És, hogy mire ez a felhajtás? Az autó egy Lamborghini. :-)

Másik helybeli vett egy csellót a gyermekének. Ez így önmagában nem eget rengető hír. Ha viszont hozzáteszem, hogy a csemetének most lesz a második szülinapja, akkor már érdekesebb a dolog. De ez még nem minden! A méretéhez megfelelő hangszert nem lehet csak úgy megvenni bármelyik boltban. Így aztán a Nagoya-ban lévő Suzuki gyárban készítették el, csak neki. Édesanyja pedig elutazott, és személyesen, kézipoggyászként hozta haza, nehogy megsérüljön szállítás közben.

Hát így vagyunk itt, ebben a sokak szerint elmaradott helyen. :-) 

Дубай

Aki az én korosztályomat képviseli, vagy érettebb néhány évvel, annak nem fog gondot okozni a cím elolvasása.  A fiatalabbak kedvéért elárulom, Dubai a megfejtés. A téli szünet keretében itt töltöttünk egy hetet.

Miért az orosz cím? Mert arab szót alig hallottunk, ellenben bárhova mentünk, bármit csináltunk, a ruszkik mindenhol ott voltak. Ha esetleg mégsem, akkor cirill betűs feliratok vigyorogtak ránk.

Az idő kellemes volt, bár nekünk inkább hideg, így sajnos az egyik napra betervezett vízi parkot ki is hagytuk. Elugrottunk Abu Dhabi-ba, a Ferrari World-be is. Az volt a szerencsénk, hogy fedett, mert majd egész nap esett az eső. A vezetőnk nem győzte hangsúlyozni, hogy milyen szerencsések vagyunk, mert itt a csapadék nagyon ritka. Hát, nézőpont kérdése. Azért szerencsére a fiúk fel tudtak ülni a világ leggyorsabb hullámvasútjára két zuhé között. Két napot sivatagi kirándulással töltöttek, ezalatt verőfény volt szerencsére. Ezalatt én Marcival felfedeztem a szállásunk környékét, játszóterestül. Mondanom sem kell, ott is két csoport képviseltette magát. A helyi baby sitterek, és a nagyobbik, az orosz anyák és nagyanyák.

A városról annyit, hogy nekem kicsit csalódás volt. Amit pénzen meg lehet venni, építeni, az mind megtalálható. Szuper plázák, a világ egyetlen 7 csillagos szállodája, a világ legmagasabb épülete, stb. Ha viszont lepillantunk a magasból, akkor látszik, hogy a sivatagban vagyunk, hiába a csillogó díszletek.

Alant egy kis ízelítő, a többi kép itt.

BUÉK!

Még január van, így talán annyira nem késtem el az új évi jókívánságokkal! Szóval mindenkinek nagyon boldogot!

Nekünk jól indult! Karácsonykor otthon voltunk, de másodikán már indultunk is tovább " nyaralni".

Indulás előtt, feltehetően az ovis karácsonyozáskor, Marci benyelt egy ronda bacit, egészen pontosan amőbát, minek következtében megkapta élete első antibiotikumos kezelését. Hááát... A gyermek eddig is biztosított bennünket arról, hogy igen erős akarattal rendelkezik, és ezúttal sem mulasztotta el bizonyítani, hogy ha ő valamit nem akar, akkor az nem lesz. Napi háromszor kellett közelharcot vívni vele, újabb és újabb praktikákat kieszelni, hogy lenyelje az orvosságot. Szerencsére meggyógyult!

A haza út kalandos volt. Emirates-sel mentünk, Dubai-on keresztül, Bécsig, onnan autóval haza. Egyedül arra nem számítottunk, hogy az ünnepek előtt tömve lesz az autópálya hazafelé, így 4 órát zötykölődtünk. Otthon az időjárás lepett meg bennünket, mert nemhogy hó nem volt, de hideg sem. Az emberek hangulata viszont annál borúsabb volt. Ez volt az első alkalom, hogy nem találkoztunk senkivel, aki ne kérdőjelezte volna meg elmebeli állapotunkat, mikor felmerült, hogy lehet, hogy haza költözünk. Mondanom sem kell, hogy a döntés nem pusztán rajtunk múlik. Hónapok óta azzal hitegetnek, hogy januárban (azaz most) megtudjuk, hogy hogyan tovább. No eddig semmi. De ez akár jó is lehet! Leszámítva azt, hogy a bizonytalanságba szépen lassan beleőrülök. Mert persze, "Carpe Diem", meg ne aggódj a jövő miatt, de gyerekekkel ez egy kicsit komplikáltabb. Ezzel be is fejezem a rinyálást, és inkább arra koncentrálok, hogy kitaláljam, hogy mikor bulizzunk annak örömére, hogy maradhatunk még egy tanévet! :-)