Ismét dolgos hétköznapok

A szünet nagyon gyorsan eltelt, múlt hét óta gyűrjük újra az iskolát. A fiúk legnagyobb örömére elkezdődött a foci szezon, azaz a Coca-Cola liga is. No de haladjunk szépen sorjában.

Szingapúr: az idő nem volt túl kegyes hozzánk, kb. végig esett az eső. Még az a jó, hogy legalább meleg volt, így fázni azért nem fáztunk. A szállásunk a kínai negyedben volt, mindentől tökéletes távolságban., illetve közelségben. Magát a hotelt tavaly ősszel újították fel. Iszonyat pici, viszont a dizájner remek munkát végzett, legalábbis én imádtam. Keleti hangulat, színkavalkád. Képek itt.

Első délután rögtön az Ikeában kötöttünk ki, ahol egy kellemes ebéd után gyorsan bevásároltunk. Én kaptam szép, színes képkereteket, fürdőszobai apróságokat, a fiúk pedig némi plüssállattal lettek gazdagabbak. Ezen felül álmodoztunk kicsit, hogy mi egyebet vennénk, ha nem repcsivel kellene haza szállítani.

Másnap játékbolt nézőbe mentünk, hogy a fiúk kiválaszthassák a karácsonyi, illetve Bálint a szülinapi ajándékát. Kénytelenek voltunk megállapítani, hogy iszonyatosan felmentek az árak. Míg egy évvel ezelőtt itt sokkal olcsóbb volt minden, mostanra sajnos beérték a jakartai árszínvonalat, ráadásul a várt kánaán érzés is elmaradt, semmi újat, izgalmasat nem láttunk.

Eljött a várva-várt hétfő, mentünk az Universal Studio-ba. A park még bővítés alatt áll, és nem működött pld. a legjobban várt attrakció, a dupla, óriás hullámvasút sem, de így is szinte nyitástól zárásig ott voltunk.

Átéltünk egy hurrikánt.

Kerestünk kincset Egyiptomban.

Hullámvasutaztunk a múmiák között.

Néztünk Shreket 3D-ben, ahol a szamár tényleg leköpött. :-)

A fiúk az esővel nem törődve meghódították a mászófalat.

Az egyik legizgalmasabb az volt, mikor a dinoszauruszok közé mentünk vadvízi csónakázás formátumban (evezni nem kellett, sodort a folyó rendesen), majd egyszer csak egy sötét alagútban megálltunk, ahol a hangosbemondó folyamatosan a dinó veszélyre figyelmeztetett. A hajók elkezdtek gyűlni mögöttünk, majd jött a felmentő sereg és kimentettek mindenkit, ugyanis meghibásodott a rendszer, véget ért a móka. Egy órával később, mikor a fiúk már vagy harmadszorra mentek volna a múmiákkal hullámvasutazni, ugyanígy jártak. Ez volt az a pont, amikor hálát adtam annak, hogy a hatalmas hullámvasút még mindig próbaüzemen van, mert annak a tetejéről nehezebben lehet leszedni a turistákat.

Az utolsó napot megint bóklászással töltöttük, kihasználva, hogy Szingapúrban remekül lehet sétálgatni. Hála az esőnek, felfedeztünk egy eddig számunkra ismeretlen, hatalmas földalatti alagútrendszert is, mondanom sem kell, tele csili-vili boltokkal. Jól kinézelődtük magunkat, és nem áztunk meg.

A haza érkezésünk óta nyugalmasan telnek a hétköznapok, egyedül a fociedzések szervezése hoz némi izgalmat. A suliban elkezdődött az új épületrész építése, minek következtében az eddigi sportpályát szinte teljesen lezárták. A kosárpályáknak egy része maradt meg, ott lehet gyakorolni. :-( Erre fel, a szülők foglaltak a közelben füves pályát, és ha minden jól megy, még edzőt is kerítenek, és párhuzamosan megindul a suli melletti gyakorlás is. Ez az én fiaim esetében azt jelenti, hogy heti négyszer lesz lehetőségük rúgni a bőrt. Ez önmagában ugyan nagyon jó, de mikor fognak tanulni???

A szombati meccsek finoman szólva elég rosszul sikerültek. Az U10-ben a kapus gyereket a szülei nem engedik játszani, így Bali őrzi a hálót. Nem gond, szívesen csinálja, viszont így kb. egy gyerek marad aki gólt tud rúgni. Az első félidő 2-1 lett az ellenfélnek, mert sajnos ítéltek egy tizenegyest, majd a másodikban Balit visszatették középpályára. Rúgott is egy gólt, csak közben a kapusunk bekapott négyet. :- ( Így lett 6-2.

Gergőéket úgy elverték mint a huzat, pedig nem voltak annyira rosszak, csak még életükben nem játszottak ilyen összeállításban, ráadásul baromi nagy pályán. A másik csapat egy helyi suli, hát nem most láttak először labdát, az biztos!

Fényképeket majd teszek be, de egyelőre olyan lassú a rendszer, hogy inkább nem idegesítem magam ezen.