Kambodzsa

Az őszi szünetben Kambodzsában, egészen pontosan Siem Reap-ban jártunk. Az út, a reptéri átszállás miatt Kuala Lumpur-on keresztül vezetett, így két napra ott is megálltunk.

Marci a reptéren:

Szerencsénk volt, mert nem elég, hogy a város egyik legjobb helyén laktunk, de kérésünkre egymás melletti szobákat kaptunk, amiket egy mini előszoba kötött össze, és onnan lehetett a folyosóra kimenni. Ez azért volt jó, mert így nyugodtan lehetett akár bugyiban szaladgálni a két szoba között. Ráadásul a miénk lakosztály volt (a kedves recepciós jóvoltából), nappali és dolgozó résszel, fantasztikus káddal. Először oda mentünk be, és a fiúk már örültek, hogy milyen jó lesz nekik, mikor aztán lelohasztottuk őket, hogy nekik "csak" egy szoba jutott.

KL-ben már többször voltunk, így a fiúkat nem fenyegette a városnézés veszélye. Azért az egyik nap csak elmentünk a közeli Batu Caves-hez, útba ejtve némi kis kirándulást egy vízeséshez. Aki rákattint a linkre, az olvashat a helyről többet. Hindu szent hely, egy csinos hegyecske, amiben barlangok, barlangtemplomok vannak, sok majommal. Engem kicsit a Gellért-hegyre emlékeztetett.

Második nap a városban vásároltunk és kóboroltunk, szó szerint, mert a haza felé vezető úton kicsit eltévedtünk, és mentünk egy plusz, kb. egyórás kört. Kiengesztelésül beültünk a T.G.I. Friday's-ba vacsizni, mert már annyi jót olvastam róla egy számomra kedves blogban. Hááát, azt hiszem legközelebb Amerikában fogjuk kipróbálni, valószínűleg ott az igazi.

Hétfőn hajnalok hajnalán indultunk Kambodzsába. Érkezéskor kicsit kómásak voltunk, de némi pihenés után belevetettük magunkat az ismeretlenbe. Kalandvágyók vagyunk, de annyira azért nem, így egy helyi idegenvezető kíséretében mentünk. Először egy úszó falut látogattunk meg, hajóval:

Igen, ezzel. :-)  Az út során némi kétely merült fel bennem, hogy épségben partot érünk-e, főleg mikor a visszaúton felvettünk három "túlméretes" amerikait, akiknek lerobbant a hajója.
Október ott már az esős évszak vége, olyankor jó magas a vízállás. A száraz évszakban nem kell csónakba ülni egy kis szomszédoláshoz, vagy bevásárláshoz.

Elhajóztunk egészen a Tonlé Sap tóig, ami Délkelet-Ázsia legnagyobb tava. Nagyon csendes, nyugodt volt, tiszta Balaton feelingem volt.

Este egy vacsorával egybekötött Apsara tánc showra voltunk hivatalosak. Lehet, hogy szentségtörésnek hangzik, de az első szám után haza mentünk. Egyrészt totál hasonló, mint amit Balin is láttunk már, másrészt nem akartuk a fiúkat kínozni. :-)

A következő napot az Angkor-ban lévő templomok megtekintésére szántuk.

Délkelet-Ázsia egyik leglátogatottabb helye, a Világörökség része, a világ legnagyobb vallási célú épülete, a XII.század első felében épült Angkor Wat, engem nem nyűgözött le annyira. Sokkal jobban megragadott a későbbi fővárosban, Angkor Thom-ban emelt kolostor, Ta Prohm, melyet a király, anyja emlékére építtetett. Ezt nem renoválták, a régészek meghagyták úgy, a buja őserdei fákkal összenőve, ahogyan találták.

Úgy tűnik, már akkor is tudtak a dínók létezéséről, melynek itt a bizonyítéka:

Folyt.köv. de a blogspot annyira döglődik, hogy ezt inkább gyorsan megpróbálom elküldeni.
(Aki szeretne több képet látni, az ide kattintson.)