Bunaken

Kilátás a teraszról:

Apály:

Kerti törpe:

A búvárkodáson kívül egyéb izgalmakban is volt részünk! Elutazásunk napján apály volt, azaz a hajó, ami átvitt a főszigetre, Manado városába, ahonnan repcsivel mentünk haza, nem tudott kikötni a szállásunknál. Így aztán a vendéglátók megszervezték, hogy a kikötőbe motorral jussunk el. Először a bőröndök, aztán mi. Marci az apjával, mi meg egyedül kapaszkodtunk a vezetőnkbe. Hááát, egy élmény volt! Szűk utcácskák, némi szembe forgalom, huppanók, halálfélelem...

Tavasszal nagymama leszek! :-)

Úgy gondoltam, hogy 5 hónap hallgatás után időszerű jelentkeznem, és ha már lúd, legyen kövér! Remélem sokatok ingerküszöbét megütötte a cím, és tovább olvastok! :-)

Gergő most utolsó éves az itteni felső tagozaton, jövőre középiskolás lesz. (már ha... de ez egy másik történet) Így aztán ebben a tanévben fél évig mindenkinek fel kell vennie egy Egészségtan c. tantárgyat. Neki a következő félévben lesz. Ennek keretében, április környékén, mindenki kap egy babát, 24 órás ellátásra. A bébiben valami számítógép szerűség van, ami vezérli, hogy sírjon, meg minden. Szóval egy teljes napot ki kell bírni, és életben kell tartani. Szegény unokám, már most aggódom! :-)

Legutóbb ott tartottam, hogy elmúlt a nyár.

A suli végén a fiúk megint táborozni mentek. Bali ezúttal kipróbálta a vízilabdát, és kiderült, hogy jól megy neki, így aztán, ha haza megyünk (már ha... de ez egy másik történet), akkor legalább neki is lesz valami, amit várhat.

Meglátogatott bennünket J. barátja is, akivel együtt mentünk Balira búvárkodni. A fiúk merültek többek között 2 hajóroncsnál is, kirándultak, én meg jókat medencéztem Marcival. Klasszul sikerült, annyira, hogy most, az ünnepek után Dubai a közös úti cél.

A Jakartába visszaindulás előtti este iszonyat fejfájás jött rám, és elég rosszul aludtam. Másnap délutánra magas lázam lett, így elvonszoltam magam az orvoshoz. Dengue gyanúval hazaküldtek, mivel azt csak a harmadik napon lehet kimutatni. Remek! Nekünk a harmadik nap estéjére volt repjegyünk haza, Budapestre. Egy napot haldokoltam, iszonyat gyenge voltam, aztán az utazás napján elmentem a vérvételre, ahol közölték, hogy igen, ez dengue. Mondtam, hogy szuper, én meg este repülök. Lelkemre kötötték, hogy egy hétig kétnaponta menjek vérvételre, mert csúnya vége lehet. Hát jó. A háromgyerekes világjáró anyákat persze nem olyan fából faragják, hogy egy szúnyogcsípés kifogjon rajtuk, így aztán feltámadtam poraimból, és kész. Pesten J. unszolására azért elmentem a László kórházba, ahol én voltam az ügyeletes kuriózum. Pusztán azért vettek vért, hogy a laborosok ilyet is lássanak. Nem különösebben hatotta meg őket az indonéz orvos kérése a kétnaponkénti vérvételről. Az is lehet, hogy túl jól néztem ki ahhoz, hogy aggódjanak. :-) Másnap próbáltam megszerezni a leletet, beszélni az orvossal, de miután négyszeri kapcsolásra visszajutottam a kezdő pontra, és annyit sikerült kiszednem a nővérből, hogy nem olyan rossz az akármilyen érték, így hagytam a fenébe az egészet. És még élek!

Következő kórház menet B-vel volt. Túléltük azt is, leszámítva, hogy kiderült, autoimmun betegsége van.

Két hét múlva J. visszajött Jakartába, én pedig megtanultam, hogy ilyet soha többet! Mármint, hogy egyedül maradok a három gyerekkel, miközben ezer millió elintézni való van. A haza út miatt J. annyira izgult, hogy végül elénk jött Kuala Lumpurba. Meglepődtem, de nagyon jól esett! 

Marcival január óta jártunk egy játszócsoportba, heti 3*1 órát. Élvezte, így úgy gondoltuk, hogy tovább lépünk a szocializáció és angol tanulás útján, és beíratjuk oviba. Október 29-én volt az első napja a Tutor Time nevű nemzetközi intézményben. Heti háromszor megy, 9-12-ig van a törzsidő. November 29-én eljutottunk oda, hogy már szemrebbenés nélkül ment be a csoportba, semmi könnyes búcsú. Ugyanezen napon érte el végre a 12 kg-os súlyt is!

Az őszi szünetben ismét búvárkodni mentünk. Sulawesi északi csücskénél van egy pici sziget, Bunaken. Állítólag a világ egyik legjobb merülő helye. Elsősorban J. használta ki a lehetőséget, mert Gergőnek folyt az orra, Bali meg a végére lett beteg. Azért voltunk együtt snorkelezni is, és ilyen szép víz alatti világot még tényleg nem láttam. Bálintnak annyira hasogatott a füle a repcsin, hogy vele rögtön orvoshoz mentem, hogy kizárjuk a komolyabb bajokat. Az orvos tök jó fej volt, ő is nagy búvár, és na hova valósi? Yes, bunakeni! Szóval jót beszélgettünk az élményeinkről!

Hamarosan itt az év vége, és mi ismét haza látogatunk. Péntek este indulunk a reptérre. Most szerda reggel van, és még semmi nincs összepakolva. J. tegnap megjegyezte, hogy hogyhogy nem pánikolok még? Mondtam, hogy belül már tiszta ideg vagyok, így megnyugodott, hogy helyre állt a világ rendje. :-)

Elszállt a nyár (is)...

... meg előtte még a tél és a tavasz, és én nem írtam egy sort sem.

Tudom, hogy mások a három gyerek mellett még dolgoznak, és 100%-ban egyedül vezetik a háztartást, közben maratont futnak, de nekem ez nem megy. Mondjuk nem is szomorkodom miatta. :-) Marci (és Bali és Gergő és J. és a házimunka) jelenleg olyan szinten kitöltik a mindennapjaim, hogy ha van egy kis "én időm", akkor azt nem a számítógép előtt töltöm. Szóval ezért a nagy hallgatás.

Tegnap este egy házibuliban voltam, és elgondolkodtatott 1-2 beszélgetés. Megkérdezték tőlem, hogy nem futott még sose át az agyamon, hogy mit is keresek én itt, hogyhogy jól érzem magam? Nagyon meglepett, és talán nem is tudtam összeszedetten válaszolni. 

Egyrészt mint a legtöbb itteni expat, kivételes helyzetben vagyunk, burokban élünk. Ez nem jelenti azt, hogy ne ismernénk az itteni átlagemberek életét, problémáit, csak egyszerűen nem érint bennünket, de azért megérint! Nem azért van takarítónőnk, mert nem tudnám egyedül rendben tartani a házat, hanem azért, mert ez is egy formája a támogatásnak. Darsi (a takarítónő) abból a pénzből iskoláztatja a fiát. Sutikno (a sofőr) egyedül tartja el a feleségét és a két gyerekét. Nekünk elvileg egy fillért nem kellene neki adni, mert a cég alkalmazza, ennek ellenére rendszeresen fizetünk neki, pld. havonta kajára, túlórákra, stb. Ez tette lehetővé, hogy részletre vegyen magának egy motort. A nem használt, kinőtt ruhák, cipők árvaházaknak mennek. A fiúk rendszeresen találkoznak helyi gyerekekkel az iskola szervezésében. Gyűjtenek nekik könyveket, az árvizek idején "túlélő" csomagokat visznek, vagy egyszerűen csak játszanak egy barátságos focimeccset. Mindezt könnyen megtehetjük és szívesen tesszük. Itt így a természetes. Az indonéz családokban is, ha valakinek jól megy, akkor ő támogatja a többit is.

Mi nem kényszerből jöttünk ide. Úgy gondoltuk, hogy a gyerekeinknek hatalmas előny lesz, ha világot látnak, megismernek más kultúrákat, megtanulnak egy idegen nyelvet erőlködés nélkül. Emellett imádunk utazni és úgy tűnik, hogy kellőképpen nyitottak vagyunk, nem okoz gondot a beilleszkedés egy más világba.

Hát kb. ennyi lett volna a válaszom röviden. :-)

Árvíz

Jakarta egy részét elöntötte az ár. Az elmúlt hónapban rengeteg eső esett, nem is beszélve erről a hétről. Lombokról szép barnán jöttünk vissza, és mondtam, hogy majd hetente felmegyek a tetőre napozni egy kicsit, hogy ne kopjon le. Hát... már annak is örülnék, ha egyáltalán látnám a Napot. Tiszta őszi időjárás dúl.

Mi szerencsés helyen lakunk, a város déli részén. Itt még sosem volt árvíz, és remélem így is marad. Ennek ellenére a suliból (ami itt van a szomszédban) tegnap előbb haza engedték a gyerkőket, és ma reggel kaptuk az emailt és sms-t, hogy a helyzet rosszabbodása miatt a zárva tartás mellett döntöttek. Vannak akik a város elöntött részeiből jönnek, illetve a helyi dolgozók többsége érintett.

Itt egy videó, hogy milyen, mikor a víz az úr.

A helyzet ellenére ma elmentünk Marcival abba a játszó csoportba, ahova szerdán iratkoztunk be. Hetente háromszor fogunk járni, egy óra énekelgetés, mozgás, mindez angolul. Szerintem nagyon jópofa, de a lényeg, hogy neki is tetszik, bár még kissé szégyenlős. A szokásos 40 perces utat 25 alatt tettük meg, annyira nem volt forgalom. Gondolom a hírek és az újabb eső hatására mindenki inkább otthon maradt.

Lombok

Kirándulás Lombok szigetén:

Két Gili a távolban:

Hajókázás és fürdés után édes a pihenés:

Kincseink a partról:

BUÉK!

Kicsúszva minden határidőből, de még azért ebben az évben, mindenkinek boldog új évet kívánok!

November vége, december eleje igen dolgos volt. Fiúknál hajtás volt a suliban, mert náluk az év végével záródott a félév. Nekem munka volt itthon, mert felmondtam mindenféle háztartási segítségnek. Végül 15-én elutaztunk a jól megérdemelt pihenésre, Lombokra.

Lombok egy sziget Bali mellett. Az ismert rokon (Bali) árnyékában él, és virul. Nem is értem, hogy eddig miért nem fedeztük fel magunknak. Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Nincs az az egyedi kultúra, viszont a természeti szépségek itt érintetlenebbek. Nincs úgy kiépítve, nincs olyan zsúfoltság, és a környező Gili szigetek végiglátogatásával, illetve Lombokon belüli kirándulásokkal hatalmas élmény.

A szállásunk állítólag a legjobb volt. Hatalmas, szépen gondozott kert közepén, közvetlen a tengerparton. Ha valaki erre jár, akkor csak ajánlani tudom a Pool Villa Club Lombok-ot.

A fiúk kipróbálták a búvárkodást, és annyira tetszett nekik, hogy egy tanfolyamot kaptak karácsonyi ajándékként, aminek a végén, apjukkal együtt, PADI búvárvizsgát tettek. Így aztán már most szervezzük a tavaszi szünet programját, ami mi más lehetne, mint Lombok, merülésekkel?!

Több túrát tettünk a közeli Gili szigetekre, amelyek szikrázó fehér homokos partjukról, a hihetetlen kék tengerről, és gazdag vízi világukról híresek. Trawangan a legfelkapottabb mind közül, amit személy szerint inkább kerülni fogok a jövőben. Olyan szinten tele van turistákkal, hogy lépni alig lehet, nehéz már csendes zugot találni.

Nagyon szeretnék fényképeket feltenni, de a telefonom képtelen együtt működni, így ezzel még küzdök egy kicsit.

A héten megkezdődött a suli, amit Gergő már nagyon várt, hiányoztak ugyanis a barátai. :-) Februártól a hétvégék ismét sportprogramoktól hemzsegnek. Marci lassan de biztosan fejlődik. Már tesz néhány lépést, de négykézláb gyorsabbnak és biztosabbnak érzi magát. Enni továbbra sem igen akar (csak anyatejet), ami miatt már a kétségbeesés jelei mutatkoznak rajtam. :-( Az akarata igen erős, látszik, hogy harmadik gyerek, túlélésre programozva. :-)