Itt a vége, fuss!

Már papírunk is van róla, hogy június 30-al véget ér az indonéz kaland.
Sajnálom, mert a fiúk nagyon szeretik az iskolát, nem sajnálom, mert lassan semmi szeretni való nem maradt itt.
Mindenki elmegy...
Karácsonykor volt egy szűkebb baráti találkozó. Már ezen sem volt ott mindenki, aki a szívemhez közel állt, és a jelenlévők közül a többség már tudta, hogy merre tovább.
Mi még nem.
Elképzelések, vágyak vannak, de még semmi konkrétum.
Ez persze engem ismét az őrületbe kerget.
Most haza készülök. Ez látszik a legjobb lépésnek. Aztán majd meglátjuk!