Bő hat évvel ezelőtt indult indonéz kalandunk. Szép volt, jó volt, elég volt! :-) A fiúkkal szombat délben landolunk Pesten és kezdődik egy új kihívás. A legjobb, hogy mindannyian pozitívan, várakozásokkal teli állunk elébe. Sokan riogatnak, mások féltenek, hogy mi lesz velünk, hogy fogunk visszaszokni. Én úgy fogom fel, hogy egy újabb fejezet következik, aminek mi írjuk a lapjait.
Köszönöm mindenkinek aki olvasott! Nem búcsúzom, mert ki tudja, lehet, hogy otthon lesz időm folytatni vagy éppen visszaemlékezni a jakartai életünkre. Szép nyarat mindenkinek! Eszter
Kedves Eszter! 1-2 napja jutottatok eszembe, hogy vajon mi van Veletek? Csendes olvasója voltam a blognak, de mindig érdeklődéssel olvastam. Azért én kíváncsi lennék a visszatérésre/visszaszokásra is. Örülnék, ha megosztanád velünk, hogyan élitek meg, milyen tapasztalataitok vannak. És az is érdekelne, hogy a gyerekeknek milyen lesz Magyarországon tanulni. Hisz azért teljesen más rendszer van itt, mint külföldön... Minden jót Nektek! :) Nagyon izgalmas lehet ez az egész. Ja, és Jakartától való búcsúzásról is olvasnék, ha lehet. :) Hogy lehetett 6-7 év dolgait összepakolni?!
VálaszTörlésSikeres visszarázódást, és zökkenőmentes ki-becsomagolást kívánok. S a lehető legjobbakat Nektek!
VálaszTörlésKedves Eszter! Mindig örömmel olvastam, mikor-mi történik Veletek! Mesélj még... Az utolsó néhány hónapra is kíváncsi lennék, hogy fejeződött be kinti életetek... és hogyan folytatódik most, itthon... Hogy vagytok? M.Médea
VálaszTörlésKöszönöm szépen a bátorító sorokat! Jó érzés, hogy olvastok, gondoltok rám! Ígérem, hogy jelentkezem még! Eszter
VálaszTörlés