A suliban 3-án kitört a kéthetes őszi szünet. Még augusztusban megvettük a repjegyeket, és lefoglaltuk a szállásainkat erre az időszakra.
Azért, hogy az izgalmak is meglegyenek, J. KL-ből úgy jött haza, hogy volt egy kisebb seb a lábán. Két nap alatt azonban olyan méretűvé hízott, hogy a vádliját bármelyik focista megirigyelte volna. Mindehhez olyan fájdalom is társult, hogy éppen csak vonszolni tudta magát. Orvoshoz mindenképpen mennie kellett, mert aktuálissá vált az egyik oltás ismétlése, így ha már ott volt, megmutatta a sebét is. A doki adott antibiotikumot, és haza bocsájtotta. A lába nem különösebben hatódott meg a kezeléstől, mert tovább dagadt és vörösödött. Két nap múlva újra rendelő, ezúttal másik orvos. Intravénás antibigyó 3 napig, másik tabletta, és némi fenyegetés, hogy ha nem javul, akkor lőttek az utazásnak. Végül azért sikerült elutaznunk, és már az amputáció réme is halványul.
Szegény, hátrányos helyzetű gyermekeink szenvedései ekkor kezdődtek. Mi, gaz szülők, ahelyett, hogy hagynánk őket egész nap a tv és a számítógép szentsége előtt ülni, válogatott kínzásokat találunk ki számukra. Nem elégszünk meg a leckék behajtásával, még Indonézia szépségeihez is elcipeljük őket. Azért az aggódók kedvéért megjegyzem, hogy 1-2 templom és palota között néha mártózhatnak a szállodai medencékben.
Utunk első állomása hétfőn Yogyakarta volt. A város Jáva közepén fekszik, Jakartától 1 órányira repülővel. A turisták elsődleges célpontja Borobodur, Prambanan, és a szultán palotái. Az egyéb kulturális érdeklődésűek tobzódhatnak a batikolt termékekben, nézhetnek wayang bábelőadást, vagy hallgathatnak tradícionális gamelán zenét.
Borobodur a Világörökség része. A világ legnagyobb budhista építménye. A VIII. század táján emelték, de később ismeretlen okból elhagyatottá vált, majd a közeli Merapi vulkán kitörésekor a hamu annyira beborította, majd a növényzet úgy körbe vette, hogy szinte láthatatlanná vált. Újrafelfedése ahhoz a Thomas Stamford Raffleshez kötődik, akit Szingapúr alapítójaként tisztelnek. Napjainkban ez Indonézia leglátogatottabb turista látványossága.
Prambanan igazából egy temlomegyüttes. A legenda szerint 1000 templom állt ezen a helyen. Szokás szerint egy nőszemély szabta feltételül az őt elvenni akaró férfinek, hogy akkor lesz az övé, ha egy éjszaka alatt ennyi templomot épít. Az ipse neki is állt, persze mindenféle szellemek segítségével. A csalárd leány, látva, hogy milyen jól halad, a szolgálóinak megparancsolta, hogy gyújtsanak tüzeket és kezdjenek rizst főzni, mintha már reggel lenne. A kakasok a nagy fényességre azt hitték, hogy hajnalodik, és kötelességtudóan kukorékolni kezdtek. Erre a szellemek abba hagyták az építést és elvonultak, pedig már a 999-nél tartottak. Az átvert főhős, erre kővé változtatta a lányt. Így lett meg az 1000. templom.
A Yogja-ban lévő szultáni palotát jelenleg is lakják, ennek ellenére látogatható, persze nem minden része. Szultánnak lenni nem rossz dolog. Több, mint 1000 szolgálója van, ráadaásul tuti foglalkozása is. Indonéziában egyedül itt nem tartanak helyi választásokat, mert a kormányzó automatikusan a regnáló szultán lesz. A jelenleginek mindössze négy lánya van, akik viszont nem követhetik a trónon. A politikai ambíciókat tápláló szerencsevadászokat azonban el kell keserítsem, beházasodás útján nem lehet uralkodóvá válni.
Az útikönyv beharangozása ellenére, vagy talán pont amiatt, nem voltunk elájulva a palotától, de a szintén promotált fürdőtől sem. A legizgibb az oda-vissza utunk volt, mert azt a helyi taxival, azaz becakkal vagy másnéven trishaw-val tettük meg.
Jó tanács az ide tévedőknek:
Ne hidd el, hogy már csak ma van az utolsó nap, amikor láthatod.
Ne hidd el, hogy csak itt és most veheted meg ennyiért.
Ne hidd el, hogy csak egy kiálltást akarnak mutatni, mert az bizony egy bolt.
Rövid látogatásunk 4 nap után ért véget, majd egyéjszakás jakartai kitérő után Balira tértünk vissza.
Azért, hogy az izgalmak is meglegyenek, J. KL-ből úgy jött haza, hogy volt egy kisebb seb a lábán. Két nap alatt azonban olyan méretűvé hízott, hogy a vádliját bármelyik focista megirigyelte volna. Mindehhez olyan fájdalom is társult, hogy éppen csak vonszolni tudta magát. Orvoshoz mindenképpen mennie kellett, mert aktuálissá vált az egyik oltás ismétlése, így ha már ott volt, megmutatta a sebét is. A doki adott antibiotikumot, és haza bocsájtotta. A lába nem különösebben hatódott meg a kezeléstől, mert tovább dagadt és vörösödött. Két nap múlva újra rendelő, ezúttal másik orvos. Intravénás antibigyó 3 napig, másik tabletta, és némi fenyegetés, hogy ha nem javul, akkor lőttek az utazásnak. Végül azért sikerült elutaznunk, és már az amputáció réme is halványul.
Szegény, hátrányos helyzetű gyermekeink szenvedései ekkor kezdődtek. Mi, gaz szülők, ahelyett, hogy hagynánk őket egész nap a tv és a számítógép szentsége előtt ülni, válogatott kínzásokat találunk ki számukra. Nem elégszünk meg a leckék behajtásával, még Indonézia szépségeihez is elcipeljük őket. Azért az aggódók kedvéért megjegyzem, hogy 1-2 templom és palota között néha mártózhatnak a szállodai medencékben.
Utunk első állomása hétfőn Yogyakarta volt. A város Jáva közepén fekszik, Jakartától 1 órányira repülővel. A turisták elsődleges célpontja Borobodur, Prambanan, és a szultán palotái. Az egyéb kulturális érdeklődésűek tobzódhatnak a batikolt termékekben, nézhetnek wayang bábelőadást, vagy hallgathatnak tradícionális gamelán zenét.
Borobodur a Világörökség része. A világ legnagyobb budhista építménye. A VIII. század táján emelték, de később ismeretlen okból elhagyatottá vált, majd a közeli Merapi vulkán kitörésekor a hamu annyira beborította, majd a növényzet úgy körbe vette, hogy szinte láthatatlanná vált. Újrafelfedése ahhoz a Thomas Stamford Raffleshez kötődik, akit Szingapúr alapítójaként tisztelnek. Napjainkban ez Indonézia leglátogatottabb turista látványossága.
Prambanan igazából egy temlomegyüttes. A legenda szerint 1000 templom állt ezen a helyen. Szokás szerint egy nőszemély szabta feltételül az őt elvenni akaró férfinek, hogy akkor lesz az övé, ha egy éjszaka alatt ennyi templomot épít. Az ipse neki is állt, persze mindenféle szellemek segítségével. A csalárd leány, látva, hogy milyen jól halad, a szolgálóinak megparancsolta, hogy gyújtsanak tüzeket és kezdjenek rizst főzni, mintha már reggel lenne. A kakasok a nagy fényességre azt hitték, hogy hajnalodik, és kötelességtudóan kukorékolni kezdtek. Erre a szellemek abba hagyták az építést és elvonultak, pedig már a 999-nél tartottak. Az átvert főhős, erre kővé változtatta a lányt. Így lett meg az 1000. templom.
A Yogja-ban lévő szultáni palotát jelenleg is lakják, ennek ellenére látogatható, persze nem minden része. Szultánnak lenni nem rossz dolog. Több, mint 1000 szolgálója van, ráadaásul tuti foglalkozása is. Indonéziában egyedül itt nem tartanak helyi választásokat, mert a kormányzó automatikusan a regnáló szultán lesz. A jelenleginek mindössze négy lánya van, akik viszont nem követhetik a trónon. A politikai ambíciókat tápláló szerencsevadászokat azonban el kell keserítsem, beházasodás útján nem lehet uralkodóvá válni.
Az útikönyv beharangozása ellenére, vagy talán pont amiatt, nem voltunk elájulva a palotától, de a szintén promotált fürdőtől sem. A legizgibb az oda-vissza utunk volt, mert azt a helyi taxival, azaz becakkal vagy másnéven trishaw-val tettük meg.
Jó tanács az ide tévedőknek:
Ne hidd el, hogy már csak ma van az utolsó nap, amikor láthatod.
Ne hidd el, hogy csak itt és most veheted meg ennyiért.
Ne hidd el, hogy csak egy kiálltást akarnak mutatni, mert az bizony egy bolt.
Rövid látogatásunk 4 nap után ért véget, majd egyéjszakás jakartai kitérő után Balira tértünk vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése