Karácsony Balin

Véget ért a szünet, hétfő óta rázódunk vissza a dolgos hétköznapokba.

Míg Balin voltunk, ismét rengett a föld, és érintette Jakartát is. J. kollégája mesélte, hogy az iroda 6. emeletén 30-40 cm-es kilengést lehetett érezni. Annyira rémisztő volt, hogy utána még vagy fél órát remegett a lába.
Balin nem volt semmi, pontosabban akkor volt, amikor még Szingapúrban időztünk. Én szerencsére sosem éltem át semmilyen természeti katasztrófát. Talán ezért, talán az amúgy is vészhelyzetben higgadt természetem miatt, meglepő számomra, hogy itt (persze lehet, hogy máshol is) mennyire kétségbe tudnak esni az emberek, ha megijednek. Balin egyik este éttermet kerestünk egy nyitott bevásárlóközpontban, és egymás után két alkalommal is, 1-2 percre elment az áram. Olyan riadalom, sikoltozás támadt, hogy attól tartottam néhány embernek pont emiatt lesz baja, nem is az esetlegesen bekövetkező katasztrófától.

A cím nem vicc, de nem is a decemberi ünnep előrevetítése.
A balinéz karácsony, pontosabban a sziget legfontosabb ünnepe a Galungan, éppen nyaralásunk idejére esett. Évente két alkalommal tartják, 210 naponta, és mindig szerdával kezdődik. A fesztivál a jó (Dharma) győzelmének szimbóluma a gonosz (Adharma) felett.
Itt is nagy sütés-főzéssel, rokonlátogatással jár. Hitük szerint elhunyt szeretteik ilyenkor térnek vissza látogatóba, így méltó képen kell készülni a fogadásukra. Nemcsak a családi templomba (ami ott van minden udvarban), hanem a falu templomába is visznek ajándékot. Több, gyönyörű ünneplőbe öltözött menetet láttunk, ahol a nők a fejükön egyensúlyozva vitték a virággal, étellel teli kosarakat.
Az ünnep előtti nap a férfiak disznót ölnek, és az ő feladatuk a mi karácsonyfánknak megfelelő "penjor" elkészítése is. Ez egy hosszú bambuszrúd, amit gyümölccsel, kókuszlevéllel, virágokkal díszítenek, és a ház bejáratánál állítanak fel.

A gyerekek Barong jelmezben (mítikus állat) körbe járják a falut, táncot lejtenek a házaknál, ezzel jelképesen helyreállítják a jó és rossz egyensúlyát. A performanszért némi pénzt kapnak, ami a közösség gyerekszervezetének kasszájába megy.
Van "beigli" is, csak jaja néven és természetesen rizsből készítik.
Az ünnep utáni másnap indul a népvándorlás a barátokhoz, illetve kirándulnak a közeli forrásokhoz, ki a természetbe. De ez a nap a legjobb az esküvőkhöz és temetésekhez is.
Nekünk sajnos kicsit szerencsétlen lett, mert pont ekkorra sikerült betervezni egy egész napos kirándulást, fel északra, a Gitgit vízeséshez. Hát... az utakon lévő dugó jakartai méretű volt.

Tíz nappal Galungan után, az ünnep lezárásaként következik Kuningan. Ezen a napon térnek vissza szeretteik szellemei a Mennybe. Ekkor speciális, sárga rizsből készült ajándékot tesznek ki az égieknek.