És, hogy ne heverjen kihasználatlanul a hátizsák, Bálint váltotta édesapját, és indult hétfőn hajnalban Tanjung Lesung-ra. A hely Jáva nyugati végében van, kb. 3 órányi autózásra Jakartától. Szállásuk az ottani Vitorlás Klubban volt. Sajnos erről a kirándulásról nincsenek fényképeink, csak néhány élményt tudok megosztani.
Nem mondom, hogy nem izgultam kicsinyt. A tanárokban teljesen megbíztam, a hely is biztonságos, a gyenge láncszemnek inkább a szeleburdi nyolc és fél éves táborozó tűnt. A suli igyekezett biztosra menni. Kaptunk a szükséges felszerelésről listát, és a csomagokat előző pénteken be is kellett vinni . Szúrópróba szerűen lecsekkolták pld. a szandálokat, mert tavaly állítólag elég sok idő elment a tengeri papucshalászattal. Ezúttal direkt olyan lábbelit kértek, ami nem esik le.
Megérkezésükkor az első feladat hajóépítés volt. A csapatok kaptak fát, kötelet és üres olajoshordókat, ezekkel kellett dolgozniuk. Amikor kész lettek, akkor vízre bocsájtották az építményt, mindenki felkapaszkodott és egy bóját megkerülve versenyeztek az első helyért. A négy csapatból Baliék holt versenyben elsők lettek. Az egyik csapat viszont léket kapott, majd széthullott a hajójuk. Persze megmenekültek, tekintve, hogy a víz nem volt túl mély, mindenki jól úszik, de amúgy is kötelező volt a mentőmellény.
Pihenésként lehetett kagylót gyűjteni, aztán evés után mindenki kidőlt. Másnap voltak snorkelezni, horgászni, és hajókázni. Az esti tábortűznél sütögettek. No nem szalonnát, hanem marsmallow-t. Az utolsó nap focimeccset játszottak a helyi gyerekekkel, majd indultak haza.
Bálint megpirult orral (mert 2. nap elvesztette a sapkáját), tele karcolásokkal (a kagylók nem kímélték mikor elesett) és némi kiütéssel (szerintem a homoktól), viszont teli élményekkel tért haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése