Drága Luís Figo!

Gondolom az eddigiekből már kiderült, hogy fiaim kedvenc sportja a foci. Elsősorban művelni szeretik, de azért némileg tájékozottak a nagyvilág futball eseményeit illetően is. Így esett, hogy múlt vasárnap, az egyébként sűrű programunk ellenére, be kellett iktatni egy találkozót Luís Figo-val is. Igen, nem viccelek. Itt járt Jakartában, és ennek örömére szerveztek a rajongóknak egy közös futást a belvárosban, magával az "Istenséggel".

Első körben nem nagyon voltam oda az ötletért, mert a szombati két meccs után, vasárnap is két meccse volt a fiúknak, így úgy tűnt, hogy fizikai képtelenség egyszerre több helyen lenni. Aztán Gergő egyik barátja meghívta a fiamat egy ott alvós bulira, vállalva, hogy együtt mennek "figozni", majd a 12-kor kezdődő meccsükre. Persze Bálintomat sem akartuk kihagyni, így aztán J. nyerte meg a lehetőséget az ő kísérésére. A mázli az volt, hogy a futás reggel 6-kor kezdődött, így jó esély volt, hogy B. és J. időben odaér a 9-kor kezdődő meccsre. A dolgot még bonyolította egy kicsit, hogy J. gépe Bangkokba 13 órakor indult, azaz neki 11-kor már a reptéren volt jelenése. No problem, megbeszéltük, hogy 7.30-kor haza indulnak, J. kiugrik a kocsiból, én beugrom, és irány a focipálya, ahonnan autó haza, J-t felvesz, ki a reptérre, majd vissza a pályára, és G-ék meccse után végre haza. 

Így is lőn, minden remek volt, mindenki kapott dedikált pólót, kicsit béna labdát, és senki nem késett el sehonnan. A dolog szépséghibája mindössze annyi volt, és ezért is a cím, mert J. telefonját egy kedves lélek kiemelte a fotóstáskájából a nagy tülekedésben. :-(  Így jelenleg erősen gondolkodom az egyik aláírt póló árverésre bocsájtásában.

Most már tuti biztos, hogy valaki megátkozott bennünket telefon ügyileg, mert pont egy éve veszett el a másik "drágaság" Szingapúrban. A jelenlegi is kb. két hónapos volt... 

Sajnos úgy tűnik, hogy Gergőék csapatának valami csodára van szüksége, mert eddig elég gyengén muzsikáltak, hozzátéve, hogy túl sok szerencséjük sem volt. A vasárnapi Greenfield kupáért folyó harcban, első körben összekerültek a tavalyi nyertessel, így tulajdonképpen esélyük sem volt. Baliék viszont szárnyalnak. Látszik, hogy közülük páran már tavaly is együtt játszottak, és sokat fejlődtek. Szombaton 2-1-re nyertek a brit suli ellen, ami azért volt izgi, mert abban a csapatban játszott az itt élő másik magyar család kisebbik fia. Bali lőtte a másodikat! Vasárnap 7-0-ra darálták le az ellenfelüket, B. gyönyörű passzokkal és 3 góllal járult hozzá a győzelemhez.

Még jó hír, hogy bár J-nek egy hónapra kellett Bangkokba menni, hála a vízumnak, két hét után haza jön pár napra, mert csak ilyen rövid időre adják az érkezéskor pecsételőset. Így nem fog lemaradni Bali szülinapi bulijáról, amit egy lézerlövöldözős helyre szervezek.