Számomra az egyik legérthetetlenebb dolog, mikor a szülők nem tanítják meg a gyereküknek a saját anyanyelvüket. Tudom, hogy a vegyesházasságokban ez nem olyan egyszerű, főleg, ha az egyik fél nem beszéli a másik nyelvét, de mikor az egész család egynyelvű, és mégse azt használják, az elképeszt.
A poszt apropója, hogy az egyik anyukának a suliból megjelent egy könyve indonézül. Kiderült, hogy az édesapja alapította a leghíresebb helyi franchise éttermet az Es Teler 77-t. Sajnos ő két éve elhunyt, de hátrahagyta az élettörténetének befejezetlen kéziratát. Legidősebb gyermeke, Felicia, ominózus anyuka vállalta, hogy befejezi és kiadatja. Ezzel kapcsolatban több cikk jelent meg róla, melyben megdöbbenésemre a legnagyobb kihívásnak a nyelvet jelölte meg. Nem azért, mert buta lenne és nem tudna fogalmazni, hanem, mert nem tud megfelelően indonézül. Mi van??? Aztán kiderült, hogy a középiskola végén Ausztráliába küldték, ott végezte az egyetemet, és még maradt vagy 10 évig, de akkor is! Azóta sokakkal beszélgettem, és csak megerősítették eddigi tapasztalataimat, hogy bizony a gazdag családokban otthon angolul beszélnek. Persze, a gyerekek valamennyire megtanulnak az anyanyelvükön is, hiszen a személyzet helyi, de suliból is inkább a nemzetközit preferálják. Kezdem érteni, hogy az új oktatási törvényüknél honnan fúj a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése