Úgy kezdődött, hogy a klassz kis Philips vasalónk betegeskedni kezdett. Szegény, amúgy is igencsak leharcolódott az elmúlt években, így gondoltuk veszünk egy újat.
A közeli boltokban nem sikerült szerelembe esni egy példánnyal sem, viszont az interneten, az egyik helyi online boltban találtunk egy mind minőségben, mind árban megfelelőt. Megrendeltük, kifizettük, majd pár napra rá jött az értesítés, hogy hát ilyen termék sajnos jelenleg nincs, válasszunk másikat. Grrrrrrrrr!
No nem baj, gondoltuk akkor majd otthonról hozunk egyet. A nagy karácsonyi bevásárlás alkalmával így is tettünk, majd szépen becsomagolva, bőröndbe betettük.
Na melyik csomagunk nem érkezett meg velünk együtt Jakartába, na melyik? Igeeeeeen! A vasalós.
Az érkezésnél bőröndjeink eleve lassabban szivárogtak kifele, mint szoktak, és végül mikor már szinte mindenki elment, még mindig hiányzott kettő. Egy reptéri pasi végül odajött hozzánk, és az egyik táska nála volt, viszont a másikkal kapcsolatban csak egy papírja volt, amit Amszterdamból küldtek. Az utolsó bőröndünk valahogy ott maradt, és másnapi szállítást ígértek, egy reggel érkező Garuda géppel. Mondták, hogy majd házhoz hozzák délelőtt. Kaptunk 3 telefonszámot is, ahol érdeklődhetünk. Másnap délután háromkor végre valaki fel is vette a telefont. Csomag megvolt. A kiszállítást viszont nem kértük, inkább a sofőrünk ment érte, biztos amit biztos. Boldogan telefonált, mikor indult vele vissza.
És, hogy mi volt még a csomagban? Kolbászkészleteink fele, illetve apósoméktól kölcsön kapott családi fényképek egy iskolai projekthez, melyek pótolhatatlanok. Azt hiszem, ha a bőrönd elveszett volna, mi többet nem mertünk volna haza menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése