Olasz út címszavakban, sok képpel

A szerző megjegyzése:

Alábbi post inkább kedvcsináló, mintsem részletes beszámoló. Hasznos információk a linkekre kattintva érhetők el. Az összes szállás tökéletes volt, elsősorban az elhelyezkedésük és a parkolási lehetőségek miatt, de egyéb tekintetben is elégedettek voltunk. Vizuális gyönyörért ide lépjetek!

Végre eljött az augusztus, mikor Gergő is szabadságra ment! Se suli, se edzés, se verseny, se Milestone! Pontosabban utóbbi még egy kicsit igen, de csak elküldendő esszék formájában.

Hétfő reggel levittük Marcit a mamához, ahol ő is megkezdte rendes, évi pihenését. Az ovi után még táborokba járt, ami ugyebár komoly, megterhelő munka. Ha már lendületben voltunk, meg sem álltunk Lentiig, ahol az első éjszakát töltöttük. Az eredeti tervek szerint délután az ottani fürdőben lubickoltunk volna, mintegy felkészítve tagjainkat a sűrű programra, de végül a kényelmes apartmanban lustálkodtunk, majd egy kellemes séta végeztével kikötöttünk vacsoránk színhelyén, amit mindenkinek csak ajánlani tudok!

Másnap, a bőséges reggeli után irány Velence! Meglepően gyorsan odaértünk, és hála a navigációs programnak, a lefoglalt parkolót is megtaláltuk. Onnan bebuszoztunk a városba, és indult a móka!

Szállásul stílszerűen egy palazzo-t választottunk. A csomagok lepakolása után elsétáltunk a Szt Márk térre, majd visszafelé a Grand Canale-on vaporettóra szálltunk. A két hely, kb. pont a csatorna ellentétes végein van, így mondhatni az egész délutánt, estébe nyúlóan városnézéssel töltöttük. Másnap reggel visszatértünk a Dózse palotához, amit belülről is megnéztünk, átkeltünk a Sóhajok hídján a börtönhöz, majd szerencsésen ki is jutottunk onnan.

A finom ebéd után Veronába indultunk, ahol egy modern hotelben foglaltunk szobát. A fiúknak ez volt a kedvenc szállása, és nekem se volt ellenemre, hogy este a szobában lévő jacuzzi masszírozta fáradt lábaim. Érkezésünk után nyakunkba vettük a várost és vacsoráig szinte minden említésre méltót láttunk a San Zeno Maggiore templomtól kezdve, az Arénán át, Júlia házáig. A Piazza Erbe-n vacsoráztunk, gyönyörködve a teret körülvevő házakban.

Következő nap San Gimignano, tornyok, középkori hangulat várt ránk. Pici, imádnivaló és a fagyizója is világbajnok (de tényleg!).

Este érkeztünk Pisa-ba, ahol konkrétan a Ferde torony mellett laktunk. Még este elsétáltunk a Campo dei Miracoli-ra, azaz a Csodák mezejére, ahol a tornyon kívül egy hatalmas dóm, keresztelőkápolna és egy temető is helyet kapott. Érdemes elővételben megvenni a jegyet ezek meglátogatásához, mert nem biztos, hogy a helyszínen van aznapra szóló. Ez volt az egyetlen hely, ahol az idő kevésbé volt kedvező, konkrétan zuhogott, míg másnap a toronynál vártunk a bebocsájtásra. Azért nem volt olyan szörnyű, mert mire leértünk, már elállt, és ebédre meg is száradtunk. Szállásadónk, Luca javaslatára egy nagyon közeli, pici, házias étterembe mentünk, ahol az előző estével ellentétben most volt hely (nyitás előtt már odaértünk :-) ). Egész utunkon ez volt a legszuperebb hely az összes meglátogatott műintézmény közül, pedig naponta kettőt teszteltünk! A szakács félig magyar, és bár 15 éve nem volt itthon, még mindig jól beszél magyarul. Nagyon finomakat készített nekünk, de a szomszéd asztalokra pillantva a többiek is jól jártak. :-) A kenyérféléket ő süti (a diós isteni volt), a szalámit is ő tölti, a tészta természetesen szintén az ő keze munkája. Sajnálom, hogy nem csináltam képeket, de egyrészt gyorsan nekiestünk, másrészt a fiúknak már így is gyanús voltam, hogy esetleg összecseréltek egy ázsiaival.

Következő állomásunk Firenze volt, ahol két éjszakát töltöttünk, itt. Nekem ez a város tetszett leginkább. Hihetetlen hangulatos, élhető, az ember folyamatosan kapkodja a fejét, mert minden épület tartogat valami szépséget, érdekességet. A történelmi rész viszonylag kis helyen van, így sétával minden ismert látnivaló könnyen elérhető.  A dóm lenyűgöző, bár a torony megmászása közben majdnem meghaltam. :-) A keresztelőkápolna belseje volt a legszebb, amit utunk során láttam. A Pitti palota, ami a Medicik lakhelye is volt, kicsit csalódást okozott. Kívül nagyon egyszerű, belül viszont túlcsordul a díszítéstől. Ráadásul éppen egy Karl Lagerfeld fotókiállítás is futott, amit nagyon nehezen tudtam abban a környezetben befogadni.

Utunk végén Triesztben szálltunk meg, ahol a közeli Miramare kastélyba látogattunk. A környezet, a kert, a tenger, fantasztikus hátteret adnak, az illatok, hmmmm! Maga az épület is tökéletes, anno Habsburg Miksa főherceg építtette nyári rezidenciának, de nem sok időt tölthetett itt. A korabeli bútorokkal berendezett szobákban rövid, de nagyon informatív táblák segítségével adnak tájékoztatást az akkori mindennapokról, politikáról. Annyira belemerültem, hogy itt sajnos nem csináltam képeket, de ezzel is motiválok mindenkit, hogy menjen és nézze meg maga!

Hát ennyi fért egy bő hétbe. Szerintem visszatérünk!