Éves jelentés

Huss, elrepült egy év, és én a blogom felé se néztem...

A tavalyi nyár a házunk rendbetételével telt. Szerintem jól sikerült, bár Marci sokáig mondogatta, hogy nyamvadt ház. Kicsi is (hát tényleg nem 300 nm, mint Jakartában) és még medence sincs.

Szeptembertől mindenki kezdett az új munkahelyén. Én egyik ámulatból a másikba estem, hol pozitív, hol negatív értelemben.

Az ovi, bár sima önkormányzati, mégis fényévekre van a nagyok régi ovijától. Sokkal lazább, de gondolom ez a vezetőn és az óvónőkön múlik elsősorban.

Bálint iskolája elég nagy csalódás. A tanárok kedvesek, rendesek (no persze van kivétel), de rendszer szinten egész más, mint amit megszoktunk. Nem érzem, hogy a gyerekek lennének a középpontban, sőt! Persze tudom, sok dolog tőlük független, mégis... A srácok itt sokkal éretlenebbek. Hihetetlen magatartási gondok vannak, amit mégis szinte természetesként kezelnek.

A tananyagról csak annyit, hogy a fiúk azt mondták, hogy 6 év alatt nem magoltak annyit, mint itt az első félévben. Aggódtam kicsit, hogy pont az eltérő tanterv miatt lemaradásuk lesz, de nem. Így két élő példával is be tudom mutatni, hogy sokkal többet ér, ha a gyerekeket gondolkodni tanítják meg, ahelyett, hogy tölcsérrel töltik a fejükbe az információkat.

Gergő gimijén nagyon látszik, hogy nem állami. Az igazgatónőről, a tanárok 90%-ról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Látszik, hogy többségük külföldön tanult, dolgozott, mielőtt ide került volna. A gyerekanyag nagyon vegyes. Sajnos állítólag kifogtuk minden idők legrosszabb osztályát, de szerencsére a vezetés nem ült ölbe tett kézzel, és szeptembertől néhányan már máshol folytatják a tanulmányaikat.

Gergő ezerrel folytatja a futást, szép sikerekkel, májusban pedig elkezdte a Milestone-t is.

Én egyelőre főállású anya vagyok, de gondolatban már tervezem az aktívabb jövőt. :-)

A szünetekben barangoltunk kicsit az országban és azon kívül is. Voltunk Pécsett, ami számomra egy újra fellobbanó szerelem. Ha valahova költözni kellene a határainkon belül, akkor odamennék! Sümegen és környékén is jártunk, ami rengeteget fejlődött a legutóbbi, kb. 10 évvel ezelőtti látogatásunk óta. Székesfehérváron az atlétika pályán és a szállodai medencén kívül nem láttunk sokat, mert olyan jó idő volt, hogy főleg az utóbbiban töltöttük időnk nagy részét.

Tavasszal elrepültünk Rómába, mert ez volt Gergő régi vágya. Annyira jól sikerült a "Marci mentes" városnézés, hogy elhatároztuk, nyáron visszatérünk.