Bemutató, szülinap, és szakításom Renével

Huhhh, vége a hétnek! Túléltük!

Hétfőn délelőtt kiruccantunk néhányan a Manga Duába, hogy beszerezzünk 1-2 nélkülözhetetlen kelléket a divatbemutatóhoz. Nevezett létesítmény lényegében egy hatalmas piac. Legalább 5 emelet van, minden szinten más típusú áruval, és több épületszárny. Időnk nagy része egymás keresésével telt, mert a szűk sorok között, a zegzugos térben elég két másodperc, hogy szemelől veszítsd a másikat. Ráadásként északon van, kb. egy órányi kocsikázásra tőlünk. Én végül nem vettem semmit, magányosan jobban szeretek vásárolni. Mindenesetre egy alkalmat megért a dolog, bár fehéreknek itt is erősen alkudni kell!

Kedden próbáltunk a show-ra. Olyan szinten kiakadtam a szervezetlenségen, hogy éjszaka alig aludtam, és lábtöréstől kezdve mindenfélét vizionáltam magamnak, hogy kimaradhassak a jóból.

Szerdán nyugis napunk volt, csak este vittük Gergőt fogszabályzó állításra. Hála a régi szerkezetnek, ami olyan volt, mint egy vályú, felül kilyukadt két foga. Irtó mérges voltam az orvosra, mert havonta járunk hozzá, mégsem szólt hogy hello, kellene valamit csinálni. Így csak akkor vettem észre a bajt, mikor már két fog is érintett volt. Ezeket betömték, rohadt drágán. Majd a tömés két hónap múlva kihullott, gyerek majd meghalt a fájdalomtól. Rohanás a fogorvoshoz, ahol széttárták a karjukat, és ismételt tömést javasoltak, no garancia, hogy rövid időn belül ismét jöhetünk, plusz horror ár. Na ekkor felhívtam az egyik indonéz anyukát, aki hasonlót élt át a lányával, és pont nemrégiben mesélte, hogy már egy új, szuper fogorvoshoz járnak. Szerencsére kaptunk időpontot, és valóban! Más világba csöppentünk. A doktornő részletesen elmagyaráz mindent, szülőnek, gyereknek egyaránt. Gergő végül kapott egy koronát, hogy megmentsék a fogát, mert még vagy két év, mire a csontfoga kijön. Így viszont változtatni kellett kicsit a szabályozón is. Na ez volt szerda este.

Csütörtökön bemutató. A délelőttöt mindenki fodrásznál töltötte. Nekem az első ruhához konty kellett, amit viszonylag gyorsan megcsináltak, csak a hozzá vezető út volt kissé fájdalmas. A hajam elég göndör, így először kihúzták egyenesre. Komolyan azt hittem, hogy kopasz leszek a végén. Közben a manikűrös lány a kezemmel foglalkozott. Szeretem ezt a multitask üzemmódot.

Kettőre kellett megjelenni a helyszínen. Eredetileg úgy volt, hogy lesz profi sminkes, de végül mindenki magát festegette. Engem szerencsére kezelésbe vett egy cseh lány, mert mondtam, hogy én max. a szememet tudom kifesteni, a többi igencsak távol áll tőlem. Az első ruhában felsorakoztunk fotózásra, majd a következő két órát próbával töltöttük. Egészen megnyugodtam, mert sokkal szervezettebbnek tűnt minden. Az első vendégek megjelenésekor felmentünk az emeleti "váróterembe". Egy lépcsőn kellett levonulni mindenkinek az első outfittben, majd végigsétálni a kifutón, kicsit illegni a fotósnak, majd vissza a lépcső aljába. A felnőtt modellek után mindig jöttek a tinédzserek, így volt idő átöltözni. A második menetet én indítottam. Itt már kimaradt a lépcső, csak a nézők között kellett sétálni. Kb. ötvenen voltak, szóval nem volt tömeg. A végén befutott három férj is, ők voltak az egyedüli hímneműek a fotóst leszámítva. A harmadik forduló előtt pihenhettünk, mert a vendégek büfézhettek egy kicsit. Az esemény számunkra egy újabb fotózással zárult, majd mindenki átöltözhetett. Családanyák rohantak haza, a többiek még maradtak egy kicsit a vendégekkel.

Pénteken Mohamed próféta születésnapja volt, így szabadnap mindenkinek. Én lélekben egy másik szülinapra készültem, Bali szombati bulijára.

A hétvégét ismét focimeccsekkel indítottuk. Gergőék 8-2-re nyertek, Baliék 3-0-ra, de játék nélkül. Sajnos nem jött el az ellenfelük, így csalódottak voltak, viszont edzettek egy jót. Utána rohantunk haza. Előkészültünk az ünnepségre, majd elmentem a tortáért és vettem pizzát is. Hiába rendeltem meg és fizettem ki szerdán a sütit, egyszerűen elfelejtették elkészíteni. Ha azt mondom, hogy nagyon mérges lettem, akkor ez enyhe kifejezése a lelki állapotomnak. Végül persze fél óra alatt össze dobtak valamit, de csalódott voltam. Meg is mondtam a menedzsernek a magamét, és jól kitoltam magammal, mert szentül megfogadtam, hogy én ide többet nem jövök. (De legalább nem hízom!) Szerencsésen haza értem, és még gyorsan sütöttem egy quiche-t is, a szép, új, piros szilikon formámban. Az első vendég Russell volt, akinek az anyukája maradt egy kicsit hála Istennek! Ugyanis egyszer csak megkérdezte, hogy sütök-e valamit, mert olyan jó illat van. Aaaaaaaaaaaaaaaaa! A quiche! De nem égett oda, nagyon finom lett! Újabb tanulság gyerekélelmezés ügyében, hogy akarhatsz te egészségeset adni, nem leszel népszerű. A pizza remek választás volt, felfalták mindet, kivéve a zöldségeset. Üdítőből pedig a cola lett volna nyerő, de az nálunk nincs, csak én rombolhatom vele magam. Szoktak is a fiúk szidni, ha étteremben azt kérek. :-) Az időjárás nekünk kedvezett, mert a medencés és focizós programnál nem esett, kibírta míg kihancúrozták magukat a fiúk, aztán szakadt le az ég. Bent volt némi legózás, majd a bújócska volt a favorit, ami sokáig izgalmas volt, hála a sok óriási gardróbszekrénynek.

Vasárnap: "Szent Heverdel" napja vagyon, némi tanulással fűszerezve.