És akkor a fotók

Kedvenc felvonulóim, Új-Zéland:

Na jó, őket azért jobban szeretem:

legalábbis a két piros pólósat.

A mindig fotózó japánok:

Van "néhány" koreai:

de egy-egy nemzet max. 20%-ot tehet ki a suliban.

Az asztaluk is nagyon impozáns volt. A zászlóosztástól, a nevek koreai átírásán át, az image filmig, minden volt a standon. Lehet, hogy legközelebb bevethetnék egy kis rovásírást, miközben népviseletben csárdást járok?

 
Az ausztrál asztal:

És végül a magyar sütik, utánpótlás az asztal alatt:

A felső sorban lévő maszat a Picasa és szerény személyem retusálási képességeit dicséri. :-(

Az elmászott kakaóscsiga és a "csomagolás" mindenhatósága

Hétfő és kedd nemzetközi nap a suliban. Ismét "jelmezes" felvonulással kezdtünk, majd a délelőtt az internacionális zabálás jegyében telt. A gyerekeknek nem kellett uzsonnát vinni, a szülők biztosították a büfét. Elvileg kontinensenként szerveződtek az asztalok, gyakorlatilag voltak renegátok is. Pld. már tavaly sem értettem, hogy a britek miért nem tartoznak Európához? :-O Sok magyar politikus szíve biztosan repesett volna, ha látják, hogy a jó öreg kontinenst lényegében hazánk uralja. :-) Egyedül a belga mama hozott waffelt, a francia és német család nem hallatott magáról. A dolog nem is kaja fronton volt szomorú, hanem a dekoráció miatt.

A vasárnap délután a sütés jegyében telt. Kezdtem a mézeskaláccsal, mondván a tésztának állnia kell. Folytattam a kakaóscsigával, amit kelesztettem. Felüdülésnek gyúrtam kekszgolyókat, majd végül mini palacsintákat sütöttem.

A mézeskalács isteni lett! De! Nem akartam a kiszúró formákat használni, mert a gyerekek múltkor sem ismerték fel se a sünt, se a rókát, se a macit. Így aztán sima háromszögeket vagdostam, ami valljuk be, elég unalmas. No problem, majd írunk rá. Igen ám, csak zseniálisan elhasználtam az összes porcukrot. Nem baj, J. nekiállt darálni. Elsőnek egy vizes cukormáz receptet próbáltunk ki, amiből a főzés után sem lett más, csak víz. Aztán jött egy tojásfehérjés, viszont a cukor ugye kicsit darabosabb volt, így szkeptikus voltam, csak a fele sütin mertem kipróbálni. Sajnos... mert jó lett, és mi fogyott el leghamarabb? Igen, a vigyorgó mézeskali háromszögek.

A nyomorult kakaóscsigák, amikhez igen nagy reményeket fűztem, nem akartak megkelni. Nem gond, nem adtam fel. A mélyhűtőből előkaptam a levelestésztát, és jól megtöltöttem azt. Az eredmény brutális lett. És itt jön a marketing! A kiállításon kiírtam, hogy "Magyar csokis csiga, ronda, de finom". Mi fogyott el másodszorra? Yes!!! A csigák.

Persze a kekszgolyó gyártás sem volt probléma mentes. Egy új receptet használtam, amit gyorsan ki is dobtam aztán, mert végül dupla annyi vaj és rum aroma kellett bele, hogy egyáltalán gyúrható legyen. A kókuszba forgatás simán ment, viszont a színes egérkakik nehezen ragadtak, pedig tudtam, hogy a gyerekeknek az jobban fog tetszeni. Így abból csak egy adag lett, és igazam volt, mert amíg az tartott, addig a sima kókuszosat nem nagyon kóstolták.

A palacsinta sütéshez este hétkor érkeztem, ami a fiúk szempontjából roppant ideális volt, mert friss, meleg vacsorát kaptak. A hajam viszont égnek állt, mert nem nagyon láttam semmi látszatát a munkának.

Múlt héten kaptam ajándékba házilag készített whiskys csokigolyókat egy barátnőmtől. Szombat este be is nyomtam hármat, amitől olyan széles jókedvem kerekedett, hogy J. csak lesett. Hát valahol a kakaóscsiga fiaskó és porladó kekszgolyók között, mikor éppen bőgésben készültem kitörni, javasolta J., hogy esetleg kapjak be néhányat megint, hátha az segít.

Fotók jönnek hamarosan!

Lövöldözés

Bő egy hónapja néhány anyával elmentünk ebédelni egy klassz, főleg helyi specialitásokat kínáló étterembe, itt a közelbe. Már éppen a távozás hímes mezejére léptünk volna, hogy időben felszedhessük a sarjakat a suliban, mikor közölték velünk, hogy sajnos nem hagyhatjuk el az épületet. Mi vaaaaaaaaaaan?

Kiderült, hogy az utcán éppen lövöldöznek. A szemben lévő bírósági épületből kijőve, két rivális banda egymásnak esett. Hárman meghaltak, tizenpáran megsebesültek.

A sofőrünk páholyból nézte végig az egészet. Az étterem előtt egy nagy, zárt parkoló van, így biztonságban volt. Mesélte, hogy teljesen úgy zajlott, mint a western filmekben. A két csoport közelített egymáshoz, majd az elől állók kihúzták a fegyverüket, és lőttek. A rendőrség annyit csinált, hogy gyorsan lezárta a környéket. 

Talán ennek a hatására is, nemrég hoztak egy új törvényt, hogy a rendőrök is használhatják a fegyverüket. Először természetesen figyelmeztető lövést leadva, majd ha ez nem használ, akkor célzottat is, de úgy, hogy az ne okozzon komoly sérülést. Itt is félnek attól, hogy őket hurcolják meg, ha beavatkoznak, ha meg nem tesznek semmit, akkor szintén ők a hibásak. Az egyik emberi jogi képviselő még így is a gumilövedékek mellett kardoskodik. Azért arra kíváncsi lennék, hogy ha ő állna szembe egy töltött fegyverű gengszterrel, akkor is ilyen humánus lenne-e?

Ház

Tegnap este megtanultam, hogy a zsebfényképezőről hogyan tudom átvenni a képeket a gépemre, így lehet élvezkedni.

Kívülről:

Belépünk a főbejáraton:

Megyünk egyenesen, majd visszanézünk:

Befordulunk az étkezőbe:

Onnan kukk a konyhába:

Kimegyünk a medence mellé:

Majd átsétálunk a fotelekhez:

Erőt gyűjtünk, és végül felmegyünk az emeleti teraszra:

A háló, fürdő, és vendégszobákat nem mutatom meg, legyen egy kis motiváció az idelátogatásra! :-)

Elköltöztünk!

Tudom, tudom, írhatnék egy kicsit gyakrabban is, de elég mozgalmasak a napjaink.

Most szombaton ért véget a szeptember óta tartó foci szezon. A Jakarta Youth Soccer Association szervezte, a "lotto" és a "Crown" szponzorálta. A jelentkezőket kor szerinti csoportokba osztották (Bali olasz volt, Gergő angol), mindenki kapott mezt, egy-egy lelkes szülő volt az edző, és indult a móka. Edzések hétközben, meccsek hétvégén. A legutolsón az U9 korosztálynak, azaz Baliéknak 5 rövidített játszmája volt, Gergőéknek kettő normális. A nap végén mindenki kapott egy kupát, rajta a saját, és a csapattársai nevével, illetve pizzáztak. Bali szerintem rengeteget fejlődött. Általában középpályás volt, rohangászott, mint a mérgezett egér, és több gólt is rúgott. Remek bal lába van. Gergő inkább védő volt. A hosszú lábaival simán lefut bárkit, volt, hogy az edző is csak lesett.

Haditanács:

Ebben az évben is van "cserediákunk". Tavaly két koala, idén két kenguru és egy emu érkezett az ausztrál testvériskolából. Hétvégén mi láttuk vendégül Kalaya-t, aki a képen büszkén mutatja Bali kupáját:

Gergő is nagyon örült:

Két hete sikeresen átköltöztünk az új házba. Minden remek, előbb-utóbb képeket is fogok betenni. Az áthurcolkodásnak mindössze annyi szépséghibája volt, hogy a megbeszélt kedd helyett végül csak pénteken tudtak jönni a szállítók. Addig viszont nem tétlenkedtem, mivel a két ház kb. 2 perc autózásnyira van egymástól, egy csomó mindent átvittem a saját kocsinkkal. Persze így is elég fárasztó volt, ezért este én kihagytam az iskolai Halloween-t, csak a fiúk mentek el. Másnap családilag amúgy is hivatalosak voltunk egy másikra.

Bali feje úgy gondolta, hogy nincs elég izgalomban részünk, így fájni kezdett. Azt tudni kell, hogy ha ő azt mondja, hogy fáj valamije, akkor az valószínűleg nagyon fájhat, mert nem egy panaszkodós típus. Így aztán elmentünk a klinikára. Persze semmit sem találtak, tovább küldtek ct-re. Szerencsére az sem mutatott semmi rendelleneset. Végül megegyeztünk abban, hogy valószínűleg egy rossz tejfog a ludas, amit szépen ki is húztak. Azóta fájdalom huss, reméljük így is marad. A dolog szerencsés része, hogy a rendelőben találkoztunk egy magyar orvossal, aki nagyon kedves volt, lényegében ő szólított le minket. Szóval már magyar háziorvosunk is van. (Amúgy igazából a szülei emigráltak anno Svájcba,  ő ott született, de Pesten végezte az orvosit.) A ct-t a helyi kórházban csinálták. Ismét ámultunk, mert bizony otthon csak a magánklinikák közelítik azt a színvonalat, ami itt van.

Aki követi a híreket, az valószínűleg olvasta, hogy kitört a Merapi. Ez a vulkán Jáván van, mint Jakarta is, de azért nem a szomszédban. Eddig bennünket nem is érintett a dolog, viszont J. kedden utazna K.L-be, és ez lehet, hogy meghiúsul, mert több légitársaság törölte hétvégén a járatait a szálló hamu miatt. Pár hete, mikor Manilában volt, akkor azért izgultunk, hogy az éppen a Fülöp-szigetek partvidékén tomboló tájfun oda ne érjen el. Ebben az évben az esős évszak is belehúzott, nem úgy, mint tavaly. Ugyan nem esik most se olyan sűrűn, viszont volt pár akkora zuhé, hogy biztos, ami biztos, a suliban kihirdették, hogy szükség esetén esőriadó lesz. Viharosabb, nagyobb vízmennyiséggel kecsegtető zápor esetén elkezdik a gyerekeket haza szállítani, illetve értesítik a szülőket, hogy vihetik a gyerkőket.

Nagy szomorúságom, hogy itteni legjobb barátnőm haza utazik Kanadába. Már maga a tény, hogy elmegy is rossz, de igazából az ütött szíven, hogy nem a szerződésük járt le, hanem válnak a férjével. A pasi marad, csak az asszonytól szabadul és a gyerekeitől. Az érdekes az, hogy elég derült égből villámcsapás szerű az egész, mert augusztustól vitték másik suliba a srácokat, és apuka októberben találta ki, hogy akkor ő inkább egyedül folytatná, karácsony után a család maradjon otthon. Tudom, hogy én J-vel megütöttem a főnyereményt, de el nem tudok képzelni olyan helyzetet, ahol ha a szülők kapcsolata meg is romlik, az apa megelégedjen azzal, hogy évente kétszer találkozik a gyerekeivel. Persze lehet, hogy én vagyok naiv.