Elköltöztünk!

Tudom, tudom, írhatnék egy kicsit gyakrabban is, de elég mozgalmasak a napjaink.

Most szombaton ért véget a szeptember óta tartó foci szezon. A Jakarta Youth Soccer Association szervezte, a "lotto" és a "Crown" szponzorálta. A jelentkezőket kor szerinti csoportokba osztották (Bali olasz volt, Gergő angol), mindenki kapott mezt, egy-egy lelkes szülő volt az edző, és indult a móka. Edzések hétközben, meccsek hétvégén. A legutolsón az U9 korosztálynak, azaz Baliéknak 5 rövidített játszmája volt, Gergőéknek kettő normális. A nap végén mindenki kapott egy kupát, rajta a saját, és a csapattársai nevével, illetve pizzáztak. Bali szerintem rengeteget fejlődött. Általában középpályás volt, rohangászott, mint a mérgezett egér, és több gólt is rúgott. Remek bal lába van. Gergő inkább védő volt. A hosszú lábaival simán lefut bárkit, volt, hogy az edző is csak lesett.

Haditanács:

Ebben az évben is van "cserediákunk". Tavaly két koala, idén két kenguru és egy emu érkezett az ausztrál testvériskolából. Hétvégén mi láttuk vendégül Kalaya-t, aki a képen büszkén mutatja Bali kupáját:

Gergő is nagyon örült:

Két hete sikeresen átköltöztünk az új házba. Minden remek, előbb-utóbb képeket is fogok betenni. Az áthurcolkodásnak mindössze annyi szépséghibája volt, hogy a megbeszélt kedd helyett végül csak pénteken tudtak jönni a szállítók. Addig viszont nem tétlenkedtem, mivel a két ház kb. 2 perc autózásnyira van egymástól, egy csomó mindent átvittem a saját kocsinkkal. Persze így is elég fárasztó volt, ezért este én kihagytam az iskolai Halloween-t, csak a fiúk mentek el. Másnap családilag amúgy is hivatalosak voltunk egy másikra.

Bali feje úgy gondolta, hogy nincs elég izgalomban részünk, így fájni kezdett. Azt tudni kell, hogy ha ő azt mondja, hogy fáj valamije, akkor az valószínűleg nagyon fájhat, mert nem egy panaszkodós típus. Így aztán elmentünk a klinikára. Persze semmit sem találtak, tovább küldtek ct-re. Szerencsére az sem mutatott semmi rendelleneset. Végül megegyeztünk abban, hogy valószínűleg egy rossz tejfog a ludas, amit szépen ki is húztak. Azóta fájdalom huss, reméljük így is marad. A dolog szerencsés része, hogy a rendelőben találkoztunk egy magyar orvossal, aki nagyon kedves volt, lényegében ő szólított le minket. Szóval már magyar háziorvosunk is van. (Amúgy igazából a szülei emigráltak anno Svájcba,  ő ott született, de Pesten végezte az orvosit.) A ct-t a helyi kórházban csinálták. Ismét ámultunk, mert bizony otthon csak a magánklinikák közelítik azt a színvonalat, ami itt van.

Aki követi a híreket, az valószínűleg olvasta, hogy kitört a Merapi. Ez a vulkán Jáván van, mint Jakarta is, de azért nem a szomszédban. Eddig bennünket nem is érintett a dolog, viszont J. kedden utazna K.L-be, és ez lehet, hogy meghiúsul, mert több légitársaság törölte hétvégén a járatait a szálló hamu miatt. Pár hete, mikor Manilában volt, akkor azért izgultunk, hogy az éppen a Fülöp-szigetek partvidékén tomboló tájfun oda ne érjen el. Ebben az évben az esős évszak is belehúzott, nem úgy, mint tavaly. Ugyan nem esik most se olyan sűrűn, viszont volt pár akkora zuhé, hogy biztos, ami biztos, a suliban kihirdették, hogy szükség esetén esőriadó lesz. Viharosabb, nagyobb vízmennyiséggel kecsegtető zápor esetén elkezdik a gyerekeket haza szállítani, illetve értesítik a szülőket, hogy vihetik a gyerkőket.

Nagy szomorúságom, hogy itteni legjobb barátnőm haza utazik Kanadába. Már maga a tény, hogy elmegy is rossz, de igazából az ütött szíven, hogy nem a szerződésük járt le, hanem válnak a férjével. A pasi marad, csak az asszonytól szabadul és a gyerekeitől. Az érdekes az, hogy elég derült égből villámcsapás szerű az egész, mert augusztustól vitték másik suliba a srácokat, és apuka októberben találta ki, hogy akkor ő inkább egyedül folytatná, karácsony után a család maradjon otthon. Tudom, hogy én J-vel megütöttem a főnyereményt, de el nem tudok képzelni olyan helyzetet, ahol ha a szülők kapcsolata meg is romlik, az apa megelégedjen azzal, hogy évente kétszer találkozik a gyerekeivel. Persze lehet, hogy én vagyok naiv.