Az elmászott kakaóscsiga és a "csomagolás" mindenhatósága

Hétfő és kedd nemzetközi nap a suliban. Ismét "jelmezes" felvonulással kezdtünk, majd a délelőtt az internacionális zabálás jegyében telt. A gyerekeknek nem kellett uzsonnát vinni, a szülők biztosították a büfét. Elvileg kontinensenként szerveződtek az asztalok, gyakorlatilag voltak renegátok is. Pld. már tavaly sem értettem, hogy a britek miért nem tartoznak Európához? :-O Sok magyar politikus szíve biztosan repesett volna, ha látják, hogy a jó öreg kontinenst lényegében hazánk uralja. :-) Egyedül a belga mama hozott waffelt, a francia és német család nem hallatott magáról. A dolog nem is kaja fronton volt szomorú, hanem a dekoráció miatt.

A vasárnap délután a sütés jegyében telt. Kezdtem a mézeskaláccsal, mondván a tésztának állnia kell. Folytattam a kakaóscsigával, amit kelesztettem. Felüdülésnek gyúrtam kekszgolyókat, majd végül mini palacsintákat sütöttem.

A mézeskalács isteni lett! De! Nem akartam a kiszúró formákat használni, mert a gyerekek múltkor sem ismerték fel se a sünt, se a rókát, se a macit. Így aztán sima háromszögeket vagdostam, ami valljuk be, elég unalmas. No problem, majd írunk rá. Igen ám, csak zseniálisan elhasználtam az összes porcukrot. Nem baj, J. nekiállt darálni. Elsőnek egy vizes cukormáz receptet próbáltunk ki, amiből a főzés után sem lett más, csak víz. Aztán jött egy tojásfehérjés, viszont a cukor ugye kicsit darabosabb volt, így szkeptikus voltam, csak a fele sütin mertem kipróbálni. Sajnos... mert jó lett, és mi fogyott el leghamarabb? Igen, a vigyorgó mézeskali háromszögek.

A nyomorult kakaóscsigák, amikhez igen nagy reményeket fűztem, nem akartak megkelni. Nem gond, nem adtam fel. A mélyhűtőből előkaptam a levelestésztát, és jól megtöltöttem azt. Az eredmény brutális lett. És itt jön a marketing! A kiállításon kiírtam, hogy "Magyar csokis csiga, ronda, de finom". Mi fogyott el másodszorra? Yes!!! A csigák.

Persze a kekszgolyó gyártás sem volt probléma mentes. Egy új receptet használtam, amit gyorsan ki is dobtam aztán, mert végül dupla annyi vaj és rum aroma kellett bele, hogy egyáltalán gyúrható legyen. A kókuszba forgatás simán ment, viszont a színes egérkakik nehezen ragadtak, pedig tudtam, hogy a gyerekeknek az jobban fog tetszeni. Így abból csak egy adag lett, és igazam volt, mert amíg az tartott, addig a sima kókuszosat nem nagyon kóstolták.

A palacsinta sütéshez este hétkor érkeztem, ami a fiúk szempontjából roppant ideális volt, mert friss, meleg vacsorát kaptak. A hajam viszont égnek állt, mert nem nagyon láttam semmi látszatát a munkának.

Múlt héten kaptam ajándékba házilag készített whiskys csokigolyókat egy barátnőmtől. Szombat este be is nyomtam hármat, amitől olyan széles jókedvem kerekedett, hogy J. csak lesett. Hát valahol a kakaóscsiga fiaskó és porladó kekszgolyók között, mikor éppen bőgésben készültem kitörni, javasolta J., hogy esetleg kapjak be néhányat megint, hátha az segít.

Fotók jönnek hamarosan!