És akkor az eladókról

Régebben már meséltem, hogy teljesen kiakaszt az a szokás, hogy a boltokban rám másznak az eladók. Olyan szorosan követnek, mint a DM-es biztonsági őrök a gyanús elemeket, ráadásul állandóan kérdezik, hogy mit segíthetnek. Rosszabb napjaimon egyszerűen kimenekülök a boltból... Néha persze jól jönne a segítség. Igen ám, de többször bebizonyosodott, hogy a tudásuk nem terjed tovább a kérdezésnél.

Az új házba szükségünk volt egy cipős szekrényre. Megtaláltuk a megfelelőt, persze itt is akció volt, kivéve ezt az egy modellt. :-) A kiállított példányon kívül még pont volt egy a raktárban, lapra szerelve. Mondtuk, hogy inkább azt vinnénk, egyszerűbb szállítani. Visszhangzott a fejemben horvát barátnőm tanácsa, hogy csak olyat vegyünk bármiből, amit látunk, tapintunk, azonnal vihetünk, de gondoltam egy csomagoltnak csak nem lehet baja. No hozza a jóember a tilitoliján, hogy akkor leviszi a kocsihoz. Ó, remek. Megyünk a lifthez, ahol a liftes fiú felvilágosít, hogy ezen sajnos nem vihetjük, a folyosó végit kell használnunk, ami mellesleg a bolt kijárata melletti beugróban van. Nézünk a hordár gyerekre, hogy akkor miért is ide jöttünk? Vissza a másik lifthez. Ürgének fogalma nem volt, hogy melyik gombot kell megnyomni. Nem baj, nyomunk mi. Mikor végre leértünk a megfelelő szintre, teljesen el volt tévedve. Először egy zsákutcába vitt, majd indult volna vissza a felvonóba. No innen inkább átvettük a kezdeményezést, és megmutattuk neki, hogy merre is van a kijárathoz vezető ajtó, ahol mi ugyan még életünkben nem jártunk, ellenben neki az a munkája, hogy a vásárlókat odajuttassa. Szóval óriási segítségnek bizonyult.

Visszatérve az Indonéziában soha ne vásárolj látatlanban tételhez.

A szekrényke természetesen sérült volt, a felső lapjának a sarka meg volt törve. Félig összerakva,  szombaton délután, semmi kedvünk nem volt visszamászni a boltba, főleg úgy, hogy 99% esély volt arra, hogy majd tojnak magasról a fejünkre. Azzal vigasztaltam magam, hogy de legalább nem egy hintaló, vagy hasonló roppant hasznos dolog volt a dobozban, hanem egy anyagban, színben, méretben olyan bútordarab, amit kifizettünk.