Kitettem a kórház táblát :-(

Ma reggel megint megrovást kaptam, hogy miért nem jelentkezem sűrűbben. Hát tessék.

A suliban sűrű a program, már alig várjuk a szünetet. Két hete volt néhány szabad nap, azalatt kicsit pihegtünk. Iskolatársakkal elmentünk csúszdaparkozni, ahol ki állt mögöttem a pénztárban? Egy magyar család. Nyáron költöztek ide, a legkisebb gyerekük pont a mi kettőnk között van korban. Ráadásul autóval két percre lakunk egymástól. A bájos a történetben, hogy a követségen azt mondták nekik, hogy nincs másik gyerekes család Jakartában. :-O

Múlt héten ismét focis szombat volt. Ezúttal három kisiskola mérkőzött(zik) egymással, két hétvégén keresztül. Én majdnem agylobot kaptam a pálya szélén, mert az egy dolog, hogy a tornatanár nem jött el, csak a segédje, de ő képes volt mindkét meccset végig állni úgy, hogy egy büdös mukkot sem szólt a csapatnak. Az első után mondtam neki, hogy talán jó ötlet lenne, ha nemcsak előtte és utána adna taktikai tanácsokat, hanem közben is, ha más nem, legalább lelkesítse a fiúkat. Az válaszolta, hogy úgysem hallják játék közben. No ekkor feladtam... De legalább utána odaállt a pálya szélére, mert addig még csak azt sem. 

Az első meccset 0-1-re vesztettük. A mi csapatunkban 7-10 év közöttiek játszottak. Az ellenfélnél tuti idősebbek is voltak, mert az egyik lány konkrétan akkora volt mint én, de a fiúk  is  hatalmasnak tűntek, még Gergő mellett is, aki pedig nem kicsi. A második játék nagyon izgi volt, 1-4-ről jöttek fel a fiúk 3-4-re. Csak a szerencsén múlott, hogy nem lett legalább döntetlen. 

A bosszantó még az, hogy ebben a tanévben egy darab edzésük volt, a meccs előtti szerdán. Ráadásul a csapatba csak válogatás után kerültek be a fiúk, és kimaradtak olyanok, akik pedig nagyon jók. Ez azért is hiba, mert most hétvégén is éppen csak megvoltunk, mert ketten beteget jelentettek. Mellesleg persze dagad a keblem, hogy az enyémeket kiválasztották, de a fiúk is pampognak, hogy nem értik, hogy x meg y miért nem játszhat.

A foci után szülinapra vittük őket, ahonnan 5-kor a német kisfiúval kiegészülve mentünk a szokásos germán karácsonyi vásárra. Ismét jó volt, vettünk tombolát is, és sok hasznos bónnal együtt nyertünk egy Barbit is. :-)

Az izgalmak kedvéért Bali a partyn elvágta a sarkát a medencében, amit az anyuka beragasztott. Én csak vasárnap cseréltem a kötést, aztán mentünk is az ügyeletre. Konkrétan a húsa kandikált ki a tapasz alól. Sajnos mivel eltelt a kritikus 6 óra a sérülés óta, így nem varrták össze, de adtak fertőtlenítős krémet és visszarendeltek szerdára. Itt a trópusokon nem lehet viccelni az ilyenekkel.

Kedden délután Bali nagyon fáradtan jött haza és fél nyolckor már szunyált. Láttam, hogy valami készülődik, de reménykedtem. 11-kor jelent meg az ágyunk mellett, hogy fáj a feje, és lázas volt. Kapott némi szirupot, magunk mellé vettük, és itattuk egész éjszaka, mert érezni lehetett, hogy egyre forróbb. Reggel 6-ra 39.4-et mutatott a hőmérő. Újabb adag lázcsillapító, 7-kor telefon az orvosnak, hogy megyünk. Először azt hitte, hogy csak a sarok miatt vagyunk ott, aztán mondtuk, hogy sajnos nem. Felmerült, hogy esetleg a seb okozza a lázat, de mondtam, hogy az olyan tiszta, hogy nem hiszem. Ő is megerősítette, majd végigkopogtatta, tapogatta, hallgatta és nézegette a gyereket, de nem talált semmi. Megjelent Lajos doktor is, akivel a múltkori fejfájásos túra alkalmával ismerkedtünk meg. Úgy tűnik Bali kiemelt figyelmet kap azóta, rá van írva a kartonjára, hogy ha megjelenünk vele, akkor őt is értesítsék. Annyira jutottak, hogy lehet, hogy dengue láz, de ezt most még nem lehet tutira megállapítani. Csillapítsuk, csak ne ibuprofennel, és két nap múlva jelentkezzünk ismét. Már fél lábbal kint voltunk a klinikáról, mikor telefonáltak a suliból, hogy menjünk Gergőért, mert lázas. Remek! Így legalább nem valószínű a dengue, mert azért annak elég kicsi a valószínűsége, hogy pont egyszerre csípte meg őket egy fertőzött szúnyog, bár Balinak nagyon fáj a feje, ami az egyik tünet, de reménykedjünk!

Szóval délelőtt 10 óta itthon vagyok a két fiúval és ápolom őket. Gergő a magas láztól először totál pörgött. Be nem állt a szája, nem tudta, hogy tévézzen, számítógépezzen, vagy mit csináljon. Aztán jött a hidegrázásos és jajongós fázis, és mostanra végre el tudott aludni. Bali szegénykém többnyire csak fekszik és alszik, bár most kért egy hűtőfürdőt. Hát így állunk...