Történések

Szombaton elmentünk ebédelni a jelenlegi kedvenc éttermünkbe, a Basilico-ba. Olasz étterem, finom házi tésztákkal és olyan ételekkel, amit J. is ehet. Ott Bali sem pizzát vagy spagettit eszik, hanem mustáros csirkét. Mivel egy nagy bevásárlóközpontban van, így "kénytelenek" voltunk megtekinteni a játékboltot is. Egy óvatlan pillanatban sikerült meglépnem, és a sportboltban kötöttem ki, ahol még mindig hirdették az állványos kosárpalánkot, féláron. (Valószínűleg azért volt akció, mert itt a kutyát sem érdekli ez a sport, lévén törpék.) J. elég szkeptikus a sporteszköz beszerzéseinket illetően, némi alappal persze. :-) Szóval nem nagyon hajlott egy újabb darab megvásárlására. Én viszont olyan régóta vágytam már egy ilyenre, hogy bevetve a legszebb nézésemet, csak sikerült meggyőznöm. Elutazása előtt még gyorsan össze is rakta, így Balival vasárnap rengeteget játszhattunk. Kiderült, hogy ifjabbik sarjunk kifejezetten tehetséges. Úgy vezeti a labdát, hogy csak lestem, és a dobásai is nagyon jók. Nagyon örültem, mert végre egy olyan sport, amit én is imádok, és űzhetjük együtt is.

Hétfő este "Arts Evening" -et rendeztek a suliban. A koncepció az volt, hogy minden egyes gyerek lehetőséget kapjon a szereplésre. És tényleg, az ovitól a 11-ig osztályig valóban mindenki fellépet. Baliék egy másik osztállyal közösen énekeltek, Gergőék pianikáztak. Ezen túl, az angol klubbal előadtak egy indonéz mesét is. Eredetileg három részes volt, de, hogy tartani tudják az időt, így csak az első felvonást játszották el, a többit pénteken az assembly-n láthatjuk. G. tigrist alakított, teljes átéléssel, B. az egyik mesélőt. A szervezés nagyon jó volt. Egy másik suli színháztermét kaptuk kölcsön, volt profi fotós és videós, és mindössze 1,5 órát tartott az egész.

Még az első házunkba, több, mint egy évvel ezelőtt, vettünk jó pár képkeretet, hogy az üres falakat kicsit barátságosabbá tegyük. Végre eljött az ideje, hogy fel is használjuk őket. Hívattunk elő fotókat, így az étkezőben a teljes család és néhány barát mosolyog ránk, ha pedig elmegyünk, akkor az ajtó mellett Dédi és Papa integetnek. Nagyon jó érzés!