Biztonság

Egyik ismerősöm mikor meghallotta, hogy J. Indonéziában készül állást vállalni, rögtön azt tanácsolta, hogy kössünk rá nagy értékű biztosítást, hogy legalább gazdag özvegy legyek.

No a helyzet azért nem ilyen rossz, sőt...

Pont most, hogy kint voltam, zajlottak a választások. Komolyan mondom, hogy nyugodtabb a helyzet, mint itthon...

Már említettem, hogy Indonézia a legnépesebb muzulmán többségű ország. Ez az egyik oka a lehetséges terrorfenyegetettségnek. Utoljára 2005-ben volt Balin egy tengerparti étteremnél bombarobbantás, ahol 20 ember vesztette életét. Ilyen alapon kb. sehova se menjünk ugye a világon...

Családunk tagjai az alábbi sorokat ne olvassák!
Én személy szerint sokkal nagyobb kockázatot látok a természeti csapásokban. Az áradások és földrengések arra felé elég gyakoriak. De ugye akit akasztásra ítéltek, az nem fog vízbe fulladni.

Aztán itt van a madárinfluenza, ami az országot nagyon súlyosan érintette... meg is mondtam J-nek, hogy kerülje a helyi pipiket! :-)

Szóval!

Leendő otthonunk biztonságáról annyit, hogy Dél-Jakartában, J. cégétől 5 perc autókázásnyira van. A munkahelytől való lakó távolságot egyébként a vállalat határozta meg. Max. 5 km-es sugarú körben kell házat találni. Ennek az egyik oka az, hogy anno volt aki ragaszkodott a tengerparthoz, azonban a cégvezetés nem kapott éppen röhögő görcsöt, amikor helikopterrel kellett menekíteni az embereket az áradás miatt. A másik indok a közlekedés nehézsége dugó esetén, ami sajnos mindennapos, de erre majd máskor térek ki.

Minden házhoz alapfelszereltség az őrség, amit a cég fizet. Nekünk is lesz három őrünk, csini egyenruhában, akik ráadásul a házban laknak. Szóval Jakartában még az ajtót sem kell bezárni. Íme a kertben álló kis bódéjuk:



Nem csak otthon, de az utcán is biztonság van. Nem, nincsenek rendőrök vagy ilyesmi. Egyszerűen nincs gyalogos forgalom. Mindenki tömegközlekedéssel (ami elég hiányos), motorral vagy autóval közlekedik. Ha valakinek a városban sétálni támad kedve a 35 fokos, 100 %-os páratartalom mellett, akkor az először vizsgáltassa meg magát, aztán bizony küzdenie kell egy kicsit. Hogy miért? Mert nincsenek járdák. Igen, jól olvastátok! Akinek mehetnékje van, az menjen egy plázába, vagy vitesse magát valami park félébe.

Ha megérkeztünk a bevásárló központhoz, akkor ne lepődjünk meg. Tényleg mindenki autóval érkezik, amelyeket egyesével megállítanak egy ellenörző pontnál, és átvizsgálnak. Autókereskedők figyelem! Indonéziában csak olyan autót tudtok eladni, aminek belülről nyitható a csomagtartója, ugyanis oda is mindig bekukkantanak. Néha kinyitják az ajtót és az utastérbe is benyúlnak egy bombakeresővel. Ami még az alap, hogy egy szép tányér alakú tükörrel benéznek az autó alá is. Ez a procedúra mindennapos és általános. Így van a hoteleknél, az irodaházaknál, sőt még az iskoláknál is. (utóbbiről szintén később írok még)

Fenti biztonsági intézkedések ellenére egyáltalán nincs fennakadás a bejutásnál!

Ja, és ha kiszálltál a kocsiból, akkor biztos ami biztos, egy reptéri csilingelős kapu szerűségen kell átmenned, és az ott álló őröknek egy pillantás erejéig mutasd meg szépen a táskádat.