A magyar bürokrácia útvesztőiben I.

Egy ilyen kis laza külföldre költözésnek rengeteg "hivatalos-ügyintézős" része van. Az alábbiakban felvillantom az elsőt a kedvenceimből.

J. és én is fizetésnélküli szabin vagyunk a kiküldetés alatt. Ilyenkor magunknak kell fizetni az egészségügyi szolgáltatási járulékot. Ehhez az APEH színe elé kell járulni, kitölteni a formanyomtatványokat, majd havonta perkálni. A bejelentésre 15 nap áll rendelkezésre. J. már Jakartában, így én meghatalmazással felszerelkezve irány az APEH-ba. Még szerencse, hogy tőlünk 5 perc autókázásnyira van, remek parkolóhelyekkel a reggeli órákban. Az én papírjaimat sitty-sutty elintézzük, no problem. Magamban már fogalmazgatom, hogy milyen kedves szavakat írok a "vásárlók könyvébe", mert az ügyintéző annyira segítőkész és rendes volt, hogy megérdemelte volna.

És ekkor beütött a krach. Kiderült, hogy J. nincs a rendszerükben. Mi vaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan?
2005. jan. 1. óta ismét itthon dolgozik, adózik, a cége fizeti utána az eü. járulékot.

A válasz:
Lehet, hogy így van, de 2007-ig az OEP-nél volt a nyilvántartása az Eü. járulékok fizetésének, ha akkor J. valamiért nem került át az APEH adatbázisába, akkor bizony neki kell bizonyítani, hogy helyette fizetett eddig is a cége, mert csak így tudják átvezetni, hogy eztán maga fizet.

A megoldás:
J. cégétől hozzak egy T-10-es nyomtatványt, amely igazolja a bejelentést.

A cégnél nagyon rendesek voltak. Gyorsan kiállították a papírokat, lemásolták az akkori bejelentést és egy kolléga még el is hozta nekem. Szökellő léptekkel igyekeztem a Gvadányi útra, és a várakozás közben velem beszédbe elegyedő fiatalembernek hosszú percekig áradoztam a múltkori ügyintézés nagyszerűségéről.

Hiba volt.

Ezúttal egy másik ügyintézőhöz kerültem.

Oda adtam az összes papírt, és vártam. Ekkor kezdődött a vesszőfutásom.

- Az úr nincs benne a rendszerben.
- Tudom, itt voltam hétfőn, akkor a kolléganője azt mondta, hogy hozzak a cégétől egy T-10-es nyomtatványt, és rendben lesz.
- Hát ez így nem lesz jó!
- Miért? A kolléganő azt mondta, hogy ez elég lesz. Mit kellene még hoznom?
- Hát ez így akkor se lesz jó! Ne kötözködjön!
- Bocsánat, nincs szándékomban!
- Ebből az átjelentőből amúgy sem elég 1 pld.! Látja, itt van, hogy kettő kell?!
- Elnézést, de hétfőn a kolléganője azt mondta, hogy elég egy, és lefénymásolta az eredetit.
- Látja, megint kötözködik! Az úgy nem jó.
- Rendben, akkor kitöltök még egyet.
- Hagyja, most már mindegy. Egyébként is, maga nem intézheti a férje helyett.
- Ott van csatolva a meghatalmazás.
- Ez így nem jó, írja rá, hogy minden ügyben eljárhat helyette.
- Elnézést, de az van ráírva, hogy teljeskörűen eljárhatok.
- Az nem ugyanaz. Már megint kötözködik.

Belemerül a papírokba, majd közli, hogy a beszerzett papír nem megfelelő, és írjak egy pár soros kérvényt az Apehnak.

- Rendben, írok, de kérem akkor diktálja, hogy mi legyen benne.
- Én nem diktálhatom le. Maga tudja, hogy mit akar!
- Ne haragudjon, de Ön kéri, hogy írjak, én úgy gondolom, hogy a hozott papírok kellőképpen bizonyítják, hogy az eü. járulék fizetése folyamatos 2005. jan. 1-től, így nem értem, hogy mit kellene pontosan írnom.
- Most miért kötözködik már megint?
- (És itt már felemeltem a hangom!) Ne haragudjon asszonyom, de Ön ahelyett, hogy megmondaná, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy sikerüljön elintéznem, hogy a férjem maga fizethesse az eü. járulékot, folyamatosan csak azt mondja, hogy semmi sem jó amit hoztam, és, hogy kötözködöm. Legyen szíves árulja el, hogy mit tegyek, és azt fogom tenni.
- Írjon kérvényt!

Anyád! - gondoltam magamban majd elkezdtem írni. Láss csodát, nem volt hiábavaló befektetés az a sok év tanulás! Sikerült egy neki tetsző kérvényt írnom. Hozzá csaptam az összes papírt amit hoztam, ő átvette, majd közölte, hogy értesítenek.

Azóta én már megkaptam a csekkjeimet tőlük. Remélem J. is hamarosan kap...