Miután pénteken sikerült kialudni magam, szombaton városnézésre indultunk. Valljuk be, Jakarta nem éppen Indonézia elsődleges turista célpontja, de azért van néhány látnivaló. A szálloda információs könyvében 11-et sorolnak fel. A Lonely Planet majd 1000 oldalas Indonézia útikönyve kb. 3 oldalt szentel a főváros látnivalóinak.
Úgy döntöttünk, hogy az Állatkertet, a Safari Parkot, a helyi "Disneyland" -et és Akváriumot inkább a gyerekekkel együtt fedezzük fel, így számunkra maradt a Nemzeti Emlékmű, amit "Sukarno utolsó erekciója"-ként aposztrofálnak. Hm. Hát ez tényleg felnőtt program. :-)
Taxival mentünk a Nemzeti Múzeumhoz, ahova nem volt sok kedvünk bemenni, de itt van az Emlékmű is. Egy hatalmas bekerített park közepén magasodik a 132 méter magas márvány oszlop, ami egy aranyozott lángformában végződik.
Rómában tégy úgy mint a rómaiak, mint tudjuk... így nem kezdtük el keresgetni a park bejáratát, hanem követtük a helyieket, akik a rácsok között bújtak be. Nem mondom, először kicsit féltem, hiszen az ázsiaiak ugye lényegesen kisebbek, mint én, de láss csodát, befértem.
És rögtön meg is válaszoltuk az egyik kérdésünket: igen, hozunk a fiúknak biciklit! Ha csak egyszer körbe akarnak tekerni a parkban, már az is egy fél napos program.
A hasonló magas építményekben az a jó, hogy fel lehet menni a tetejükre, és remek kilátás nyílik a városra. No ezt majd egy hétköznap fogjuk ellenőrizni, mert a hétvégi sor hosszúsága meggondolásra késztetett bennünket. Így hát lepihentünk egy padra, és előkaptuk az útikönyvet, hogy kiválasszuk a merre továbbot.
Nem telt el két perc, mikor egy parkőr megszólított bennünket. Tolmácsolta egy Közép-Jáváról érkezett család leghőbb vágyát. Szeretnének velünk egy közös fényképet. Szó szerint azt mondta, hogy én olyan vagyok számukra, mint Kate Winslet. No igen, nekem az ázsiaiak tűnnek egyformának... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése