Árak és áruk

Mostanában azon morfondírozom, hogy sok helyi, mint például az őreink, vagy a bejárónő, hogy a fenébe élnek meg.

Az otthoni és az itteni árakat összehasonlítva nincs nagy különbség. A tej, a kenyér, a hús, a zöldség kb. ugyanannyiba kerül. Persze vannak kirívó különbségek itt is. Nem mindegy, hogy uborkából, paprikából vagy cukkiniből a helyit veszem vagy az importot, esetleg organikusat. Utóbbi kettő ára duplája az elsőnek. A gyümölcsök se olcsók. Görögdinnyéből van a kerek csíkos fajta, amivel eddig mindig megjártuk, így inkább a sötétzöld héjú, ovális alakút vesszük. Ennek pld. 130 Ft kilója. Ellenben mézédes.

Ismerőseink esküsznek rá, hogy a legolcsóbb és legjobb bolt a Foodmart. Hát, nem tudom. Voltam többször, ugyanazokat vettem, és kb. ugyanannyiba kerültek, mint az általuk drágának tartott helyeken. Egy biztos, a húsfélék ott, illetve a Sogo Foodhall-ban a legszebbek, legfrissebbek.

A sofőrünk azt mondja, hogy ők a Carrefourban vásárolnak. Azért az se sokkal olcsóbb ám, viszont a választék talán ott a legszélesebb. Piac állítólag nincs, hanem az utak mellett parkoló kis kordékból lehet zöldséget, gyümölcsöt venni olcsón. Majd fényképezek ilyet!

Pékárúból iszonyat nagy a választék mindenhol. Baguette-től a szendvicskenyérig, kukoricástól a magosig, mindenféle kapható. Mini croissant-ok, csigák, sajtos és különböző töltelékes süti hegyek közül lehet válogatni. Ha tippelnem kellene, hogy milyen típusú boltból van a legtöbb, akkor a pékséget, kávézót mondanám.

Külsőre gyönyörűek a sütik, de ízre sajnos elég kevés jön be, bár még mindig több, mint amennyit ennem lehetne. :-) Valamiért nagyon menők a cheese cake-ek, amit én nem igazán szeretek. Aztán a nagy csalódás, hogy az igazi sajtos-sós süti ritka, mint a fehér holló. A normál sajtos dolgoknak is totál édes a tésztája.

Még majd írok bővebben, és próbálok fényképezni is. Most búcsúzóul beteszem a kedvenc helyem képét, amit stikában csináltam, mert a fényképezőgép láttán, már jöttek szólni, hogy no photo.

Anyósomnak

A rizskoch:




Egy kis idő múlva:

Gyász

Nem, nem Jacko-t siratjuk, hanem G. fogszabályozóját. Nem tudjuk mi lelte szegényt, de valamitől úgy eldeformálódott, hogy nem tudja betenni a szájába.

Szegény teljesen kétségbe esett, hogy most mi lesz, mert úgy megszokta és megszerette. :-) Annyira sírt, hogy alig tudtam megvigasztalni.

Remélhetőleg keddre kapunk időpontot a dokihoz és gyorsan csinálnak neki egy újat. Ha lehet, akkor állandót kérünk, mert úgy tűnik, hogy rájött, hogy az praktikusabb, és nem is szégyenli. Már csak az ára lesz izgi, mert a cégnél ugye azt mondtuk, hogy mivel van készüléke, így csak a kezelést fizessék.

Dvd saga utolsó (?) rész

Ma délelőtt a TNT-s fazon, aki a vesztegetést ajánlotta, felhívta J-t és vidám hangon közölte, hogy minden rendben, hétfőn megkapjuk a csomagot. Lám-lám... vajon ki koppintott az orrára? :-)

Indonézia és az ő foga fehérje

Muszáj gyorsan megosztanom mindenkivel a "dvd lejátszó saga" újabb epizódját.

J-nek ma végre sikerült telefonvégre kapnia a TNT ügyintézőjét, aki kibökte, hogy itt bizony már csak a vesztegetés maradt, mint opció. No persze ezt mi személyesen nem bonyolíthatjuk, így adjunk neki 1,5 M rúpiát, ami ugye kb. 30 ezer forint, és elintézi a vámosokkal a dolgot.

Hát a mi kis országunk sem éppen mentes a korrupciótól, így szinte meg sem lepődtünk, de azért az összeg egy kissé túlzás. Nyomorult lejátszót 40 ezer pénzért vettük az E-bay-en, kiszállítással, újonnan.

A mi ajánlatunk: vagy intézzék el pár százezerért, vagy köszönjük, mehet vissza a gépezet Budapestre. Arra azért még kíváncsi vagyok, hogy az itteni céges ügyintéző illetve az otthoni szállítócég mit fognak mondani.

Remélem hamarosan újabb hírekkel jelentkezek a témában.

Minden összeomlik...

Vasárnap délben, az ebédfőzés kellős közepén elfogyott a gáz. Itt nem vezetékes, hanem palackos megoldás van. Még az a szerencse, hogy a másik konyhában is van egy platni, így annak a palackját gyorsan átkötötte J. a mi sütőnkre. Huhh!

A lenti wc eldugult. Mitől? Na ez már sose fog kiderülni. Mindenesetre másnap azt is megjavították.

Hétfőn arra mentem haza, hogy nincs áram. Ennyit az ebédelésről. Kiderült, hogy az egész környéken probléma van, de délután 4-re ígérik, hogy már lesz. Fiúk örültek, mert így megúszták velem az angolozást, az ugyanis internet függő. És tényleg szerencsések, mert kb. éppen kimondtam, hogy oké, akkor ma délután pihi, mikor egyszerre csak lőn világosság. :-)

Leállt a medence keringtetése is, mert a vízszint lement. Igen, innen is üzenem a hatalmas esőzéseket vizionálóknak, hogy nem, nem esik. :-) Biztos a kipancsolt víz mennyisége túl sok volt a hétvégén. Sebaj, ma ezt is megoldottuk, és újra működik.

Sofőrünk motorja is bemondta az unalmast, szegényért az egyik őr ment el, és szedte fel az út szélén. Végül egy nap alatt rendbe hozták neki.

Reméljük egyelőre vége a rontás sorozatnak. Ma eddig még minden működik. :-)

Csomagok

Világjáró dvd lejátszónk megérkezett Tashkentből. Immáron három hete. Azóta a vámhatóság vendégszeretetét élvezi.

Az otthoni költöztető cég véletlenül rossz ládába tette szegényt. Így Üzbegisztánból a TNT-vel, egyedi csomagként küldték Jakartába. A TNT a vámügyintézéshez olyan papírokat kér, ami viszont nekünk nincs. Egy éves munkavállalási, egy éves tartózkodási engedély, stb. Májusban ugyanis új vámszabályok léptek életbe...

Kíváncsian várjuk a fejleményeket, mert egyelőre mindenki a másikra mutogat, ha kérdezzük, hogy akkor most mi lesz. Az otthoni cég mossa kezeit, mondván, hogy ők átadták a TNT-nek a csomagot. A TNT ragaszkodik a fent leírt papírokhoz. Az itteni vámügyintézéssel megbízott cég pedig széttárja a karját, és azt mondja, hogy ők csak a konténerért felelőssek, egyedi cuccokért nem.

J. kollégája, aki intézi (?) a dolgokat, nyugtat bennünket, hogy minden rendben lesz, nem kell aggódni. Hát... Ha már ehhez a nyomorult dvd lejátszóhoz is ilyen nehezen jutunk hozzá, akkor mire számítsunk a konténernél? A munkavállalási és a tartózodási is csak év végéig szól, mert a cég így kérte, mondván majd akkor hosszabbítanak. Ha emiatt nem kapjuk meg a kis csomagot, akkor nem tudom, hogy a konténert miért adnak át?

Szóval van némi feszültség ez ügyben...

Ráadásul ha tudom előre, hogy csak két hónappal az ide érkezésünk után (ha egyáltalán...) kapjuk meg a cuccokat, akkor kb. a felét otthon lehetett volna hagyni.

Ááááááááááááááááááááááááááááááááááá!

Nyaralás

Éééééééééééééééééééééééééés igen! Megyünk mi is nyaralni! Na jó, nekem ez a tíz hónap egy nagy nyaralás, de J-re és a fiúkra is ráfér a pihenés, meg ugye azért látni is szeretnénk valamit Indonéziából!

Eredetileg közvetlen a sulikezdés előttre terveztük, de J. a kollégáival pont akkor megy csapatot építeni. Így július 18-26. között megyünk Balira, azaz G-nek ott ünnepeljük a szülinapját!

Már megvannak a repjegyek, a szállás és az idegenvezetőnk is!

Egy sűrű hét

A fiúk második hetüket töltötték a táborban. Angolozás után úszni mentek. Kb. 3-ra értünk haza minden nap, addigra elég fáradtak voltak. Én sem voltam sokkal frissebb, mert amíg ők az elméjüket pallérozták, én a fitness teremben töltöttem az időt.

Kipróbáltam a Latin Salsa órát. Ha-ha! Kb. olyan lehettem, mint egy balettozó víziló. A srác aki tartotta, végig mozogta az 50 percet, felváltva kiabálva a cha-cha és salsa szavakat. Próbáltam követni a koreográfiát, de lassan sose mutatta meg. Csak azért nem keseredtem el nagyon, mert nem én voltam az egyetlen béna. A végén egy amerikai nő megkérdezte, hogy ugye most voltam először? Mondtam, hogy igen. Ő bevallotta, hogy már fél éve jár, de még mindig összekeveredik.

Megnéztem a hastáncot is, de attól már az öltözőben elment a kedvem. :-) A többség kis rázószoknyákat vett fel, meg mindenféle díszeket aggatott magára. Még jó, hogy nem mentem be, mert ott is mindenki már profin csinálta.

Úgy tűnik, hogy a cross-tréner, a bicikli és az egyéb kínzóeszközök az én barátaim.

Apró érdekesség a muszlim vallással kapcsolatban a napi ötszöri ima lebonyolításának gyakorlata. Azt már talán írtam, hogy a bevásárlóközpontokban külön helyiségek vannak, ahol a hívők megmosakodhatnak, átöltözhetnek, majd imádkozhatnak. Egyik nap, az edzés után éppen tollászkodtam az öltözőben, amikor az egyik nő hosszú fehér szoknyát, fejet és felsőtestet takaró kendőt vett fel, majd egy pici leterített szőnyegen, a tuk-tuk zenétől és a többiek zsivajától magát nem zavartatva, elkezdett imádkozni. Becsukta a szemét, hajlongott, letérdelt, hajlongott. Mindezt kb. 8 percig. Aztán átöltözött, eltette a szőnyeget és ment dolgára. Hát... nekem kicsit más fogalmaim vannak az imával kapcsolatban.

Pénteken megvolt otthon a biziosztás. Már akinek... Szegény anyut küldtem be. G. osztályfőnökétől simán megkapta, még a szívét is melengették egy kicsit némi G-re vonatkozó kedves megjegyzésekkel. B. osztályfőnöke viszont úgy döntött, hogy hát mégsem adja oda, csak egy hiteles másolatot. Sőt, végül G. bizijét is "elkobozták", majd némi, állítólag cseppet sem rövid várakozás után kapta meg a papírokat. Én csak azt nem értem, hogy ezt miért akkor és ott kellett kitalálni? Vagy ha már tudták, hogy nem adják ki, akkor annyira nehéz lett volna előre megcsinálni a másolatokat? A fordítással annyi szerencsénk van, hogy az itteni suli azt mondta, hogy elég, ha az angol verzióra a konzul rányomja a pecsétjét, hogy tényleg az van benne, ami a magyarban is. Ez mindössze csak 15 euróba kerül oldalanként. A fordítást egy jótét lélek csinálja, ingyen. :-)

Még mindig nem tudjuk, hogy felveszik-e a fiúkat a JIS-be. (Jakarta International School) Egyrészt szükségünk van a bizifordításokra, három évre visszamenőleg, amit úgy próbálunk áthidalni, hogy B-nek a negyedéves és féléves értékelését adjuk be. Vicces, hogy szeretnének az oviból is papírt a gyerek eredményeiről. Aztán lesz egy felvételi. Tekintve, hogy otthoni tanfolyam és jakartai tábor ide vagy oda, az angoltudásuk lényegében a nullához konvergál, érdekes lesz... A tanév augusztus 5-én kezdődik. Állítólag legkésőbb az előtte lévő héten megtudjuk, hogy mehetnek-e...

Fentiek fényében én bepróbálkoztam egy másik suliban is, a JIMS-ben. (Jakarta International Multicultural School) J. több kollégájának a gyereke is kezdte már ott a pályafutását, olyanok, akik szintén nem tudtak angolul. Ez szerencsére nem probléma. Családias a légkör, jelenleg 80 tanulójuk van ovitól hatodikig. Most indítanak először 7-8. osztályt, mert az új tanévben elfoglalják a teljesen új, szép, nagy iskolaépületüket. Mivel itt több diáknak jut hely, így elkezdtek kampányolni új gyerekek felvétele érdekében. Ennek keretén belül minket is elvittek szombaton az új épületbe, ahol egyébként két hét múlva lesz valami nyílt nap is. Hát, bizakodóbb voltam, míg csak a makettet láttam. Az épület kb. szerkezetkész, de még nagyon sok mindent be kell fejezni. Az udvar, a parkolóval, a focipályával és a medencével egy nagy vakondtúrásra hasonlít. Azt mondják, hogy 24 órában dolgoznak, mert augusztusban itt már tanítás lesz. Meglátjuk... mindenesetre most kicsit jobban drukkolok, hogy a JIS összejöjjön.

Ha már iskola, akkor a hét szenzációja, legalábbis a fiúknak, a lego Hogwarts megérkezése volt. HP iránt kevésbé érdeklődők számára, ez a varázslóiskola épülete, egy kastély, legoból. Még a blog elején hallattam némi segélykiálltást, mert G-nek megígértük, hogy a sorozat elolvasása esetén választhat bármilyen HP legot. Mindössze azt felejtettük el, hogy max. interneten tudunk rendelni, mert ezek 2006-os darabok. Lényeg a lényeg, hogy végül Németországból sikerült szerezni egyet, amit elpostáztak Pestre, és a héten, nagy szerencsénkre, J-nek jött egy kollégája az otthoni cégtől, aki volt olyan kedves és elhozta.

Focimeccs és vízicsata

Focipálya híján a nappaliban rendezünk esténként körmérkőzéseket. Persze csak strandlabdával.
A medencében pedig Lara Croft harcol a vízi szörnyekkel.

Mindkét csata itt van dokumentálva.

Háziállatok

A múltkori képről már kiderült, hogy vannak háziállataink is. :-) Igen, a gyíkok. Nem nagyok, olyan max. 10 centiméteresek. Ritkán látni őket, és akkor is csak egy pillanatra, mert nagyon gyorsak.

Amióta megtaláltam azt a farkat a szekrényben, mellesleg még mozgott, folyamatosan attól félek, hogy amikor pakolok a polcon, akkor esetleg egy menekülő gyík rám esik.

Vannak szuicid hajlamúak is, vagy lehet, hogy csak balszerencsések. Egyik nap a medencéből halásztam ki egyet. Még élt, csak nem bírt a szélén kimászni. A parton pihent és napozott egy kicsit, aztán eltűnt. Alighogy felocsúdtunk a sikeres mentőakcióból, benyúltam a hűtőbe a narancsléért. Mi volt a flakon alatt? Igen, egy fagyott gyík. El nem tudom képzelni, hogy mikor slisszolt be és hogyan került az üveg alá, de nagyon meg akarhatott halni, hogy ez sikerült neki.

Fiúk

Engedve a tömegek nyomásának, beteszek két képet a fiúkról.

Má' megint rejtvény?

Bocs, de nem bírok magammal. :-)

Mi lóg le a konyhaszekrény polcáról középen?

Tábor

A srácoknak hétfőn befejeződött a láblógatás, kezdődött a négyhetes tábor a reménybeli iskolánk szervezésében.

8-12.30-ig angolul tanulnak. Na jó, ez így erős túlzás. Angoltanárokkal és a nemzetközi iskola néhány végzős diákjával múlatják az időt. Beszélgetnek, rajzolnak, filmet néznek, vízicsatáznak. Állítólag már oldódnak és nemcsak egymással játszanak. Összesen tízen vannak a csoportban. Az egyik kislány Koreából jött, kifejezetten a táborra. :-O

A fiúk 1.30-2.30-ig fociznak, amit a jövő héttől úszásra váltunk. B-nek totál mindegy, jöhet bármilyen sport, de G. ma már nagyon vinnyogott, hogy utálja a focit. Az otthoni barátai bezzeg nagy focisták, és azzal az ígérettel jött el, hogy majd ha haza megyünk, akkor ő is fog járni és ragaszkodott hozzá, hogy a tábor négy hetére focira írassuk. Még szerencse, hogy már ismerjük őkelmét. :-) Mondjuk az úszás miatt is raplizott, igazából jönne haza, de mondtuk, hogy egy óra sport nem árt meg, ráadásul tényleg nagyon jól úszik. A családból simán letempóz mindenkit.

A két program között ott ebédelnek. Három menüből lehet választani és van büfé is. Ez persze a gyerekeknek nagyon tetszik, és minden nap vásárolnak is. B-t alig bírjuk lebeszélni a folyamatos cola vásárlásról, de ma végre már mást vett.

A csoport vezető tanára, Suzanne, amerikai. 17 éve él és tanít Jakartában. Na hova megy 1 hónap múlva egy ötéves szerződéssel? Budapestre, az ottani Amerikai Iskolába. :-) Annyira örült a fiúknak! Mondta, hogy majd akkor kölcsönösen tanítják egymást. Remélem, hogy az egy hónap alatt nem Suzanne magyar tudása fejlődik jobban.

Illegális beköltözők

Ma reggel kaptam egy e-mailt a pesti házunk őrzőitől, fényképpel ellátva. Sajnos hiába minden óvintézkedés, csak beköltöztek hozzánk. Még alig tettük ki a lábunkat, és máris...

Íme az illetéktelen behatolók:

Két pepino

Nevezik perui uborkának, körtedinnyének, tojásdinnyének, dinnyebokornak, dinnyecserjének is. A boltban ebben a két színben láttam. Az ízéről még nem tudok beszámolni, mert ebben a cikkben azt írják, hogy nem árt fogyasztás előtt érlelni kicsit. Így hát az én pepinoim most éppen érnek.

Salak

Mármint, hogy ez itt egy salak, legalábbis indonézül. Nekem többet mond a snakeskin fruit, mert tényleg olyan a héja, mint a kígyó bőre. Viszonylag könnyű hámozni, a külső réteg ropogós, szépen elválik a gyümölcstől. Kb. tyúktojás nagyságú, és belül olyan fehér gerezdjei vannak, mint a fokhagymának. A gerezdek mindegyike egy nagy, barna, kemény magot rejt. Az íze az ananász és a körte keveréke, némi mellékízzel, de nem túl leveses.

Carambola

Más néven Starfruit, vagyis csillaggyümölcs. Hogy melyik? A csillagalakú. :-) A jobb felső sárga. Sajnos előbb megettük, mintsem, hogy felvágva is prezentálhattam volna. Azért itt utána nézhettek. Ízre ez jött be leginkább. Kicsit az ananászra emlékeztet, csak semlegesebb. Nagyon lédús, állítólag remek chutney alapanyag.

Még mindig gyümölcs

Custard apple, magyarul cukor alma:

"Jellemző a termés durva pikkelyes héja, amely nagy, szabálytalan, erősen boltozatos, szemölcsszerű, húsos mezőkből tevődik össze, amelyek teljesen érett állapotban csak lazán tapadnak egymáshoz. Ez a durva, mintegy 2 mm vastag héj megérve többnyire zöld vagy sárgászöld és kékes-hamvas; néhány fajta gyümölcse rózsa- vagy lila színű. A pulpa krémfehér, megérve nagyon lágy, pépes, lédús, finom szemcsés állagú, édes, zamatos ízű. Számos fényes magja kemény, széles bab alakú vagy szabálytalan, hosszúkás tojásdad, lapított, feketésbarna. Mintegy 1,5 x 1 x 0,6 cm nagyságúak, a csúcsukon fehér szegélyűek és csípős ízűek.
Felhasználása: az egyik legízletesebb Annona faj, és a trópusok legjobb gyümölcsei közé sorolják. A termést teljesen érett, nagyon lágy állapotban fogyasztják, felvágva és a pulpát kikanalazva. Az éretlen terméseket néhány napig tárolják, míg héjuk a gyenge nyomásnak enged. A pépes terméshússal jégkrémet és hideg, tejes vagy gyümölcsitalokat ízesítenek; a hevítés elpusztítja a finom aromát. A magbél mérgező leve a szemmel érintkezve vakságot okoz! "

Az enyém bele bezzeg olyan állagú volt, mint egy zeller, és az íze is ahhoz hasonlított, csak cukrozva. :-(

Gyümölcsök

Mielőtt teljesen felőröl mindenkit a kíváncsiság, igyekszem bemutatni a rejtvény gyümölcseit.

Ez kérem szépen a donut peach, azaz kb. fánk barack. Nem, nem ültem rá, tényleg ilyen az alakja. Az ízét tekintve a vásárolt példány hasonlított a jó magyar fehér belűre, de inkább éretlen állapotában.


A beérkezett megfejtéssel ellentétben a fenti darabnak semmi köze a pávián popójához, sokkal inkább Süsühöz, ugyanis ez egy sárkánygyümölcs (dragon fruit). Nyersen fogyasztandó, simán meg kell pucolni. Állítólag a kivihez hasonlít az íze. (Nem a madár!) Szerintem meg nem. :-) Lédús, édes, nekem olyan semmilyen, apró magok vannak benne. Ennek a kívül piros példánynak két fajtája létezik. Az egyik piros belű (red dragon fruit), a másik fehér belű. Akit bővebben érdekel az itt tud utána olvasni. Ja, és valamilyen rejtélyes oknál fogva, a piros belű ötször annyiba kerül, legalábbis itt Jakartában, a Foodhall nevű élelmiszerboltban. Ha esetleg az ízhatás miatt, akkor a fehér belűt inkább ki se próbálom. :-)

Kulturális különbség

A minap éppen autóval araszolgattunk valahova, amikor egyszer csak nagy dudálás kerekedett. Nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, mert az indonézek imádnak dudálni.

Az autófolyam hamarosan ketté vált, középen egy rendőr irányított. Meglepetésemre leintette az egyik autót, mutatta neki, hogy álljon félre. Már egy másik kocsi is ott volt, gondoltam valami ellenőrzés. További rendőröket viszont nem észleltem.

A leállított autóból, ami amúgy elég kopottas volt, két fiatal srác szállt ki. Ekkor felpattant a másik, már ott álló kocsi vezetőoldali ajtaja, és egy egyenruhás, nagyon ideges, pici, öreg ember robbant ki belőle. Odaszaladt a fiúkhoz és veszekedni kezdett, mutogatva az ő fekete jaguárjukra. Megfogta az egyik srác karját, odavonszolta az autóhoz, majd kinyitotta a hátsó ajtót. Először azt hittem, hogy betuszkolja, de nem. A fiú összetett kézzel hajlongani kezdett, majd térdre esett. A sofőr becsukta az ajtót, a srác felállt, szinte sírt, majd a pénztárcáját elővéve keresett valamit. Ekkora odaértek a rendőrök is, mi pedig tovább tudtunk haladni a forgalomban.

Nem tudom, hogy összekoccantak-e, vagy mi történhetett, mert sem az eseményt nem láttam, sem különösebb sérüléseket az autókon. Mindenesetre megdöbbentő volt a jelenet. A sofőr agressziója, amiből azt éreztem, hogy tulajdonképpen magát védi, a fiú félelme, és a kinyíló ajtó mögötti hatalom...

Ismét rejtvény

A képen kilenc gyümölcs látható. Aki mindről megmondja a nevét, mondjuk angolul, mert magyarul én sem tudom szerintem, indonézül meg feltehetőleg nektek nehezebb, szóval a 9 helyes angol nevet beküldőnek postázom a szokásos piros hangszórót!

A későbbiekben egyesével bemutatom a különlegesebbeket, felhasználási lehetőségekkel együtt.

Seaworld

Még az utolsó szabadnapok egyikét kihasználva, tegnap elmentünk a Jakarta északi részén, az óceán partján fekvő szórakoztató komplexumba. Van itt Mini Indonézia, vidámpark, stb., de a mi célunk a tenger élőlényeire szakosodott Seaworld megtekintése volt.

Ahhoz képest, hogy a neten egyesek mennyire el voltak tőle ájulva, számomra egy kicsit csalódás volt. Jó-jó, ne legyünk telhetetlenek, de itt is, mint általában tapasztalataim szerint Ázsiában sok helyen, a lepusztultság jellemző. A fényképeken annyira nem látszik, de így van sajnos.

A fiúk mindenesetre élvezték, és ez a lényeg!

A főépületben több nagyobb akvárium illetve terrárium van, ahol tematizálják az élőlényeket. Pld. piranhák, cápák, krokik. Az egyik legérdekesebb számomra az album 28. fotóján látható "kikötő", ahol úgy modellezték az élővilágot, hogy a halakon kívül műanyag palack és konzervdoboz is hever a víz mélyén.

Van itt is alagút, mint a Camponában, ahol szinte testközelből lehet nézegetni az állatokat. Az út két részre van osztva. Jobb oldalt egy mozgójárda fut, baloldalt lehet gyalogolni. Egyeseknek mi érdekesebb élőlények voltunk, mint az üveg túloldalán lévők, mert letámadott bennünket egy csapat iskolás lány, hogy fényképezkedni szeretnének velünk. A harmadik beállítás után már egy kicsit elegem volt, mert azért a halak jobban érdekeltek mint a hírnév. Végül mentünk még egy kört, hogy mi is kinézegethessük magunkat.

Olyan nagy szerencsénk volt, hogy tanúi lehettünk egy etetésnek is. Az alagút élőlényeit egy hatalmas üveg mögött is meg lehet nézni. Oda merül le két búvár, sok finom ennivalóval, amire persze az akvárium lakói mind odasereglenek. Az első fotón ezért lóg ki valami a rája szájából. :-)

Simogatni is lehet néhány példányt, például a 12-13. képen látható teknősöket.

Mikor itt végeztünk, G-nek már nagyon mehetnékje volt. Szerencsére a bejáratnál láttam egy McDo hirdetést, így azzal sikerült maradásra csábítanom, hogy hosszú hetek nélkülözése után kap egy gyerekmenüt.

Háááááááááááát...
Az étterem finoman szólva nem nagyon teljesítette a franchise feltételeket.
Nem volt gyerekmenü, bár hatalmas plakátokon hirdették, hogy milyen ajándékok vannak hozzá. Italként csak jegesteát tudtak adni, azt se gépből, hanem egy kannából kimérve. Az étlapon feltüntetett McFleurry, amihez darált izéket szoktak keverni, egyszerű vanília fagyi volt, kakaóporral lehintve.

Szegény G.! Viszont azt hiszem nem fog többet McDo kajáért nyúzni. Legalábbis Indonéziában biztos nem. :-)

Ebéd után B. legnagyobb örömére belépőt váltottunk a Samudra nevű részbe, ahol éppen oda értünk a fóka showra, majd a rögtön utána kezdődő delfin és beluga bemutatóra.

Délután háromkor kicsit tikkadtan, de élményekkel telve indultunk haza.

Bugyik és cicifixek

Remélem a fenti címmel sikerül kedvében járnom férfi olvasóimnak is! :-)

Indonézia vonatkozásában először akkor találkoztam a témával, amikor még csak készülődtünk a kiköltözésre és mindenféle levelezőlistákat olvasgattam. Az egyikben az volt a téma, hogy hol lehet normális méretű (mondjuk 40-es és nagyobb) nőnek való, szexi fehérneműt venni. Akkor szépen áttanulmányoztam minden infot, majd arra jutottam, hogy ezek szerint nekem itt fű nem terem, még otthon kell bevásárolni.

Ehhez képest a kedves chatelők nem tudom, hogy honnan szedték az infoikat, de szerintem az xss-től az xxl-ig mindenki talál kedvére a szolídabbtól az extrémig mindenféle fehérneműt.

Szerettem volna fényképeket betenni, mert olyanok vannak, hogy húúúúúúúúúúúúúúú, de sajnos minden boltban ki van írva, hogy tilos fényképezni és ahol meg nincs, ott csak nem vettem észre, mert rögtön szóltak, hogy no photo. (De ahogy azt majd meglátjátok egy következő postból, azért kicsit rosszalkodtam. :-) )

Szóval egyetlen megoldás marad. Az izgalmasabb darabokkal bevonulok a próbafülkébe és ott fogom lefényképezni. :-) Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeem! Nem magamon! :-)

Ja és hogy mit értek izgalmas alatt?

A kedvencem a push up bugyi! Képzeljetek el egy nagy alsóneműt, a lehető legsemlegesebb színben és fazonban ami a melltartóhoz hasonlóan ki van tömve, csak éppen ugye a farpofáknál.

Könyörgöm, ki vesz fel ilyet?

Halak s vadak...

Ma itt voltunk a fiúkkal hármasban:

Seaworld Indonesia

Jó nézegetést!

Futás!

Nem, nem kergetett senki! Teljesen önként és dalolva fogtam a futócipőm és nekivágtam egyik este. Na nem mentem messze, csak ide a ház elé.

Kertváros lévén nincs forgalom, viszont van egy szép nagy ovális rész, amit remekül körbe lehet szaladni. A házak világítása elég fényt ad, hogy ne botoljak el, viszont hab testemet jótékony homály fedi.

Elsőre sikerült öt kört megtenni, ami nem olyan rossz, mert egy kör kb. 800-1000 méter. Nem fulladtam ki, viszont a bokaszalagom(?) elkezdett fájni, ezért inkább leálltam. Izzadni viszont rendesen izzadtam, ami feltehetőleg a szolid 30 foknak is köszönhető volt.

Másodszor már 6 kört nyomtam, ami idővel remélhetőleg szépen fog emelkedni.

Klinika

Akik esetleg azért aggódnak, hogy szükség esetén nem részesülünk megfelelő orvosi ellátásban, azok tanulmányozzák ezt.

Amint a linken található infokból és képekből is látszik, nem kell félni. A klinika teljesen kulturált, otthoni viszonylatban a magánrendelőkhöz lehet csak hasonlítani.

Belépéskor (gondolom az új influenza miatt) egy nővér fertőtleníti a kezed, és megméri a lázad egy scanner szerű hőmérővel, mint a reptéren.

A recepción bejelentkezel, és helyet foglalsz abban a váró részben amelyik orvosra vársz. Alapesetben időpontra megy mindenki, de lehet műsoron kívül is jelentkezni, ha baj van.

Nincs tömeg, kényelmesek a fotelek, a gyerekeknek van játszósarok illetve két számítógép is.

Mindannyian kaptunk két névre szóló plasztik kártyát. Az egyik arany színű és csak a nevünk van rajta, a másik kék, ezen már a cégnév és a tagsági számunk is szerepel.

Reméljük nem kell sokat használnunk.

Humán Erőforrás problémák

A HR igazgató közelében dolgozva rájöttem, hogy klassz dolog az emberi erőforrást menedzselni, de kevés hálátlanabb vezetői feladat van. A management azt várja tőled, hogy a munkaerő lehetőleg ingyen, de maximális lelkesedéssel dolgozzon, a kollégák minél többet szeretnének keresni a lehető legkevesebb munkával, és akkor még ott van a szakszervezet is a követeléseivel... Szóval lehetsz szép és okos, de népszerű biztos nem. Így innen is küldök némi buzdítást E-nek! Hajrá-hajrá!

Jelen pillanatban saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy mennyire nem egyszerű embereket alkalmazni, főleg egy számunkra ismeretlen kultúrában. Ilyenkor bizony halmozottan igaz a mondás, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

Nagy lelkesen írtam ugye a sofőrről, az őrökről és a házvezetőnőről. Azóta kicsit árnyalódott a kép. Tudom, hogy a fizetés nem sok és az éghajlat meleg, de ha jellemeznem kellene őket, akkor bizony a lustaság az első jelző ami eszembe jut. Kedvesek, mosolygósak, de valljuk be, nem szakadnak bele a munkába. Persze, nem is kell... de kívánságok azért vannak.

Kezdődött azzal, hogy az őrök szeretnének egy új asztalt. Ez tovább fejlődött ventilátorra, majd tévére. A házvezetőnő felvetette, hogy ő akkor itt lakna és csak hétvégén menne haza, viszont akkor kell neki a matractól a komplett konyhafelszerelésig minden. Ja, és ne felejtsük az élelmiszert sem.

Ma reggel véget értek a tárgyalások.

T. választhatott, hogy itt lakik, berendezzük neki az egyik személyzeti szobát, de akkor nem kap utazási hozzájárulást, vagy haza jár, és így több pénzt kap. Az utóbbit kérte, mondván, hogy már megvette az éves bérletét.

Az őröknek felajánlottuk, hogy nekünk nem kell külön kertész, ők tarthatják rendbe ezt a mini részt, természetesen hármójuk közt felosztva az egy fizetést. Elfogadták.

Új asztalt nem vettünk, de a régi kerti bútort megkapták, vettünk egy álló ventilátort is, és a két tévéből az egyik lekerült hozzájuk.

Ezeken felül mindenki kap havonta egy összeget, úgymond kaja pénzt, mert mi nem akarunk nekik vásárolni, ők tudják, hogy mit szeretnének.

Remélem mindenki boldog!