A HR igazgató közelében dolgozva rájöttem, hogy klassz dolog az emberi erőforrást menedzselni, de kevés hálátlanabb vezetői feladat van. A management azt várja tőled, hogy a munkaerő lehetőleg ingyen, de maximális lelkesedéssel dolgozzon, a kollégák minél többet szeretnének keresni a lehető legkevesebb munkával, és akkor még ott van a szakszervezet is a követeléseivel... Szóval lehetsz szép és okos, de népszerű biztos nem. Így innen is küldök némi buzdítást E-nek! Hajrá-hajrá!
Jelen pillanatban saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy mennyire nem egyszerű embereket alkalmazni, főleg egy számunkra ismeretlen kultúrában. Ilyenkor bizony halmozottan igaz a mondás, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
Nagy lelkesen írtam ugye a sofőrről, az őrökről és a házvezetőnőről. Azóta kicsit árnyalódott a kép. Tudom, hogy a fizetés nem sok és az éghajlat meleg, de ha jellemeznem kellene őket, akkor bizony a lustaság az első jelző ami eszembe jut. Kedvesek, mosolygósak, de valljuk be, nem szakadnak bele a munkába. Persze, nem is kell... de kívánságok azért vannak.
Kezdődött azzal, hogy az őrök szeretnének egy új asztalt. Ez tovább fejlődött ventilátorra, majd tévére. A házvezetőnő felvetette, hogy ő akkor itt lakna és csak hétvégén menne haza, viszont akkor kell neki a matractól a komplett konyhafelszerelésig minden. Ja, és ne felejtsük az élelmiszert sem.
Ma reggel véget értek a tárgyalások.
T. választhatott, hogy itt lakik, berendezzük neki az egyik személyzeti szobát, de akkor nem kap utazási hozzájárulást, vagy haza jár, és így több pénzt kap. Az utóbbit kérte, mondván, hogy már megvette az éves bérletét.
Az őröknek felajánlottuk, hogy nekünk nem kell külön kertész, ők tarthatják rendbe ezt a mini részt, természetesen hármójuk közt felosztva az egy fizetést. Elfogadták.
Új asztalt nem vettünk, de a régi kerti bútort megkapták, vettünk egy álló ventilátort is, és a két tévéből az egyik lekerült hozzájuk.
Ezeken felül mindenki kap havonta egy összeget, úgymond kaja pénzt, mert mi nem akarunk nekik vásárolni, ők tudják, hogy mit szeretnének.
Remélem mindenki boldog!
Jelen pillanatban saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy mennyire nem egyszerű embereket alkalmazni, főleg egy számunkra ismeretlen kultúrában. Ilyenkor bizony halmozottan igaz a mondás, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
Nagy lelkesen írtam ugye a sofőrről, az őrökről és a házvezetőnőről. Azóta kicsit árnyalódott a kép. Tudom, hogy a fizetés nem sok és az éghajlat meleg, de ha jellemeznem kellene őket, akkor bizony a lustaság az első jelző ami eszembe jut. Kedvesek, mosolygósak, de valljuk be, nem szakadnak bele a munkába. Persze, nem is kell... de kívánságok azért vannak.
Kezdődött azzal, hogy az őrök szeretnének egy új asztalt. Ez tovább fejlődött ventilátorra, majd tévére. A házvezetőnő felvetette, hogy ő akkor itt lakna és csak hétvégén menne haza, viszont akkor kell neki a matractól a komplett konyhafelszerelésig minden. Ja, és ne felejtsük az élelmiszert sem.
Ma reggel véget értek a tárgyalások.
T. választhatott, hogy itt lakik, berendezzük neki az egyik személyzeti szobát, de akkor nem kap utazási hozzájárulást, vagy haza jár, és így több pénzt kap. Az utóbbit kérte, mondván, hogy már megvette az éves bérletét.
Az őröknek felajánlottuk, hogy nekünk nem kell külön kertész, ők tarthatják rendbe ezt a mini részt, természetesen hármójuk közt felosztva az egy fizetést. Elfogadták.
Új asztalt nem vettünk, de a régi kerti bútort megkapták, vettünk egy álló ventilátort is, és a két tévéből az egyik lekerült hozzájuk.
Ezeken felül mindenki kap havonta egy összeget, úgymond kaja pénzt, mert mi nem akarunk nekik vásárolni, ők tudják, hogy mit szeretnének.
Remélem mindenki boldog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése