A minap éppen autóval araszolgattunk valahova, amikor egyszer csak nagy dudálás kerekedett. Nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, mert az indonézek imádnak dudálni.
Az autófolyam hamarosan ketté vált, középen egy rendőr irányított. Meglepetésemre leintette az egyik autót, mutatta neki, hogy álljon félre. Már egy másik kocsi is ott volt, gondoltam valami ellenőrzés. További rendőröket viszont nem észleltem.
A leállított autóból, ami amúgy elég kopottas volt, két fiatal srác szállt ki. Ekkor felpattant a másik, már ott álló kocsi vezetőoldali ajtaja, és egy egyenruhás, nagyon ideges, pici, öreg ember robbant ki belőle. Odaszaladt a fiúkhoz és veszekedni kezdett, mutogatva az ő fekete jaguárjukra. Megfogta az egyik srác karját, odavonszolta az autóhoz, majd kinyitotta a hátsó ajtót. Először azt hittem, hogy betuszkolja, de nem. A fiú összetett kézzel hajlongani kezdett, majd térdre esett. A sofőr becsukta az ajtót, a srác felállt, szinte sírt, majd a pénztárcáját elővéve keresett valamit. Ekkora odaértek a rendőrök is, mi pedig tovább tudtunk haladni a forgalomban.
Nem tudom, hogy összekoccantak-e, vagy mi történhetett, mert sem az eseményt nem láttam, sem különösebb sérüléseket az autókon. Mindenesetre megdöbbentő volt a jelenet. A sofőr agressziója, amiből azt éreztem, hogy tulajdonképpen magát védi, a fiú félelme, és a kinyíló ajtó mögötti hatalom...
Az autófolyam hamarosan ketté vált, középen egy rendőr irányított. Meglepetésemre leintette az egyik autót, mutatta neki, hogy álljon félre. Már egy másik kocsi is ott volt, gondoltam valami ellenőrzés. További rendőröket viszont nem észleltem.
A leállított autóból, ami amúgy elég kopottas volt, két fiatal srác szállt ki. Ekkor felpattant a másik, már ott álló kocsi vezetőoldali ajtaja, és egy egyenruhás, nagyon ideges, pici, öreg ember robbant ki belőle. Odaszaladt a fiúkhoz és veszekedni kezdett, mutogatva az ő fekete jaguárjukra. Megfogta az egyik srác karját, odavonszolta az autóhoz, majd kinyitotta a hátsó ajtót. Először azt hittem, hogy betuszkolja, de nem. A fiú összetett kézzel hajlongani kezdett, majd térdre esett. A sofőr becsukta az ajtót, a srác felállt, szinte sírt, majd a pénztárcáját elővéve keresett valamit. Ekkora odaértek a rendőrök is, mi pedig tovább tudtunk haladni a forgalomban.
Nem tudom, hogy összekoccantak-e, vagy mi történhetett, mert sem az eseményt nem láttam, sem különösebb sérüléseket az autókon. Mindenesetre megdöbbentő volt a jelenet. A sofőr agressziója, amiből azt éreztem, hogy tulajdonképpen magát védi, a fiú félelme, és a kinyíló ajtó mögötti hatalom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése