Jakarta utcáin, legalábbis az olyan kertvárosi környezetben, mint ahol mi lakunk, néha feltűnik egy-egy állat. Nem, nem a jeep-ben ülő fajtára gondoltam. :-)
Tőlünk nem messze, a toronyházaktól csak egy ugrásra, van egy foghíj telek, ahol a gyerekek focizni szoktak, a munkások üldögélni, a kecskék pedig legelészni. Komolyan!
Aztán néha látok kutyákat is. Nagyon jól ápoltak, és általában egy-egy háztartási alkalmazott sétáltatja őket. J. egyik kollégájának is van egy szépséges ebe, aki Horvátországban látta meg a napvilágot, majd Bangladesben élt 3 évet, és most az indonéz életet szokja.
Balin állandóan kutyákba botlottunk. Állítólag a balinézek nem nagyon kedvelik, de a vallásuk miatt nem is bántják őket. Így gyakorta kényszerültünk dudálásra, lassításra, mert őkelmék kényelmesen terpeszkedtek az út kellős közepén, vagy nyugodtan, szép lassan cammogtak át egyik oldalról a másikra, tudván, hogy nem esik bajuk.
Mikor még nem edzőteremben, hanem este, az utcán futkorásztam, akkor bizony volt, hogy nem egyedül szaladtam. Egy-egy patkány keresztezte utamat.
És végül a macskák. Szegények iszonyatos lestrapáltak, vékonyak, és még farkuk sincs, illetve csonka. Különböző teóriákat hallottam, hogy miért ilyenek. Az egyik szerint genetika, már így születnek, a másik szerint kiskorukban vágják le nekik és talizmánként őrzik. A legátfogóbb és legviccesebb összefoglalót a miértekről itt olvashatjátok.
Tőlünk nem messze, a toronyházaktól csak egy ugrásra, van egy foghíj telek, ahol a gyerekek focizni szoktak, a munkások üldögélni, a kecskék pedig legelészni. Komolyan!
Aztán néha látok kutyákat is. Nagyon jól ápoltak, és általában egy-egy háztartási alkalmazott sétáltatja őket. J. egyik kollégájának is van egy szépséges ebe, aki Horvátországban látta meg a napvilágot, majd Bangladesben élt 3 évet, és most az indonéz életet szokja.
Balin állandóan kutyákba botlottunk. Állítólag a balinézek nem nagyon kedvelik, de a vallásuk miatt nem is bántják őket. Így gyakorta kényszerültünk dudálásra, lassításra, mert őkelmék kényelmesen terpeszkedtek az út kellős közepén, vagy nyugodtan, szép lassan cammogtak át egyik oldalról a másikra, tudván, hogy nem esik bajuk.
Mikor még nem edzőteremben, hanem este, az utcán futkorásztam, akkor bizony volt, hogy nem egyedül szaladtam. Egy-egy patkány keresztezte utamat.
És végül a macskák. Szegények iszonyatos lestrapáltak, vékonyak, és még farkuk sincs, illetve csonka. Különböző teóriákat hallottam, hogy miért ilyenek. Az egyik szerint genetika, már így születnek, a másik szerint kiskorukban vágják le nekik és talizmánként őrzik. A legátfogóbb és legviccesebb összefoglalót a miértekről itt olvashatjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése