Házunk előtt kis kertecske

Ilyen volt. Pontosabban ilyen volt, mikor megtisztíttattuk a szeméttől és a gaztól. Aztán erőteljesen törtem a fejem, hogy mit ültessünk, hogy végre leszokjanak a környéken kóricálók a házunk előtti üldögélésről és szemetelésről. J. a kaktusz mellett kardoskodott, én naivan azt hittem, hogy elég lesz valami bujább virágféle a szélére.
Biztos azért mert sarokház, és este is remek a világítás, a helyiek imádnak itt letelepedni, az utcai árusoktól vásárolt élelmiszert elfogyasztani, majd a zacskókat eldobni. Még egy kukát is vettem, hogy nevelő célzattal kihelyezzük, de a sofőr és az őrök egyöntetűen lebeszéltek, mondván, hogy hamar lába kélne. Így maradtunk a járda felvirágoztatása mellett, hátha a szépérzékük győzedelmeskedik és nem szórnak semmit a pázsitra, illetve nem ülnek a növényekre. Hááááááááááááát. Túlbecsültem őket. Vagy inkább alá? A kis kreatívak a zöldre nem szemetelnek, csak közvetlen mellé, és a feneküket is a padkára helyezik, nem törődve azzal, hogy a szorosan oda ültetett növény esetleg utálja, ha neki dőlnek és letörik.
No de, ilyen lett!
Míg Balin voltunk, addig a kertészek szorgosan dolgoztak, és a kiválasztottakat a megadott helyekre ültették. Igen büszke voltam magamra, és persze rájuk is, mert indonézül és kézzel-lábbal magyaráztam el, hogy mit hova szeretnék, és végül csak egyetlen dolgot tévesztettek el, ami azért túlélhető.
A bő egy hónapos tapasztalatok alapján, már látom, hogy hova fogok kaktuszt venni. :-)




És ha már növények, itt egy kis rejtvény! Na mi ez?