Véget értek a nemzetközi napok...
Amint az már az alábbiakból kiderült, én nagyon készültem.
Most kicsit csalódott vagyok, de majd elmúlik. :-)
Az ételeken sokat agyaltam, végül a szerencse közbe szólt, és egy kedves kolléga hozott nekünk mákot. Biztos ami biztos, a követséggel lezsíroztam, hogy ha a vámnál esetleg problémáznak, akkor segítenek kiszabadítani ... legalább a mákot. :-) Tálalhatóság szempontjából a hortobágyi palacsinta lett a másik nyertes.
Mindkettő nagyon finom lett, de a nemzetközi közönséget nem bűvölte el. Egy svájci anya simán leundorítózta a gubát (nem tudja, hogy beszélek franciául...), a palira pedig melegítés után még kellett volna tenni egy kis plusz díszítést, hogy jobban nézzen ki, de azért elfogyott.
Kis naívan azt hittem, hogy a kajálás kulturáltabb lesz, mint általában a svédasztalos evészetek. Tévedtem. Egyrészt mindenki nagyon éhes volt, főleg azok, akik előtte böjtöltek, másrészt az éttermi résznél nagyon picinek bizonyult a hely, legalábbis ennyi embernek. Szóval a tömeg megrohamozta az asztalokat és nem nagyon érdeklődött senki, hogy melyik étel honnan van, mitől speciális, stb. Pedig én aranyos kis táblákat is csináltam, amit persze ki sem tudtam rakni, rajta az étel fotójával és receptjével.
A zenés felvonuláshoz a konzultól kaptam zenei cd-t, amiről a Hunyadi Lászlóból a Palotást választottam. A tervem az volt, hogy majd középen vonulok, oldalamon a két fiúval, és pár egyszerű tánclépést, forgást, bokára csapást csinálunk. Sajnos azonban kiderült, hogy a szülők csak nézőként lehetnek jelen, így a két magyar vitéz vonulása egy vert sereg menekülő vágtájára hasonlított.
A magyaros öltözetet a színhatással tudtam csak imitálni, azaz piros póló, fehér short és hosszú, zöld, focista zokni. A nézők számára rejtett poén, hogy a felső puma márkájú volt, rajta a jellel, így asszociálhattak volna a "Pannon Pumára".
A kiállításon eredetileg minden kontinens kapott 1-1 falrészt. A 11 európai országból csak hárman állítottunk ki... A britek privatizálták a teljes felületet, így a németekkel a földre szorultunk. A kiállítás megtekintéséhez minden gyerek kapott 1-1 könyvecskét, tele kérdésekkel. Hála ennek, talán két dologra emlékezni fognak. Az egyik, hogy Budapest, nem egy pók, vagy budhista szentély neve, hanem a fővárosunk. (E 3 lehetőség közül kellett ugyanis kiválasztani a jó megoldást.) A másik pedig, hogy ha Európába jönnek kikapcsolódni, akkor hozzánk kell jönni, ha fürdőzni szeretnének.
Összességében persze jól sikerült az egész, de jövőre sok mindent másként csinálok!
Amint az már az alábbiakból kiderült, én nagyon készültem.
Most kicsit csalódott vagyok, de majd elmúlik. :-)
Az ételeken sokat agyaltam, végül a szerencse közbe szólt, és egy kedves kolléga hozott nekünk mákot. Biztos ami biztos, a követséggel lezsíroztam, hogy ha a vámnál esetleg problémáznak, akkor segítenek kiszabadítani ... legalább a mákot. :-) Tálalhatóság szempontjából a hortobágyi palacsinta lett a másik nyertes.
Mindkettő nagyon finom lett, de a nemzetközi közönséget nem bűvölte el. Egy svájci anya simán leundorítózta a gubát (nem tudja, hogy beszélek franciául...), a palira pedig melegítés után még kellett volna tenni egy kis plusz díszítést, hogy jobban nézzen ki, de azért elfogyott.
Kis naívan azt hittem, hogy a kajálás kulturáltabb lesz, mint általában a svédasztalos evészetek. Tévedtem. Egyrészt mindenki nagyon éhes volt, főleg azok, akik előtte böjtöltek, másrészt az éttermi résznél nagyon picinek bizonyult a hely, legalábbis ennyi embernek. Szóval a tömeg megrohamozta az asztalokat és nem nagyon érdeklődött senki, hogy melyik étel honnan van, mitől speciális, stb. Pedig én aranyos kis táblákat is csináltam, amit persze ki sem tudtam rakni, rajta az étel fotójával és receptjével.
A zenés felvonuláshoz a konzultól kaptam zenei cd-t, amiről a Hunyadi Lászlóból a Palotást választottam. A tervem az volt, hogy majd középen vonulok, oldalamon a két fiúval, és pár egyszerű tánclépést, forgást, bokára csapást csinálunk. Sajnos azonban kiderült, hogy a szülők csak nézőként lehetnek jelen, így a két magyar vitéz vonulása egy vert sereg menekülő vágtájára hasonlított.
A magyaros öltözetet a színhatással tudtam csak imitálni, azaz piros póló, fehér short és hosszú, zöld, focista zokni. A nézők számára rejtett poén, hogy a felső puma márkájú volt, rajta a jellel, így asszociálhattak volna a "Pannon Pumára".
A kiállításon eredetileg minden kontinens kapott 1-1 falrészt. A 11 európai országból csak hárman állítottunk ki... A britek privatizálták a teljes felületet, így a németekkel a földre szorultunk. A kiállítás megtekintéséhez minden gyerek kapott 1-1 könyvecskét, tele kérdésekkel. Hála ennek, talán két dologra emlékezni fognak. Az egyik, hogy Budapest, nem egy pók, vagy budhista szentély neve, hanem a fővárosunk. (E 3 lehetőség közül kellett ugyanis kiválasztani a jó megoldást.) A másik pedig, hogy ha Európába jönnek kikapcsolódni, akkor hozzánk kell jönni, ha fürdőzni szeretnének.
Összességében persze jól sikerült az egész, de jövőre sok mindent másként csinálok!
Tudtam hogy valami finomat fogól ki találni.Gratulálok a gubához és a hortobágyihoz igazi Magyar ételek.Jó ötletet adtál, hétvégén csinálok is :-)
VálaszTörlésJaj de jó lett a tabló is!!
VálaszTörlésA kis ételtáblákat meg fel tudod legközelebb használni.
A mákos guba esztétikuma tekintetében pedig úgy gondolom, hogy akinek a rösti meg a fondue a nagy nemzeti eledel, az ne magyarázzon...